Magyarországnak erősítenie kell regionális szövetségesi rendszerét– szakértők a migrációs válság stratégiai kihívásairól

2020. december 5. 13:42
Feladták-e elveiket az európai kereszténydemokraták? Az EU helyébe léphet-e a NATO? Mi lesz az al-Káidával és az Iszlám Állammal? Van-e terrorveszély ma Magyarországon? Európa, az illegális migráció és a terrorizmus kapcsolatáról, illetve jövőjéről beszélgettek a meghívott vendégek a Migrációkutató Intézet konferenciáján.

2015–2020: five years of the migration crisis – Strategic implications and prospects néven angol nyelvű konferenciát tartott a Migrációkutató Intézet. A vendégek az elmúlt öt év migrációs válságának és a terrorizmusnak a kapcsolatát vizsgálták. A konferenciát Janik Szabolcs, az intézet igazgatóhelyettese nyitotta meg, aki bemutatta az előadókat: David Engels belga történészt, a poznani Instytut Zachodni kutatóját, Csiki Varga Tamást, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársát, Wagner Pétert, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatóját, valamint Kis-Benedek Józsefet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatóját. 

Aki szerint nincs összefüggés a migráció és a terrorizmus között, az csak nem akarja látni

Az előadók sorát Engels nyitotta, aki elmondta, a 2015 óta tapasztalt migrációs nyomás politikai katalizátor volt, mely Európa egészére kihatott, és nem csak a bevándorlási politikák vonzatában. Mint beszámolt róla, kezdetben zömében tényleges menekültek érkeztek kontinensünkre, hogy oltalmat találjanak, őket azonban egyre inkább felváltotta a főként muszlim vallású gazdasági bevándorlók csoportja. Felvetette a kérdést: „Feladatunk-e, hogy beengedjünk mindenkit, aki nehezebb gazdasági körülményekkel rendelkező országból érkezik, vagy csak azokra kell korlátoznunk ezt a lehetőséget, akiknek sérülnek az emberi- és szabadságjogaik otthon?” Mint kiemelte, ez egy újabb kérdéskört vet fel, mely szerint az kell mérlegre tennünk, milyen Európát szeretnénk inkább? Véleménye szerint

a multikulturalizmus oltárán fel kell áldoznunk kulturális gyökereinket,

amennyiben azt az utat választjuk. Mint kiemelte, több kereszténydemokrata párt, illetve kormány is inkább a multikulturalizmust választotta, mint például a német konzervatívok Angela Merkel vezetésével, ráadásul „piszkálni” kezdték azokat az ideológiailag hozzájuk közel eső politikai aktorokat, akik másképp vélekedtek, mint ők – így a magyarokat és a lengyeleket is. Engels meglátása szerint a valódi kereszténydemokrata értékrendtől történő távolodás eredményezte az AfD létrejöttét Németországban. Mint kiemelte, ez nem egy egyedi jelenség, szerte Európában egyre több és több „populistának” bélyegzett párt jelenik meg, akik rámutatnak az illegális migráció és a terrorizmus kapcsolatára. „Aki nem látja ezt az összefüggést, annak politikai érdeke kötődik hozzá” – fogalmazott.

Engels meglátása szerint egyre mélyebb a társadalmi törésvonal a multikulturalisták és a „populistának”, „iszlamofóbnak” és „fehér felsőbbrendűségieknek” bélyegzett emberek között. Szerinte egyre kevésbé demokratikus a téma tárgyalása, melyen nem segít az, hogy a Google és a közösségi média platformjai a tömeges bevándorlást támogatják. „Szembe kell szállni ezzel a tendenciával, ha szeretnénk hagyományainkat megtartani!” – jelentette ki. Kiemelte: mindeközben párhuzamos társadalmak alakulnak ki, ahol sajátos módon kezdik értelmezni a modern világot, amelyre kifejezetten nagy fenyegetést jelent a radikalizáció és az iszlamizáció. Engels meglátása szerint míg a társadalom alapjai széttöredeznek egy új, párhuzamos látószög telepedik rá, mely teljes kultúránkat fenyegetheti. Hozzátette,

szinte biztos, hogy ez Nyugaton kulturális erőszakot fog eredményezni,

mindössze Kelet-Közép-Európa lesz az, ami a jelenlegi európai közösségből ki fog maradni ebből. Ennek oka szerinte nem más, minthogy míg Nyugat-Európát eluralta a balliberális véleményfonal, addig Kelet-Közép-Európa még mindig konzervatív. Kiemelte: éppen azért zsarolják Magyarországot és Lengyelországot az Európai Unióban, ugyanis szembeszállnak ezzel a tendenciával.

Feltette ugyanakkor a kérdést: meddig fog tudni Kelet-Közép-Európa ellenállni ennek a frontális támadásnak, hogyha egyre fokozzák azt, ráadásul a szövetségesek is fogynak (utalva például Donald Trump vereségére)? Meglátása szerint az Európai Unión belül kisebb, azonos értékrenden alapuló szövetségeket kellene alakítani. Kiemelte: itt nem arra gondol, hogy Magyarországnak össze kellene fognia Oroszországgal vagy Kínával, ugyanis ott még nagyobb a szakadék ideológiailag, mint Nyugat-Európával, hanem helyi együttműködéseket kell megvalósítani, melyekbe be lehet vonni olyan nagyhatalmakat, amik hasonlóan gondolkoznak például a migráció kérdésében – így Brazíliát, Japánt vagy Indiát. Engels véleménye szerint a kelet-nyugati szembenállás korszaka lezárult, megkezdődött a konzervatívok és a globalisták világméretű ideológiai háborúja. „A nyugati civilizáció csak konzervatív alapokkal lesz képes fennmaradni – a keletnek, a középnek és a nyugatnak is ennek mentén lesz szükségszerű újraszerveznie magát” – zárta a sort.

Mennyire halott az Iszlám Állam?

A második előadó, Csiki Varga Tamás, a migrációs válság biztonság- és védelempolitikai vonzatát ismertette, különösen a NATO viszonylatában. Mint kiemelte, az utóbbi öt évben egy fokozatosan romló biztonsági környezetet tapasztalhattunk, mely azonban már sokkal régebb óta formálódott. Meglátása szerint ez a romló tendencia a 2008-as georgiai háborúval kezdődött, majd folytatódott a 2011-es „arab tavasz” eseményeivel, később pedig a líbiai polgárháborúval és a kelet-ukrajnai válsággal csúcsosodott ki. Kiemelte, mindeközben az Iszlám Állam is megindította tevékenységét a Közel-Keleten, mely indirekt módon begyújtotta a migrációs válságot, amelyre Európa egy ilyen biztonsági környezetben csak rosszul reagálhatott. Csiki Varga szerint a stratégiai sokk, mellyel a NATO-tagországok szembesültek ekkor, megosztottságot eredményezett: „az államok mást akartak délen, mint északon”.

Mindeközben Líbia stabilitása nem javult, ami egy sokkal nagyobb kihívássá erősítette az eredeti migrációs válságot. Meglátása szerint az

áttörést az eredményezhette volna, ha legalább négy évig folytatódhatott volna az a Trump-féle külpolitika,

mely a Közel-Kelet helyett az USA szövetségesére, vagyis az európai kontinensre összpontosult. Kiemelte: a biztonság és védelem szempontjából elkerülhetetlen, hogy a megosztottságot megszüntessük és egy olyan közös célt találjunk – legyen ez akár a migráció globális kezelése –, mely ismét össze tudja fogni a szövetséget.

A sort Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója folytatta, aki az al-Káida és az Iszlám Állam jelenlegi tendenciáit ismertette. „Mennyire halott az Iszlám Állam?” – tette fel a kérdést, majd bemutatta, hogy hogyan kapcsolódnak össze ezek a dzsihadista terrorszervezetek, és milyen hatásuk van Európára, valamint a dzsihadizmusra magára. Mint ismertette, a két szervezet az utóbbi időben meggyengült: az al-Káidában állandósult a vezetésért folyó véres küzdelem, míg alszervei folyamatosan függetlenednek; az Iszlám Állam pedig komolyan sérült mind területében, mind tagságában. Kiemelte: mindkét csoport rendkívül kreatív, és készen áll, hogy újra fenyegetéssé váljon.

Iraki harcosok pózolnak egy legyőzött Iszlám Állam-csapat zászlójával. Fotó: NAZEER AL-KHATIB / AFP

A kutató a sort az al-Káidával kezdte. Aláhúzta: a szervezet rengeteg országban van jelen, többek közt a Közel-Keleten (például Szíria), Közép-Ázsiában (mint Afganisztánban), Dél-Ázsiában (mint Indiában), Délkelet-Ázsiában (például Mianmarban), Afrikában (mint Szomáliában), és Európában is (például Oroszországban). Az al-Káida egyik legnagyobb erőssége Wagner szerint a többi, kisebb terrorszervezettel való együttműködés képessége. Mint kiemelte, a szervezet aktív kapcsolattal rendelkezik a szomáliai as-Sabábbal és az afganisztáni tálibokkal is. Ez abból a szempontból előnyös az al-Káidának, hogy olyan országokban is követhetnek el terrortámadásokat (mint Kenyában), ahol nincsenek is saját terrorsejtjeik. A kutató arra is rámutatott, hogy

baljós jel Afrika folyamatos radikalizálódása.

Kiemelte, a dzsihadisták egyre több országban bukkannak fel a kontinensen Líbiától Mozambikig, Malitól Szomáliáig. Hozzátette, az egyik legnagyobb kivándorlási adatokat tanúsító kontinensen ez könnyen ronthat a helyzeten.

Wagner ezt követően az Iszlám Állam jelenlegi tevékenységéről beszélt. Mint kiemelte, a szervezetet protoállami formájában ugyan legyőzték 2019-ben, ennek ellenére továbbra is komoly kihívást jelent. „Szíriában továbbra is terrorizálják a kurdokat, Észak-Irakban újra megjelentek, szintúgy a Sínai-félszigeten; Líbiában aktív részt vállalnak a polgárháborúban, Afganisztánban következetesen támadják Kabult és rivalizálnak a tálibokkal; a Száhelben együttműködnek a helyi al-Káida-szervezetekkel, Nigériában a legerősebb dzsihadista csoporttá váltak, de a szubszaharai Afrikában is egyre több területet foglalnak el” – sorolta. Hozzátette: annak ellenére, hogy itt-ott együttműködést lehet felfedezni az al-Káida és az ISIS tevékenysége között, nem jelenthető ki, hogy összefogás lenne a két szervezet között. Wagner azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a helyi erők rendre nem elég erősek ahhoz, hogy ellenálljanak a jól szervezett terrorcsoportoknak. Meglátása szerint amennyiben a terrorizmus csökkentésével szeretnénk elérni az elvándorlás lassítását, akkor a helyi fegyveres erőknek kell hathatós támogatást nyújtanunk.

Nyugat-Európa és a több ezer elveszett dzsihadista

A sort Kis-Benedek József zárta, aki az európai terrorizmusról beszélt. Szerinte ugyan rajta kell tartanunk a szemünket az al-Káidán is, de ma Európára leginkább az Iszlám Állam jelent fenyegetést. A professzor elmondta: csak az elmúlt évben 119 terrortámadás volt az Európai Unió 13 tagállamában (legtöbbször Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban), melyek több mint ezer embert érintettek. Ismertette, hogy ma a tudományos körök ötféle terrorcselekmény-típust különítenek el: a dzsihadista-, az etno-, a baloldali-, a jobboldali- és az speciális okból elkövetett terrortámadásokat. Mint kiemelte, az Europol, avagy az Európai Unión belüli rendőrségi együttműködés legfontosabb intézménye túl érzékenynek ítélte a „dzsihadista” kifejezést, így helyette a „vallási indíttatású” terrortámadás kifejezést szeretik alkalmazni, mellyel kapcsolatban Kis-Benedek József kijelentette: „Ne legyenek kételyeink, ez az esetek 99%-ban az iszlamista támadásra utal”.

A professzor hangsúlyozta, hogy 2017 óta folyamatosan csökken a támadások száma, 2016 óta pedig a terrorgyanús személyeké, azonban kiemelte, hogy a radikalizáció mértéke viszont nő, különösen a börtönökben. Kis-Benedek József arra is rámutatott, hogy a bevándorlók sokkal fogékonyabbak a radikális ideológiákra, mint az európai gyökerekkel rendelkező polgárok. Kis-Benedek szerint ez már annak tudatában is aggasztó, hogy

a német állam saját bevallása szerint több ezer terroristagyanús személyt „vesztett el”,

tehát nem tudja beazonosítani tartózkodási helyüket. Meglátása szerint ez vélhetően már nem is csak a német állam feladatköre, hanem az egész Unióé, hiszen Schengennek köszönhetően ezek az emberek bárhol tartózkodhatnak. A szakértő feltette a kérdést: mi a jövő a terrorizmus elleni hatékony európai védekezésben? Kis-Benedek József úgy látja: az ellenőrzött migráció, valamint a szélsőséges mecsetek, iszlám központok és a madraszák (iszlám iskolák) folyamatos megfigyelése elkerülhetetlen lesz, ha csökkenteni szeretnénk a bevándorlással összeköthető terrorizmust. Kiemelte, fontos monitorozni az alvósejteket is, hiszen a már Európába érkezett terroristák nem fognak normalizálódni, mindössze „parancsra várnak”. Előadása végén Kis-Benedek József kiemelte, fontos szigorítani a külső schengeni határok védelmét annak érdekében, hogy a belsőket fenn tudjuk tartani a jövőben is.

Lovas csendőrök járőröznek egy párizsi mecset előtt. Fotó: THOMAS COEX / AFP

Az előadásokat egy kérdésszekció követte, ahol Engels kifejtette, a V4 számára az lesz a történelmi feladat, hogy versenyképes alternatívát, egy realista megközelítést szolgáltasson az Európai Unió által erőszakolt multikulturális, „zsaroló” felfogással szemben. Csiki Tamás egy kérdésre válaszul kifejtette, hogy az előrejelzések szerint

az Európai Unió 2030-ra képtelen lesz arra, hogy harmadik országbeli beavatkozásokat tudjon végrehajtani,

így a NATO-nak kell magára vállalnia ezt a szerepet. „A NATO továbbra is a legerősebb biztonsági- és védelmi együttműködés, melyet ki kell használni, ha úgy alakul” – állapította meg. A sort ismét Kis-Benedek József zárta, aki szerint jelenleg nincsen terrorfenyegetettség Magyarországon, még a bécsi események ellenére sem, azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy a terrorszervezetek előszeretettel alkalmazzák Magyarországot arra, hogy logisztikai feladatokat végezzenek a schengeni határokon belül, vagy előkészítsenek támadásokat máshol Európában. Az esemény végén Janik Szabolcs megköszönte az előadók, illetve a hallgatóság részvételét, és jó egészséget kívánt mindenkinek.

Fotó: Rendőrök a nizzai Notre-Dame-bazilikánál elkövetett késes támadás helyszínén 2020. október 29-én. A támadásban három ember életét vesztette, többen megsebesültek. (MTI/ EPA/ Reuters/ Eric Gaillard)

Összesen 30 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés