Mi vár a konzervatívokra az új évtizedben?

2020. november 12. 3:23
A Mathias Corvinus Collegium közreműködésével körkérdést intéztünk a konzervatív mozgalom nemzetközi képviselőihez, hogyan látják a jobboldal helyzetét az új évtized küszöbén. Egy dolog biztos: a régi vágású konzervativizmus ideje lejáróban van – az új jobboldal viszont a Nyugat vezető kreatív erejévé válhat.
A konzervativizmus vezető kreatív erővé válik a Nyugaton
R. R. Reno, az amerikai First Things folyóirat szerkesztője

1945 után a kereszténydemokrácia összeegyeztette a hit és a család hagyományos értékeit a modern liberális politikai eszmékkel és intézményekkel. 1968 után azonban elveszett a tekintély és a szabadság egyensúlya. Először a kulturális felszabadulás következett, majd a vasfüggöny lehullása után a gazdasági liberalizáció. 

A nyitottság dogmává keményedett: fősodratúvá váltak a nyitott gazdaságok, nyitott társadalmak és nyitott határok. Azokat, akik kételkednek az egyre nagyobb liberalizáció egyetemes áldásaiban, tekintélyelvűnek és fasisztának csúfolják. Pedig a huszonegyedik századi nyugati konzervatívok nem akarják visszaállítani a Habsburg Birodalmat, és fiatal férfiakat sem akarnak fekete vagy barna ingbe öltöztetni. Nekünk, konzervatívoknak az a célunk, hogy helyreállítsuk társadalmunk stabilitását, polgári mentalitását és méltóságát. Ez a tekintély és a szabadság azon egyensúlyának helyreállítását jelenti, amely a nyugati civilizációt mindig a legkreatívabb és leglényegesebb szakaszaiban jellemezte.

A legnagyobb problémánk az, hogy a Nyugat politikai berendezkedései fogékonyak a „nyitottság” húsevő ideológiájára. A „liberális normák” gőgös szószólói nem hajlandók szembenézni a 2020-as év problémáival. Szűk látókörű arrogancia akadályozza meg őket abban, hogy a politikai vitákban kellően részt vegyenek.

A modern konzervativizmus élteti a szabadságot, de konzervatívként elsőbbséget adunk a tekintélynek, amely a szabadság megfigyelője, őre és fundamentuma. Ahogy helyreállítjuk az erkölcs, a nemzeti érdek és a hazafias nagylelkűség rögzítőelveit, biztosan még túl is lövünk a célon – bár messze vagyunk még attól, hogy ebbe a hibába essünk. Emiatt a Nyugatnak felelős, nem pusztán elméleti liberálisokra van szüksége.

A konzervativizmus a Nyugat vezető kreatív erejévé kezd válni. Szükségünk van a szabadság olyan pártfogóira, akik nem ellenségei a tekintélynek sem. Hiszen ők – és nem a „nyitottság” ideológusai – képesek egyensúlyozni és gyümölcsözően felelősségre vonni minket, miközben a hanyatló rendszer omladékai helyére újat építünk.

***

A régi vágású konzervativizmus halott
Julius Krein, az American Affairs magazin szerkesztője

A konzervativizmus elsődleges kihívása az én hazámban az, hogy a konzervatívoknak alapvetően már nincs mit „konzerválniuk”. Minden, amit az amerikai jobboldal állítólag védett az elmúlt évtizedekben, mára elmúlt.

A konzervatívok olvasata szerint az „eredeti alkotmányt” mind a 20., mind a 21. században progresszív mozgalmiság, valamint évtizedes „bírói aktivizmus” mételyezte meg. És bár az Egyesült Államok még mindig hajlamos, hogy morális alapon elragadtassa magát – legújabban a politikai korrektség újjáélesztésének „nagy ébredése” során –, mégiscsak határozottan posztkeresztény ország egységes szociálliberális elittel. Végső soron nemcsak a konzervatívok által ápolt klasszikus, Adam Smith-stílusú kapitalizmus tűnt el legalább egy évszázaddal ezelőtt, hanem azóta pénzügyi, igazgatásalapú, neoliberális variánssá formálódott át, amely erőteljesen rombolja a hagyományokat, a közösségeket – különösen az amerikai nemzetet – és a „burzsoá erényeket”, amelyekért a konzervatívok lelkesednek.

Egy szó mint száz, az amerikai konzervatívok választás előtt állnak: továbbra is zombiszerű, zavaros donorhálózatként szolgálják ki a korrupt oligarchiát, amely mélységesen megveti őket, vagy félreteszik az elavult ideológiai kereteket a kortárs kihívások kezelése során – ez a folyamat, habár vontatottan és öntudatlanul, megindult Donald Trump 2016-os győzelmével. Az utóbbi választási lehetőség ijesztő kihívásnak tűnik, ám alapvetően ez az egyetlen komoly megközelítés. Tekintettel a jelenlegi baloldal saját következetlenségére és szélsőségességére, a pálya nyitva áll minden olyan irányzat előtt, amely gyakorlati programot képes megfogalmazni Amerika kiüresedett és kiegyensúlyozatlan gazdaságának újjáélesztése, valamint a közjó és a nemzeti cél helyreállítása tekintetében.

 Címlapkép: Shutterstock

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés