A magyar kormány tovább masíroz a neoliberális úton

2019. október 23. 10:13
Ruff Bori
Mérce
A kormány továbbra sem az oktatás megreformálásában érdekelt, hanem a nagyvállalatokat kiszolgáló, egy bizonyos részmunkát elvégezni képes munkások kitermelésében.

„Később azt is kiemelte, hogy a munkaerő-tartalék 54 százaléka 6 megyében található (Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád, Somogy, Baranya megye). Persze arról már nem esett szó, hogy ezek a megyék az ország legszegényebb megyéi, ahol nem csak nincs lehetőség jól kereső munkát találni, de az oktatás sincsen olyan szinten, hogy az ott élők megszerezhesség a számukra szükséges munkaerőpiaci készségeket. Az államtitkár mindezen folyamatok kezelésére pedig a Kormány neoliberális intézkedéseibe belesimulva újabb munkaerőpiaci reformokat adna válaszul. Munkaügyi szervezetek és a munkaadók hatékonyabb összehangolásával tervezi kezelni a fennálló problémákat. Reflektálatlanul mindazon folyamatokra, amelyek okán az ország legszegényebb részeiben élő emberek arra szorulnak rá, hogy csak valahogy, valamiből megéljenek.

Felvázolta többek között, hogy tervben vannak újabb átképzések, melyekkel a meglévő tartalék munkaerő kihelyezhető. Maga is kiemelte, hogy a versenyszférában különösen feszítő a cégek által keresett, adott képzettségű munkavállalók hiánya. Viszont a munkások ezeken az átképzéseken csak a munkafolyamatok magukra eső részét tanulják meg, sosem férnek hozzá ahhoz a tudáshoz, ami lehetővé tehetné számukra a feljebb lépést, így beszorulnak az olcsó kétkezi munkás szerepbe, amiben teljesen ki vannak szolgáltatva a Kormány és a vállalatok igényeinek. A munkaerőpiacon egyedül képtelenek megállni a helyüket, hiszen az ehhez szükséges készségeket nem kapták meg a korábbi képzéseken, hiszen az a képzést tartó cégnek nem is áll az érdekében, még véletlenül mobilitást segítene elő.

Tehát világos, hogy a kormány továbbra sem az oktatás megreformálásában érdekelt, hanem a nagyvállalatokat kiszolgáló, egy bizonyos részmunkát elvégezni képes munkások kitermelésében. Ahogyan Bodó Sándor el is mondta a cél az, hogy a meglévő munkaerő-tartalékot a lehető legkevesebb képzéssel és hatékony munkaszervezéssel ki lehessen helyezni a munkaerőpiacra. Láthatóan nem cél a hosszú távú javulás, csak az éppen felmerülő piaci igények kielégítése. Mindezen folyamatok hosszú távon nagyon veszélyesek, hiszen a csupán egy munkafolyamathoz értő munkások a folyamatosan átalakuló és technológiailag is villámgyorsan fejlődő termelésben versenyképtelenek maradnak.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 39 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Soha annyit nem költött az állam átképzések finanszírozására, mint most. Ráadásul az átképzés most nem a semmibe mutató pótcselekvés, hanem az átképzettekre munkahelyek is várnak. - De ilyenkor is ki kell találni valamit, hogy ez miért rossz.

A neoliberális oktatáspolitika, ahogy a neokonzervatív oktatáspolitika azonban ennél sokkal többről szól.
A kettőt együtt kell nézni és így lehet következtetést levonni. Természetesen a körülményeket is figyelembe venni.
A neoliberális oktatással kapcsolatos megállapításokról itt lehet olvasni.
https://bit.ly/2qy6kFS

Válaszok:
vizesnyolcas | 2019. október 23. 19:16

Ja. Ideológiáluk szerint a közösségi érdeket felülírja az egyéni szabadság, de ha az egyén a hülyének maradás szabadságát választja, azért a közösségé a felelősség.

Nemcsak a kommentedre reagálva, de a saját korábbi hozzászólásomat is pontosítva meg kell jegyeznem, a gazdasági neoliberalizmus és a társadalommérnök-aktivista liberalizmus egymással szögesen ellentétes elveket vallanak az egyéni szabadság/felelősség kontra közösségi érdek/felelősségvállalás (az utóbbiba tartozik az állami szerepe is) témákat illetően; de ellentétes irányokból - a társadalmat mintegy két tűz közé szorítva - mindkettő a társadalom immunrendszerét támadja.

Az általad hivatkozott tanulmánynak sok igazsága van a neoliberális oktatáspolitika kritikájában, de a végső konklúziója - a "forradalmi pedagógia" - egy újabb ködevő utópia, egy finggal töltött lufi.
Miközben a tanulmány maga is osztja az „egyszerűbb elképzelni a világ végét, mint a kapitalizmus végét” véleményt, a pedagógiai folyamat céljának a "tőke meghaladását" jelöli ki. Konkrétabban a pedagógust / az iskolát egy olyan önnevelési folyamat katalizátorának képzeli el, amelyben a nebulók nem (a kapitalista) környezetnek (termelésnek) való megfelelésre, hanem annak átalakítására készülnek fel.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés