1956 alapképlete
I. évfolyam 7. szám | Közélet
2019. október 24.
A magyarországi kommunista diktatúrát csak külső segítséggel lehetett fenntartani. Ezzel maga Kádár János is tisztában volt, aki a forradalom utáni évtizedekben többször is visszautasította a csapatkivonás lehetőségét. 1956-ban a nemzeti szabadságvággyal vérszomjas akarnokság állt szemben.
1988 áprilisában a BBC riportere felkereshette az öregedő Kádárt, és a már terjedő hírek alapján az utódlásról (májusban felfelé buktatták) és Nagy Imre rehabilitálásáról, illetve a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról kérdezte. Kádár nem véletlenül az utóbbi két kérdést összefüggően kezelte válaszában: „Engem még bizonyos bonyolultabb időben [ti. 1956-ban] még vissza is tartott valami keményebb lépéstől az, hogy itt szovjet csapatok voltak, mert nem szeretem azt a gyereket, aki a nagymama köténye mögül bátor [kacsintás]. Tetszik tudni?” Előtte még leszögezte, hogy a szovjet csapatok magyarországi „tartózkodásának” semmilyen belső oka nincsen, csak nemzetközi.
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető.
Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!
