Volt egyszer egy 6:3

2019. november 15.
Király Ferenc / Képes Sport
Kispesttől Madridig nagy a távolság, nemcsak kilométerekben, hanem történelmi ívben is. Huszonhét év telt el azóta, hogy Puskás útja másfelé kanyarodott, humora azonban semmit sem változott, sztorizókedve, mesélő stílusa a régi maradt. Csak külsőben változott meg. Azt mondják, a sikerek csak a színésznőket szépítik meg. No meg olykor az emlékeket. A magnó indul. S Magyarország egykori Öcsije, Spanyolország hajdani Panchója mesél...

Ugye, azt írod, amit mondok? Szó szerint...

Miért, kellemetlen tapasztalataid vannak?

Nézd, öregem, hogy mit fecseg rólam a spanyol sajtó, nem érdekel. De hogy mit olvasnak a magyar szurkolók, ismerőseim, barátaim, az már nem mellékes.

Az elmúlt években volt mit olvasniok. Gondolok itt a rólad, az Aranycsapatról, a ti időtökről megjelent könyvekre.

Ne bosszants! Ne hergelj!

Nincs szándékomban. Miért mondod ezt?

Mert az a véleményem, hogy akik azokat a könyveket írták, nem értenek a focihoz. Mindegyikben valakit tisztára akarnak mosni, vagy valakit besározni.

Csak konkrétan, Öcsi. Nincs mellébeszélés.

Nézd, például ami a Czibor-féle könyvben van (Bocsák Miklós: Kocsis és Czibor, Sport, Bp., 1983 – a szerk.), az nem a valóság. A többi könyvekben is fecsegnek, történeteket találnak ki. Mire jó ez? Mondd, minek kellett ezt a sok handabandát kiadni?

Tudod, mit? Ne menjünk bele. Én erre nem tudok válaszolni.

De engem foglalkoztat. Mint az is, hogy Vitray azt mondta rólam néhány évvel ezelőtt a magyar tévében, hogy már nem emlékszem a londoni 6:3-ra. Hát lehet arra nem emlékezni? Írd meg nyugodtan, hogy harminc év múltával is itt él bennem minden perce.

Hát akkor mondjad...
Mi érdekel?

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés