2010-ben radikális irányváltás történt a nemzetpolitikában

2020. november 28. 9:47

Potápi Árpád János
Demokrata
A következő években létrejöttek azok az intézmények, amelyek révén megkezdődhetett a magyar–magyar párbeszéd.

– Annyi év szétszakítottság után, komoly nemzetközi ellenszélben nem volt vakmerőség a nemzetpolitikai fordulat beindítása?

– 2010-ben valóban radikális irányváltás történt a nemzetpolitikában, az elmúlt tíz év alatt pedig látványos sikereket értünk el. Ezeket a sikereket azonban Antall József és kormánya alapozta meg. Mai napig emlékezetes 1990-es, sokat támadott kijelentése, amely szerint ő közjogi értelemben 10, de lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke akar lenni. A következő években létrejöttek azok az intézmények, közalapítványok, amelyek révén megkezdődhetett a magyar–magyar párbeszéd az elszakított területek és az anyaország között. E folyamatok csúcspontjának tekinthetjük, hogy az 1998 és 2002 közötti jobboldali kormányzásnak köszönhetően 2001-ben megszülethetett a státustörvény és a magyarigazolvány rendszere a hozzá kötődő szerény kedvezményekkel együtt.

– A balliberális kormányok idején azonban elakadtak a kedvező folyamatok, a magyar–magyar kapcsolatok mélypontra süllyedtek.

– Olyannyira elakadtak, hogy a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazás kampányában a baloldali kormány és személyesen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elárulta és megtagadta saját nemzettársait, a határon túli magyarokat. Gátlástalan kampányt folytatott a külhoni magyarság ellen, gyűlöletet keltett, magyart magyar ellen uszított. A határon túli magyarsággal való kapcsolattartás az élet minden területén visszaesett. Nem hívták össze a külhoni magyarság legfontosabb egyeztetőfórumát, a Magyar Állandó Értekezletet sem. A határon túli magyarsággal való szolidaritást egyedül Szili Katalin akkori házelnök igyekezett lélegeztetőgépen tartani.

[...]

– Kezdetben óriási tiltakozás fogadta a magyar kormány törekvéseit, ám Ukrajnát nem számítva az utóbbi években mintha csökkenne a csatazaj.

– Az egyeztető tárgyalásoknak köszönhetően majdnem mindenhol sikerült az utódállamokkal elfogadtatnunk a programjainkat. Ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy az óvoda- és iskolafejlesztések, a szociális és egészségügyi intézmények fenntartása, támogatása nem csak a magyarok életkörülményeit javítja, ezekből ugyanúgy részesülnek a román, szerb, horvát, szlovák vagy épp ukrán polgárok is. Hogy egy közeli példát említsek: most, a járványhelyzet idején a magyar kormány védőeszközöket, maszkokat és védőruházatot juttatott a külhoni magyar területekre. Ukrajnában 50 lélegeztetőgépet adtunk át Szijjártó Péter miniszter úrral. Ez nem csak a magyarok, hanem a régióban élő valamennyi ember védekezését szolgálja. De jó példa erre a gazdaságfejlesztési program is, amely szintén nemcsak a magyarlakta vidékek, hanem a teljes régió, az egész ország erősödését segíti. A nemzetpolitikai programokból mindenki profitál.

– Az utóbbi hónapok választási sikerei azt mutatják, hogy a gazdaság megerősödése, a szociális kapcsolatok élénkülése mellett a határon túli politikai szervezetek is megerősödtek?

– Én azt vallom, hogy az oktatási, kulturális, szociális és gazdasági kapcsolatok erősítése mellett nagyon fontos támogatnunk azokat a szervezeteket is, amelyeknek a magyarok érdekképviselete a feladata települési, járási, megyei vagy regionális szinten. Az erős politikai intézményrendszer a külhoni magyarság megmaradásának legfontosabb biztosítéka. A magyar kormánynak minden régióban megvannak a stratégiai partnerei, akik a magyarság érdekvédelmét látják el. Ehhez elengedhetetlen, hogy ezeknek a szervezeteknek meglegyen a politikai súlyuk, vagyis maguk mögött tudják a helybéli magyarok szavazatait is. Erdélyben az idén szeptemberben tartott önkormányzati választásokon az RMDSZ megszerezte a magyar szavazatok 92 százalékát, és komoly esély van arra is, hogy a decemberi országos választásokon a kisebbik magyar párttal, az Erdélyi Magyar Szövetséggel összefogásban szép sikereket érjen el, és meghatározó ereje legyen a román parlamentnek. De említhetném Vajdaságot is, ahol a VMSZ Pásztor István vezetésével történelmi győzelmet aratott a júniusi háromszintű – parlamenti, tartományi és helyhatósági – választásokon. Ennek eredményeképp a vajdasági magyarság és a VMSZ valóban hídszerepet játszik Szerbia és Magyarország között, amivel a történelmi megbékélést is szolgálja. Hasonlóan sikeres volt a kárpátaljai magyarság is az októberi ukrajnai önkormányzati választáson. A KMKSZ meg tudta őrizni az öt évvel ezelőtt megszerzett pozícióit a helyhatóságokban. De keményen dolgozik Horvátországban Jankovics Róbert is, aki egyedül képviseli a magyar érdekeket a horvát száborban.

– És a felvidékiek?

– Ott más a helyzet. A felvidéki példa azt mutatja, hogy hiába 8-9 százalékos egy etnikai tömb aránya egy országban, ha az emberek szétszavaznak. Így nem érhetik el az ötszázalékos parlamenti küszöböt sem. Bízom benne, hogy a dolgok hamarosan Felvidéken is megváltoznak. Már zajlanak a tárgyalások egy friss, lendületes csapat szerveződéséről, amely képes lesz a magyar szavazatok összegyűjtésére, és a következő választásokon egy valóban erős magyar párt fog bejutni a szlovák parlamentbe.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés