A forradalom lányai és asszonyai

I. évfolyam 7. szám | Meta - Feminens
2019. október 22. 10:18

Gacsályi Sára
Mandiner

„Magyar anyák! Magyar lányok, asszonyok! Most rajtatok a sor!” – hirdette 1956 decemberében több ezer illegálisan nyomtatott röplap, amikor alig másfél hónappal a budapesti forradalom után utcára hívták a férjüket, gyerekeiket, barátaikat gyászoló magyar nőket. Mai szemmel nézve úgy tűnhet, hogy a nők ezen a december 4-ei, a szovjet megszállás hónapfordulójára hirdetett asszonytüntetésen tettek a legtöbbet a forradalomért. Hiba lenne azonban azt gondolnunk, hogy a nők csak ezen a békés, szó szerint virágokkal díszített vonuláson vették volna ki részüket az ellenállásból.

A történészek kiemelik: az egyik legnagyobb nemi különbség, hogy a nők jó része sorsszerűség, véletlen sodródás következtében került a forradalom közelébe. Akárhogyan is, az október 23-ai tüntetéseken az archív fotók alapján is szép számmal akadtak nők, de pontos információink nemigen vannak. Az egyetlen számszerű adat, ami résztvevőkről árulkodik  – 1956 kézikönyve szerint –, hogy a sebesültek 13,8 százalékát tették ki a nők. Valószínű, hogy az aktív harcokban kevesebb nő vett részt, mint férfi, azonban fontos emlékeznünk a megfelelő körülményeket megteremteni igyekvő segítőkre: az ápolókra, a hadtáposokra, a forradalom „alkalmi munkáit” ellátó tömegre is – amelynek jelentős részét nők tették ki.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés