Peti áll a ház előtt

2019. november 18. 11:25

Heincz Barnabás
Mandiner
A legfiatalabb nemzedéknek már nem mond semmit az, hogy „Gyurcsányék alatt milyen volt”. Az érdekli őket, mi van most és mire számíthatnak a jövőben.

Az utóbbi egy hónapban számtalan kormánypárti rendezvényen, fórumon és műsorban próbálta a Fidesz-KDNP pártszövetség és a jobboldali holdudvar kielemezni az önkormányzati választások eredményét, annak kisebb sikereit és sokkal nagyobb kudarcait. Az ellenzéki tetszhalott ugyanis felkelt és erősödik – részben a Fidesz-KDNP kárára.

A kudarc megfejtése közben sokan emelték ki a kommunikációt és annak csatornáit, mások a napról-napra erősödő Momentum által megszólított fiatal generációkban látják a jövőt – a Fidesz azonban nem tudja megragadni a fiatalságot, és ennek számos oka van. Lehet dobni kígyót, békát a mai fiatal generációra, mondván, hogy tanulatlanok, tapasztalatlanok, jó dolgukban azt se tudják, mit csináljanak; de abban az országban, ahol a társadalmi mobilitás és a középosztály anyagi kiszolgáltatottsága az OECD-országok utolsó harmadában van,

balgaság lenne ilyen okokra fogni az igencsak elhanyagolhatatlan okozatot. 

Hadd mutassam be most Péter és Gergő történetét!

Péter lassan betölti a huszadik életévét, idén kezdte meg egyetemi tanulmányait. Édesanyja a helyi önkormányzatban dolgozik ügyintézőként, édesapja a kisvárosuktól tíz kilométerre lévő benzinkúton keresi kenyerét. Mindketten becsületesen dolgoznak, édesapja sokszor éjszakázik a benzinkúton, kétévente pedig a karácsonyt sem tudja otthon tölteni. Péter édesanyja felsőfokú végzettséggel rendelkezik, a ’90-es években szerezte főiskolai diplomáját. A család bevételein a szülőkön és Péteren kívül még a család legfiatalabb tagja, Gergő osztozik. A nagypapa öt évvel ezelőtt halt meg rákban, a nagymama egyedül él, mostanában betegeskedik, a dráguló gyógyszerek és az egyre szűkösebb egészségbiztosítás miatt gyakran szorul anyagi segítségre. 

Péter a család jól tanuló, egykor a városi gimnáziumba járó gyermekeként egy budapesti egyetemen folytatja tanulmányait, azonban a kollégiumba nem veszik fel, mert a pontjai nem alakulnak túl jól – figyelembe véve, hogy éppen nem esik bele a szociálisan rászoruló kategóriába. Az egyetemtől fél órára találnak Péter szülei albérletet, egy szűkös szobát egy nagyobb garzonban havi 60 ezer plusz rezsiért. Sebaj, majd édesapa túlórázik néha a benzinkúton.

Peti lakhatása és budapesti élete a dráguló árszínvonal mellett igencsak megcsappantja a családi kasszát,

a szülei bére azonban nem követik az árszínvonalat. Egy kiló paradicsom öt éve feleannyiba került, mint most, a vacsorát tökéletesen kiegészítő TV-paprika kilója 1200 forint – mondhatni, luxustermék. Péter az egyetemen nagyon jó lehetőségeket talál és jól is tanul, belefektetve a munkát, ami gyümölcsöző ösztöndíjat hoz neki, havi 8.652 Ft formájában – ennyi lenne? Ezek után nem csoda, hogy Péter este elmegy egy körúti kocsmába és a barátokkal hamar leissza az összeget, hiszen másra nem nagyon jó. 

Eközben a helyzet otthon sem fényes, Gergő a szomszéd kisváros szakközépiskolájába jár, elektronikát tanul, hiszen az a jövőben jól jövedelmező szakma lehet. A szakközépiskolából azonban hirtelen szakgimnázium lesz, és bő két év leforgása alatt Gergőnek úgy kell érettségiznie a rendes és a szakmai tárgyakból, hogy a tanrendet és tananyagot számtalanszor megváltoztatva, szakirányos tanárok és kiszámítható számonkérés híján a kilátások nem túl jók. Gergő édesanyja el is megy a féléves szülőire, ahol a több ismerősével közösen számon kérik az osztályfőnököt a nagy fejetlenség miatt, amire az széttárja a karját: „ez van, én sem tudok mit csinálni”. Gergő jövője kiszámíthatatlan, közben a nagymama kórházba kerül, elesett és eltörött a felső combcsontja, a boríték a sürgős és veszélyes műtét miatt sok tízezer forinttal a helyi kórház sebészorvosa zsebében landol. 

A család felmerülő kiadásai miatt – bár Péter Budapesten tehetségesen rendezi az életét, minden idejét, tapasztalatát és tudását a tanulásba ölve – otthonról szólnak neki, hogy nem biztos, hogy így fognak menni a dolgok, mint eddig. Péter a helyi diákszervezet segítségével egy belvárosi hotel recepcióján kezd dolgozni, ahol sokszor éjfélig húzódik a műszak. Másnap reggel szeminárium. Péter napirendjében a kutatás és tanulás idejét lassan meghódítja a munka, ami most mindenképpen jól jön, hiszen a főbérlő az ingatlanpiac változásai miatt megemelte egy tízessel az albérletet.

Péter egyetemi karrierje a végtelen munka miatt lassan elsikkad,

átlagos tanulmányokkal és teljesítménnyel pedig csakis átlagos bérszínvonalat lehet elérni. Péter a diplomája után egy elővárosi KKV-ben tevékenykedik, fizetéséből éppen fedezni tudja a barátnőjével közösen bérelt lakásukat – sajátról nem is mernek álmodni. Otthon közben Gergő leérettségizett, ám a budapesti élet nehézségei miatt inkább egy megyei nagyváros főiskolájára ment.

És, hogy miért kellett ezen a kis történeten átrágnunk magunkat? A gazdasági fejlődés, az 5%-os GDP növekedés és a 70% alatt lévő államadósság Péternek és Gergőnek nem segített: ők nem éreznek belőle semmit, vagy ha igen, az sem számottevő. Az árak növekednek, a bérek lassabban emelkednek utánuk, a nyugdíjhelyzet pedig ilyen körülmények között egyre rosszabb lesz, ahogyan

a lakhatási válság egyre nagyobb tömeget érint.

Természetesen nem arról van szó, hogy mindent az emberek alá kell tolni, de a lehetőségnek nyitva kell állnia. Magyarország társadalmi mobilitása Kína és India szintjénél jár, Argentína és Chile már megelőz minket. Középosztály és fejlődő társadalom nélkül pedig nagyon nehéz lesz polgári Magyarországot építeni.

Az emelkedő ingatlanárak miatt a középosztály kiszolgáltatottsága nagy mértékben növekedik, és bár azt látjuk, hogy emberek tízezrei járnak a Balatonra nyaralni és költik a pénzüket moziban, piacon, fesztiválon; azt elfelejtjük, hogy a lecsúszás veszélye akár egyetlen apró változással bekövetkezhet – legyen az munkahelyváltás, egy hozzátartozó lerokkanása vagy halála. A fiatalok előtti jövő sem túl fényes, hiszen a magyar társadalom a jövedelmi mobilitás szintjén az utolsó helyen áll az OECD-országok rangsorában. Ha a jövedelmi csoport szintjén nézzük a magyar középosztályt, akkor a számok nem állnak rosszul, azonban e társadalmi osztály utánpótlása aligha biztosított a megfelelő mértékben, hiszen kevesebb lehetőség áll számukra rendelkezésre, illetve a fent említett hirtelen változások hamar kettétörhetnek egy egyetemi karriert vagy életet.

Magyarországon a középosztály 60%-a sebezhető, ami közel sem megnyugtató a jövő szempontjából.

Péternek és Gergőnek nem mond semmit az, hogy „Gyurcsányék alatt milyen volt”,

mivel őket nem érdekli Gyurcsány, akkor még kisgyerekek voltak. Kilenc év után nem lehet visszamutogatni a kétezres évek közepére akkor, amikor már az emberek nem a Gyurcsány-érához, hanem a körülöttünk lévő országokban – és főleg a Nyugat-Európában – tapasztalható életszínvonalhoz hasonlítják az életüket. És teszik mindezt teljesen jogosan. A jelen és a jövő választásain pedig mindezen percepcióik alapján fognak döntéseket hozni.

Összesen 440 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mit javasoltok, konkrétan? Hogyan érhető el a gyorsabb felzárkózás, bérszínvonalban, lakáshelyzetben, a foglalkoztatás, a társadalmi mobilitás terén? Tételezzük fel, hogy te lennél a kormányfő, Te mivel kezdenéd, miket lépnél, milyen forrásokból?

A mobilitás kapcsán Ferge Zsuzsa már évekkel ezelőtt, a baloldali kormányzás idején utalt egyik elemzésében arra, hogy a társadalmi mobilitás szintje visszazuhant az 1938-as szintre.

Te már nem nem emlékszel arra, hogy Kádár alatt az egyetemekre bekerültek szakmunkás vizsgával is emberek, volt egy kvázi kvóta, ugye a mobilitás, a munkásosztály értelmiségivé formálása érdekében. Volt aki felvette versenyt, de voltak, akiken csak az elvtársi gondoskodás segített. De ez történt számos minisztérium, kormányzati hivatal esetében, Csepelről válogattak ki megbízható kommunista szakmunkás fiatalokat, s kerültek az említettekhez. Ez ugye egy felülről vezért belenyúlás volt a mobilitás rendszerébe.

A kapitalizmusban, a mai társadalmi keretek között szerinted/szerintetek miként növelhető a társadalmi mobilitás, hogyan történik ez nyugaton? Magam szereztem erről személyes tapasztalatokat, Neked mit mesélnek erről a szüleid?

Arról mi a véleményed, hogy Kádár idejében az egyetemekre csak a legtehetségesebbek jutottak be, az egyetemi-főiskolai diploma értéke messze magasabb volt a maiaknál. S ahhoz mit szólsz, hogy értéktelen diplomák sorát szerzik a fiatalok, többségükben azok, akik a még mindig elit egyetemekre nem jutnak be, a szülői sznobizmus okán kell a diploma, amit semmire sem tudnak használni. S itt van még egy probléma, az egyetemen kell a felvettek jelentős részénél a középiskolai tananyagot, tudást bepótolni, ami a azért ciki. A súlyos műveltségbeli hiátusokról már nem is beszélnék, pedig a családban vannak egyetemi tanárok, így hozhatnék példákat.

S feltétlenül el kell innia azt a kis pénzt Péternek? Menjen el helyette színházba, Zeneakadémiára.

Abban teljesen igazad van, hogy a fiatalokat nem érdekli Gyurcsány, hanem csak az, ami ma történik körülöttük, s azokban a szegmensekben, amiről írsz. A kérdés inkább az, hogy a Momentum által sejtetett alternatíva megoldást jelent-e azokra a problémákra, amikről beszélsz, az-e a fiatalok számára az egyedüli valós alternatíva, vagy csak a fennálló tagadása miatt vált vonzóvá?

"Magyarország társadalmi mobilitása Kína és India szintjénél jár, Argentína és Chile már megelőz minket."

Nem kell mindent elhinni elsőre.

Ez nagyjából így van. Szerényebb anyagi körülmények közül jőve, vidékről, nem kiemelkedő tanulmányi eredménnyel nagyon nehéz.

A lakásárak, albérlet árak NAGYON elszaladtak. A bérletek után szinte senki nem fizet adót. Ha diákotthonban kevés a hely, azért valami segítséget csak kaphatna az albérletet fizető is.

Kérdés, h. kell-e a bármilyen okból közepes teljesítményt díjazni.

Nagyon hiányzik az, ami a három MSZP-SZDSZ kormány alatt elment, meg az államadósság magas szintje a kezdetektől, meg az Antall kormány alatti visszásságok is hátravetettek minket a lengyel, szlovák szinttől, a cseh mindig is jobb volt. Nyilván ennek is megvannak az okai.

Csak abban a hitben ne ringatózzon az, akinek tényleg nehéz, h. a Momentummal majd jobb lesz. A Fidesz kormányt kéne arra rábírni, h. a közepesnél markánsan jobb, de még nem kiváló eredmények esetén több támogatást adjon. Néha elgondolkodom azon, h. a diák eredményén az élete múlik majd, de ki ellenörzi, motiválja, irányítja a pedagógust?

Ki veti föl, h. mikor fogyni kezdtek a gyerekek, ugyan miért a pedagógusok lettek elküldve, nem kisebb létszámú osztályokat írtak elő?

Az általános és középfokú oktatás színvonalát kéne mérni, nemcsak a diákok teljesítményét!

Képtelenség megalkudni azzal, h. egy átlagos gyerek egy átlagos középiskolából középfokú angol nyelvvizsga nélkül távozhassék. Ez nem istencsapása, hanem elsősorban akarat és elhatározás kérdése.

Peti és barátnője aláírnak 3 gyereket, elmennek Zala megyébe a felvett CSOK-kal és Peti
elhelyezkedik a zalaegerszegi tesztpályán mérnökként. Gergő állást kap Debrecenben a BMW-
nél, ahol jó fizetés és lakhatási támogatás várja.

A nagyi nem éli meg a szuperkórház megnyitását, mert amikor nagyon kellett volna, a
korábban befizetett TBjárulékáért kórházi széfet kapott. És különben is késik az építkezés
a baliberális városvezetés örökös akadékoskodása miatt.

A család egyébként nem panaszkodik, mert mindenkinek van munkája és a gyerekeknek sokkal
jobbak a lehetőségeik, mint a szülőknek voltak. A szülők, most, hogy kirepültek a gyerekek,
rendszeresen járhatnak welness-hétvégékre felhasználva a kafetériába kapott szép és egyéb
kártyákat.

A fiataloknak is tájékozódniuk kell Gyurcsányék aljasságairól, ha jó minőségű jövőt akarnak maguknak. Nekünk amúgy nem más országok a mérce, hanem a saját reális lehetőségeink maximális kiaknázása.

Az az érzésem nem vagy tisztában az ingatlanárakkal vagy nagyon is, csak, hát mindenki
hazudik. Ez az egyik.

A másik meg az, hogy lehet CSOK nélkül is nekivágni - már, ha van munkád - mint Gyurcsányék
alatt. Biztos sokkal jobb, mert nem kell elköteleződni.

Vagy, hogy honnan, milyen elképesztő szarból lett kihozva az ország és nem lett görög.

Meg azt sem ártana elmesélni, hogy ha nem lett részben megoldva a migránsválság, mi lenne.

Persze, megértem az ő problémáik is fontosak. Azokat viszont szinte, biztos nem egy Fletó-Fegyőr fogja megoldani. És néha érdemes nem csak a 444, facebook hírekből szűrni a világot.

A holokauszt sem érdekli őket?

A történet - az inflációs utalást kivéve - reális. Az is érthető, hogy 9-10 év alatt felnőtt egy új generáció, amely nem a múltból, hanem a jelenből és a saját tapasztalataiból indul ki. (És a válságsokkot megélt generáció emlékei is halványulnak.)

Az nem érthető, hogy a felvázolt jövedelmi-gazdasági nehézségek javításához mit remélnek az ellenzéktől, különösen a momentumos ugribugriktól. Folyamatosan a "jogállamiságról" hőbörögnek és a nyilvánosságról nyüszögnek. Szót sem ejtenek a gazdaságról. Egy vidéki középosztálybeli család komolyan elhiszi, hogy, ha nem épül több stadion és "nem lop" majd a Zorbán, akkor több jut a borítékba?

Persze tudom, hogy a politikai állásfoglalás nagyon sokaknál nem értékrendi, hanem érzelmi kérdés. (Orbán is tudja, nem véletlenül épített kampányokat a migránsozásra.) Paradoxon, de minél jobban él és minél nagyobb biztonságban érzi magát a társadalom, az érzelmi alapon választók annál inkább hajlamosak szembefordulni a fennállóval. A fejlődés ugyanis új problémákat is hoz magával.

Az alighanem legnagyobb francia államférfi, de Gaulle stabilizálta a francia államot és modernizálta a gazdaságot, a franciák tíz év után mégis lemondásra kényszerítették. 68-ban maoista diákok és egyéb idióták szerveztek felfordulást a megbuktatása érdekében, amely országos ellenérzéssé eszkalálódott. Valami ilyesminek a jelei már nálunk is mutatkoznak. Orbán is hasonlóan járhat, ha nem talál ki valamit, főleg, ha még gazdasági válság is jön.

Egy év múlva arra kellene rávenni Erdogant, hogy mégiscsak toljon át a Balkánra 1-2 millió migránst, hadd érezze a magyar újra a történelem szelét és mutassa ki az ellenzék a foga fehérjét.

Kedves mindenki hazudik!

Tudod, nehéz is felzárkózni Veled/Veletek, hatosztályos emberekkel, ilyen intelligencia szinttel. A szövegkörnyezetedből ítélve nem tartozol azok közé, akikkel gyorsabban lehetne haladni. Tudod, a Hozzád hasonlókra mondta Marosán, hogy: " Nem a zsömle a kicsi, hanem a pofátok nagy."

Hát nem gondoltam volna, egykor még idézni fogom ezt a szociáldemokráciát eláruló gazembert.

Szégyenleném, ha ennyire tájékozatlanként, tudatlanként így óbégatnék, mint Te. DK-s stílus, hogy ne legyek nagyon sértő.

Az egyik dolog, amit én Németországban tapasztaltam, hogy nem tipikus az érettségi után kezdett egyetemi karrier. A népek dolgoznak pár évet, fölhalmoznak, és abból vágnak bele az egyetembe. Lehet, hogy a példabeli Peti itt cseszte el? Ami azt illeti, azt a pár évet akár még mosogatással is töltheti manapság Londonban, talán nem esik le a gyűrű az ujjáról...

Két ídézet a válaszom.

"Aki nem becsüli meg a múltját, annak nincs jövője."
A múmia visszatér c. film

"Az idő korántsem olyan, amilyennek látszik. Nemcsak egy irányban halad, hanem egyszerre létezik benne a jövő a múlttal."
Albert Einstein

Kedves Barna!
A TV paprika kilója sosem volt 1200 Ft, legfeljebb 260 Ft.
Péternek szűkösen él a családja, erre föl elpiálja az ösztöndíját, mert kevésnek tartja? Vegyen belőle könyveket, dezodort, tusfürdőt, bármit.
A combnyaktörés rutin műtét, nem kell tízezreket tenni a borítékba.
A lakhatás drága de, ha le tudtak perkálni a szülők havi 60 később 70 ezret a Petikére, akkor most is tudnak segíteni neki egy kicsit.

Inkabb az SZDSZ Kovacs Pistikeje lesz az ott a Haz elott.
Kuncze bacsi tisztaba tette es ime most szabadon szavazhat a Momentumra, azaz a mai Kunczekra!

Es azt tudtad, hogy a nyugati orszagokban meg a tandijat is ki kell pengetned?
A Cseh K. Kanadajaban is!

Ha tudom, hogy szűkösen él a családom, akkor azzal támogatom őket, hogy megveszem magamnak a legszükségesebb dolgokat, nem arra várok, hogy azt is ők vegyék meg nekem, miközben sörözgetek a haverokkal.
A régiek mesélték, hogy egyetemista korukban éjjel szenet lapátoltak, hogy legyen egy kis pénzük.
Az egyik "mesehős" Várszegi Asztrik volt pannonhalmi főapát.

Egy combnyak töréssel, nagymama nem fog tolószékben járkálni. Ha neked eltörik a lában, sétálgatsz még pár hónapig? nem kell időpontot kérni, mentő visz a kórházba.
Fogalmad sincs, hogy mi az a combnyaktörés, csak írogatod ide a sületlenségeidet.

Petike már elvégezte az egyetemet.
A családnak tudnia kell, ha egyetemre jelentkezik a gyerekük, hogy az mivel és mennyivel jár.
Petike másod, harmadmagával is kivehetett volna egy lakást, ahogyan mások is csinálják.

Nem átlagos lakásról tudok, 120.000.- plusz rezsi. Azt is elég kifizetni. Aki hülye, haljon meg. Fárasztó.

A villamosmérnök fiam nemcsak 4-es átlag fölött teljesített, de a szakmában dolgozott 3. éves korától.

Ma már nem menne el Németországba. Rosszkor voltak abban a korban, mikor itt úgy nézett ki, nemigen lesz lakás jövőjük.

Az igazság az, h. kevesebb, jobban megszervezett munkát jobban fizetnek, mint itthon, még mindig. Lassan idősek már mindent újra kezdeni visszajőve.

Kedves Learten!

Csatlakozom Hozzád, minden szavaddal egyetértek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés