A hősökről

2020. május 31. 14:26
Boda Mihály
NKE
„Látható, hogy a hősiesség fogalma jelentősen tágabb annál, minthogy csak a háborúban a hazáért az életüket áldozó katonák esetére szűkítsük le” – fogalmaz Boda Mihály a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszékének vezetője.

A magyar hősök emlékének fontosságára hívja fel a figyelmet az 1917-es VIII. törvény, amely minden magyar település kötelességévé teszi, hogy megemlékezzen a háborúban életüket vesztett katonákról. A törvény első paragrafusa szerint: „Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadrakelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélybenforgó haza védelmébe”. 1924-ben a XIV. törvény megerősítette, hogy „A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914/1918. évi világháború alatt a hazáért vívott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve életüket feláldozták”. A két törvényszöveg alapján úgy tűnhet, mintha kizárólag a katonai kötelességteljesítés közben bekövetkező halál lenne a hősök megkülönböztető jegye. Ez azonban nem így van.

A katonai hősiességről általában elmondható, hogy arra a katonai erényre épül rá, amely magában is kiemelten fontos a katonai cselekvés során, a bátorságra. A katonai bátorság kezdeményezőképesség a veszélyes helyzetben, a veszélyes helyzet legyőzésének a hitével. A katonai hősiesség a katonai bátorság fokozott formája. Négyféle katonai hősiesség-típust különböztethetünk meg.

A hősiességnek az írott forrásokban elsőként említett formája az emberfeletti hősiesség. A képességeik miatt emberfeletti hősöknek nevezhető egyének (például Akhilleusz, Szent György) az emberek előtt járnak, bizonyos értelemben példát is nyújtanak számukra, azonban természetes emberfeletti képességeik miatt ez nem igazi – követhető – példaadás, hanem csupán az emberek vezetése, irányítása. Szintén a képességeik miatt, ezeknek a hősöknek nem jelent igazi kihívást a katonai cselekvést jellemző veszélyhelyzet kezelése; arra áldozatvállalás nélkül képesek. Talán az első magyar hősök egyike ebben az értelemben tekinthető hősnek.

I. (Szent) István királyról, a 11. század végén keletkezett nagyobbik legenda úgy emlékezik meg, mint „Krisztus bajnokáról”,

aki a keresztény hit terjesztése során győzte le az ellenséget. A király tökéletes megvalósította azokat az erényeket, amelyeket a korban egy királytól elvártak, az igazságosságot és a kegyességet, ezért Isten is segítségére volt a háborúban.

(Boda Mihály)

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 11 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Igazad van. De ne parasztozz.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés