Hová tűntél, úriember?

III. évfolyam 4. szám | Meta - Jegyzet
2021. január 28.

Uri Dénes Mihály
Úriembernek lenni nem neveltetés és kivált nem anyagiak, hanem döntés és erkölcsi választás kérdése.

Az egyetemi tanár, aki a doktori védésre nem, csak a fogadásra érkezik meg, ott azonban elsőként pakolja meg a tányérját. A sofőr, aki megunva, hogy az előtte álló még mindig a lámpa zöld jelzésére vár, a szembejövő sávba kormányozva autóját áthajt a piroson, miközben a szabályosan várakozónak a középső ujját mutatja. Az asztalnál csámcsogó vendég, meg aki a pincérnek az étteremben azt ecseteli, hogy ő ezt a levest nem így szereti. A szomszéd iroda munkatársa, aki vizelés után nem érzi szükségesnek a kézmosást. Előtte sem. A kolléga, aki nincs meggyőződve a mindennapi fürdés és a dezodorhasználat fontosságáról.

Mindennapi életünk tele van a legkülönfélébb modortalanságokkal. Az úriemberség már-már a konzervatív értékrend egyik szubkultúrájává vált, de a 18–19. század fordulójának két kulcsfogalma, a csiszoltság és a csinosodás arról árulkodik, hogy a korszak európai és magyar gondolkodásában a viselkedni tudás még fontos erénynek számított. Kazinczy egyebek mellett a „kellemetes ízlés”, Dessewffy a „simúltság” szavával írja le az úriembernek a mainál összetettebb – esztétikai, politikai, társadalmi, irodalmi távlatokat megnyitó – antropológiai konstrukcióját. A kortársak, Kármán, Dessewffy, Széchenyi és mások úgy vélték, hogy az egyén önmaga pallérozásával nemzete „csinosodását”, azaz fejlődését idézi elő. A jó (állam)polgár a művelt polgár, a fejlett nemzet a művelt nemzet, s odáig úriembereken keresztül vezet az út.

A korszak irodalmának meghatározó alakja ez a „csiszolt úriember” – polite gentleman –, aki nemcsak olvasott, de azt is tudja, hogyan viselkedjen az asztalnál, hogyan öltözködjön, egyáltalán hogyan legyen jelen. „A szépérzék, a tisztesség, a szeretetre méltóság és az igazságosság iránti jó ízlés jellemzi a tökéletes úriembert” – írja Lord Shaftesbury, akinek a munkássága a kor egész Európájának szellemi életére hatással van; az angol forrásvidékről érkező gentleman­eszmény kisugárzik a magyar közegre is. Tökéletes ember természetesen nincsen, de még a 20. század első felében is tetten érhető egyfajta gentlemen’s agreement, vagyis a jó modor, az udvariasság íratlan szabályainak tisztelete, az úriember mindig tartja a szavát elv érvényesülése.

Címlapfotó: Fortepan / adományozó: Horváth Lajos 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés