Ez nem paráznaság, hanem köztörvényes bűncselekmény

2019. október 17. 10:01

Perintfalvi Rita
168 Óra
Idehaza rendkívül elnézőek a szexuális erőszakkal kapcsolatban, a vallási közösségeken belüli eseteket pedig egyházi belügynek tekintik.

„De ez mit jelent? Hiszen az is lehet bűn, ami egyébként nem szerepel a büntető törvénykönyvben.

Ha egy pap, aki cölibátust fogadott, szexuális kapcsolatot tart fenn egy felnőtt nővel vagy férfival, akkor vét a hatodik parancsolat ellen. E bűne miatt az Istennel, az egyházzal és a saját lelkiismeretével kell elszámolnia. Nem foglalkozom ilyen esetekkel. Engem a szexuális visszaélések foglalkoztatnak, amelyek kivétel nélkül jogszabályba ütköznek. Olyan esetekről van szó, amikor egy szexuális aktusból hiányzik a kölcsönösség, az egyik fél beleegyezése. Ha az áldozat kiskorú, akkor a látszólagos beleegyezés megléte sem ad felmentést, hiszen egy gyermektől nem várható el, hogy felismerje a saját kiszolgáltatottságát. Persze nemcsak kiskorúak lehetnek áldozatok, hanem felnőttek is, főként, ha egy hierarchikusan felépülő vallási közösségben élnek, amelyben nem egyenrangúak a viszonyok. Akár egy apáca, egy szerzetes vagy egy szeminarista is lehet kiszolgáltatott egy elöljáróval szemben a köztük levő autoriter viszony miatt. Az egyik legnagyobb probléma, hogy az egyház hajlamos az összes szexuális bűnt a paráznaság kérdéskörébe utalni, holott sok esetben köztörvényes bűncselekményről van szó.

Az összes egyház »fertőzött«?

Nagyon kevés helyen végeztek ebben a témában átfogó kutatást. Németországban 2018-ban például a katolikus és a protestáns egyházak is felmérték a helyzetet, ebből az derült ki, hogy az összes nagy történelmi egyházban előfordulnak szexuáliserőszak-ügyek. Megjelenik a probléma a zsidó, az iszlám, a buddhista, de még a modern spirituális vallási közösségekben is. Katolikus teológusként én csak a saját egyházamat érintő esetekkel foglalkozom.

Akkor hivatalos adatok csak Németországról vannak?

Világszinten nagyon sok országból vannak adatok, én a német kutatásokat tanulmányoztam. Azonban ott is ellentmondásosak a számok. Azt mutatják, hogy az egyház által megrendelt és a független vizsgálatok nagyon eltérő eredményeket hoztak.

Magyarországi adatok?

Csak arról tudunk, amit a világi sajtó nyilvánosságra hozott.

Miért?

Komplex a probléma. Az egyik legfőbb ok a magyar társadalom állapota. Idehaza általában is rendkívül elnézőek az emberek a szexuális erőszakkal kapcsolatban, a vallási közösségeken belüli eseteket pedig teljes mértékben egyházi belügynek tekintik. Én szülőként biztosan nem lennék nyugodt, ha a gyermekem egyházi iskolájában történt szexuális abúzust egyházi belügyként kezelnék. Az sem nyugtatna meg, hogy Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke azt állítja, tízegynéhány ilyen eset történt Magyarországon, de konkrétan egyiket sem ismeri. Hát miért nem? Nem érdekli, hogy hol, mikor és miért történtek meg ezek az esetek? Azt is nyilatkozta már, hogy a magyar katolikus egyházat senki sem kérte fel egy ilyen jellegű vizsgálat lefolytatására. Na és? A német egyházat sem kérte fel rá senki, maguk végeztették el a kutatást. Mindez számomra azt mutatja, hogy egyáltalán nem tartja fontosnak ezt az ügyet. Pedig, ahogy számos külföldi példa mutatja, a probléma elbagatellizálása, illetve eltussolása nem az egyház hírnevének megőrzését szolgálja, hanem rombolja.

Vagyis hiányzik a társadalmi nyomás?

Az biztos, hogy Németországban, Ausztriában vagy az Egyesült Államokban évtizedekkel ezelőtt robbantak ki az egyházi személyeket érintő első ilyen jellegű ügyek, de ott is időbe telt, amíg a társadalmi nyomás önvizsgálatra, a bűnökkel való szembenézésre kényszerítette az egyházakat. Mi még messze járunk ettől. Hans Zollner német jezsuita professzor, a vatikáni Pápai Gergely Egyetem gyermekvédelmi központjának vezetője több helyen is elmondta, hogy az egyházon belüli szexuális erőszak nem korlátozódik egy-egy régióra, hanem jelen van az összes kontinensen és minden országban. Zollner azt állítja: ha bárhol hiányoznak az ezzel kapcsolatos adatok, akkor ott érdemben még nem foglalkoztak a problémával. Nincs okunk feltételezni, hogy a magyar katolikus egyházon belül a többi országtól eltérő arányban fordulnának elő szexuális visszaélések.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 68 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Jó, akkor szépen megy a kampány a keresztény papi pedofíli disszeminálására. Szép projekt, úgy tíz éve kezdték balliberális válemény és médiamogulok.
A cikkben szó van a német felmérésről Akkor, tényleg csak azért, hogy képben legyünk, nézzük a számokat:
Németroszágban hetven év alatt 3500 szexuális visszaélést tártak fel:
-évente 50 darab eset egy 80 milliós országban
-az esetek 90%-a 1990 előtti
-az esetek nagy része fogdosás, simogatás, 20% valódi, behatolással járó aktus
-a pedofil esetszám az egész negyede
-Németországban évente többezer eset történik, több mint 50%-ban a családon belül.
-miközben a Miskolc nagyságú angliai Rotherham-ben muszlim paki kanok tíz év alatt 1400 fehér gyereklányt törtek be prostituáltnak és terítették a hitsorsosaiknak- gondoljunk bele az esetszámba, ha lányonként futtatónként száz kuncsafttal számolunk...
-miközben egyetlen csepeli kolitanárnak volt tíz év alatt 26 áldozata...

Mi a faszom baja van ennek a Perintfalvi Ritának? Nem látja a fától az erdőt?

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2019. október 17. 15:11

Akkor egy egyszerű matek, hogy liberális barátaink homloklebenyébe égjen:
Angliában a pedofil muszlim paki kanok tíz év leforgása alatt olyan 500-ezer esetszámot produkáltak a média- és politikusi elit asszisztálása mellett, ahogy azt Peter Mcloughlin olyan szépen és hitelt érdemlően leírta az Easy meat című könyvében (kötelező olvasmánynak tenném liberális honfitársainknak).
Ekkora teljesítményhez a cikkben említett keresztény papoknak Németországban ötvenezer évre lenne szüksége!

Egész végig nem értettem, hogy katolikus teológusként miért ad valaki interjút épp a 168 órának egy ilyen érzékeny témáról. Az utolsó válaszból kiderült. Nyilván valami előzménye van a bizalmatlanságnak.

Egyetértek azzal, hogy az ilyen bűnöket fel kell tárni, meg kell büntetni és lehetőleg meg kell akadályozni. De hogy lehet a szexuálisan defektes és a nárcisztikus személyiségeket kiszűrni a pappá válási folyamat során? Mennyire lehet ezt objektíven feltárni? Vannak-e egyértelmű kritériumok, amelyek alapján az ilyen embereket távol lehet tartani a fiatalokkal foglalkozó pályáktól.

És nyilván nagyobb lenne az egyházi vezetők együttműködési készsége, ha nem éreznék úgy, hogy ez az egész az egyház lejáratásáról szól. Ha az összes oktatással, neveléssel foglalkozó, azzal érintkezésben lévő szakma átvilágítására egyszerre sor kerülne. Hiszen annak előfeltételezésére semmi okunk nincs, hogy az egyházon belül gyakoribbak az ilyen esetek.

Sajnos a világméretű mítúzás nagyon ártott a téma megítélésének. A szexuális erőszak eseteinek feltárását politikai propaganda és feltűnéskeresés, celebeskedés övezte. Elmosódtak a határok a megtörtént erőszak, a rendszeres zaklatás és az egyszeri vagy időnként előforduló ízléstelen, udvariatlan megnyilvánulások között, amelyeket azért határozott visszautasítással lehet kezelni.

Gyerekek, fiatalok esetében természetesen minden szexuális tartalmú közeledés bűn, szülőként a kezét letörnénk annak, akiről kiderül. Itt más a probléma. A "legyek ura" korú fiatalok gyakran gonoszak tudnak lenni nem csak egymással, hanem a tanáraikkal szemben is. Nem egy olyan esetről tudunk, amikor fiatalok megvádoltak valakit szexuális erőszakkal, mert érzékelték, hogy ez a nyilvánosságban milyen menő téma manapság.

Úgyhogy csak óvatosan és körültekintően, és kerüljük az általánosításokat! Senkire nincs ráírva, hogy perverz, nincs az az intézmény, amely képes az ilyen embereket előre kiszűrni.

"Nincs okunk feltételezni, hogy a magyar katolikus egyházon belül a többi országtól eltérő arányban fordulnának elő szexuális visszaélések.”"

Csak ne aggodalmaskodj ennyire a katolikus Egyházért,
Egyházadért, van nekünk egy baloldali ellenzékünk, akik kíméletlenül lecsapnának ránk. És itt vagy te is nekünk.

"Nincs okunk feltételezni, hogy a magyar katolikus egyházon belül a többi országtól eltérő arányban fordulnának elő szexuális visszaélések.”
Osztmennyi is ezeknek a visszaéléseknek a száma, százalékban, ami az egyházat érinti?
10%, 20%, 30%,
Fenéket, egy nullával több jött le.
1,2,3 százalék?
Vagy mint az ábra mutatja, amit ez a némber nem említ - legalábbis itt, a szemlében nem - 0 és 1 százalék között van!
És mi van a 99%-kal.
Ugyanaz az alinskys módszer: Lőrinc és Tiborcz a lopósok, a 100 leggazdagabb magyarból.
98-an NEM LOPNAK, CSAK EZ A KETTŐ.

Hát miért látná, erre van idomítva, mint a magyar társadalom döntő része:
"A katolikus egyház az embertelen inkvizíció során százezreket végzett ki."
A VALÓSÁG: az inkvizíciónak 1250-1750 között ÖSSZESEN 4000 ÁLDOZATA VOLT, az egész világon. (Persze, ha látjuk, az áldozatok között a zsidóság magas arányszámát,- 1484 és 1505 között áldozatainak 99,3%-a volt zsidó vagy konvertita, Valenciában 1484 és 1530 között az összes tárgyalt per 91,6%-ában volt zsidó vagy konvertita a vádlott.[36] - nem meglepetés a 4000-et több százezres számmal operáló, dezinformáló hazugság.)
Papi pedofília médiatálalása: ugyanaz, ugyanonnan.

Ha Bécsben még mindig óraadóként tanítasz, mert nálunk papok tanítanak, egy ilyen felfogású amúgy sem taníthat természetesen, akkor talán foglalkozzál az ausztriai katolikus egyház helyzetével, problémájával. Te csak ne feltételezzél semmit, főleg bizonyítékok nélkül. Különben is kopj le rólunk.

Mekkora fasz lehetsz...
Ugye te sem fogtad fel, miért van az, hogy a pedofiliáról az átlagembernek nem a mocskos muszlim migránsok, hanem a keresztény papok ugranak be.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés