Párbajok titkos fészke az Astoriánál

I. évfolyam 10. szám | Meta - Budapesti történetek
2019. november 14.

Ambrus Balázs
Pest szívében máig megmaradt egy vívóterem kalandos idők tanújaként. Falai között egykor párbajokat is vívtak – s ki tudja, talán máig így megy ez.

Laci bácsi, invenciózus testnevelő tanárunk már a nyolcvanas években szívén viselte a gyerekek mindennapi testmozgását, s mivel erre az általános iskolai tanterv keretei között akkoriban nem nyílt lehetőség, állapotfelmérést végzett körünkben. Krisztián erős, menjen vízilabdázni! Gyuri futballistaalkat, irány a Pénzügyőr! Engem méregetve a pasaréti Vasas-sporttelepre küldött vívni, mondván, csenevész testemen alig van találati felület, talán ebben bízhatok.

Sportkarrierem nem ívelt Gerevich Aladár bácsiéhoz fogható magaslatokba, akit még ősz hajjal és görnyedt háttal is iskolát adó mesterként ismerhettem meg. A hétszeres olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világbajnok minden idők legeredményesebb olimpikonjaként egyéniben és csapatban, tőrrel és karddal egyaránt példátlan sikereket ért el (utoljára 47 évesen!). A belém vetett bizalom nem tartott tovább két-három évnél, ez idő alatt azonban vívóversenyek ürügyén megörökítésre érdemes kultúrtörténeti kirándulásokon vehettem részt Budapesten.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés