Elnök úr, ön ki van rúgva — Kezdődik az impeachment-show

2019. november 12. 14:39

Hajdú Tímea
Neokohn
Az eljárás politikai jellegéből adódóan nem az igazságról szól.

„A Trump elleni hivatalos vádemelési eljárás kapcsán is középpontba kerülhet az értelmezés kérdése. Az alkotmány ugyanis meglehetősen röviden szól az eljárásról. A törvény szerint három indoklása lehet az elnök elmozdításának: árulás, zsarolás és a kicsit homályos, egyéb »súlyos bűncselekmények és vétségek.« Az amerikai történelemben mindössze háromszor történt meg, hogy a kongresszus megkísérelte az elnök elmozdítását a hatalomból.

Az első impeachment-eljárás közvetlenül a polgárháború befejezése után történt. Andrew Johnsont a Lincoln szívébe lőtt golyó repítette a Fehér Házba. Az alelnökből lett elnök az Egyesült Államok történetének egyik legnehezebb időszakában került hatalomra, amikor a vértől áztatott földön újjá kellett építeni az országot. Ennek fontos részei voltak a rekonstrukciós törvények, amelyeket a kongresszusnak az elnök támogatása nélkül kellett átvinnie, majd az elnöki vétót követően felül kellett írnia Johnson akaratát.

Az elnök mindent megtett, hogy szabotálja a kongresszus munkáját és segítse a konföderációs államokat abban, hogy kibújjanak a felelősségük alól és a polgárháború előtti rend folytatódhasson. A vádemelési eljárás a háborús ügyek miniszterének jogtalan elmozdítása miatt kezdődött meg. Johnson egyetlen szavazattal úszta meg az elmozdítást. A történészek szerint valószínűleg több szenátort is megzsarolhattak az elnök támogatói. A 20. században egyszer jutott el amerikai elnök az impeachement eljárásig. Richard Nixon ugyanis lemondott, mielőtt a képviselőház szavazhatott volna az elmozdításáról, így elkerülte a tárgyalással járó megaláztatást.

Az egyetlen ember, akinek az elmozdítását majdnem megszavazta a kongresszus, az Bill Clinton volt, aki nem tudva a hírhedt kék ruháról, hazudott a Lewinsky-afférral kapcsolatban, ami indokot adott arra, hogy a republikánus többségű képviselőház megszavazza az impeachment-eljárást. A szenátus azonban visszatáncolt és a republikánusok hatalmas verességet szenvedtek el a következő kongresszusi választásokon.

Húsz évvel ezelőtt tehát a szavazók megbüntették az ellenzéki pártot, amiért azok megpróbálták eltávolítani az egyébként népszerű elnököt, akivel szemben valóban súlyos kételyek merültek fel. Nem csoda hát, hogy egészen mostanáig a demokrata vezetés óvakodott attól, hogy megtegye ezt a lépést. Ez az eljárás ugyanis politikai jellegéből adódóan nem az igazságról szól. Nem bírósági keretek között kell bizonyítani az elnök bűnösségét, hanem meg kell győzni a szenátust, hogy szavazzák ki a Fehér Házból a nép által megválasztott vezetőt.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 16 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés