Igabá az abasári pincesorról

2019. október 31. 2:29
Muray Gábor | Klementisz Réka
Aba Sámuel sírhelyétől kőhajításnyira él egy vikingre szakállasodott fenegyerek, aki diákokat és szőlőt nevel Mátraalján. Riportunkban végigkísértük Major Levente egy napját az igazgatói irodától a borospincéig.

Igabá, ezt nézd, mit tudok!” – ugrat nagyot egy kissrác a rollerével. „Gyere, Igabá, mutatunk valamit!” – szalad hozzánk egy nagyobb lány is, és az udvar közepén nekiáll cigánykerezni. Bicajozó alsósok farolnak elénk, Igabá kioszt pár pacsit, megvereget néhány vállat, zsebkendőt tart egy szipogó orr elé, a húszméteres távba még egy gyors vitarendezés és vigasztalás is belefér. Süt az októberi nap, szünetre érkezünk az Abasári Aba Sámuel Általános Iskolába. Igabá, vagyis az igazgató, Major Levente is gördeszkára pattan, hogy mutasson pár truvájt. Az évnyitó napjától így megy ez: sorakozó és ordibálás nincs, igazgatói beszéd helyett pár spontán jó szó, bátorítás és köszöntés van, „aztán lekerül a fehér ing, és amennyit csak lehet, gördeszkázunk”. Igabá addig alkudozott a tankerülettel, míg megengedték, hogy fénymásolók helyett bicikliket, rollereket, gördeszkákat vegyen, „így akinek otthon nem tudnak venni, annak a suliban legalább megadatik a váltós monti”.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés