A liberalizmus válsága? Nem!

2019. október 14. 14:26

Paár Ádám
Népszava
A liberalizmus korszerűtlennek tűnhetett akkor, amikor Európa elindult a tömegtársadalmak útján.

„Ám a liberalizmus nincs nagyobb válságban, mint bármely XIX. századi ideológia a XXI. században, amikor a globális felmelegedés és a tudományos-technológiai átalakulás átírja az emberi társadalom szerkezetét és működését. Az a közeg, amelyben a XIX. század elején kiformálódott a liberális eszme, vagyis a polgárság, gazdasági erejével és a klasszikus műveltségeszménnyel valóban válságban van, sőt sajnos már nem is létezik. Helyette a globális felmelegedés kihívásával szembesülő, atomizált egyénekre hasadt tömegtársadalmak vannak, amelyekben egyre több az olyan biológiai jellemzők által kreált csoport, amely nem foglalkozik más csoportok érdekeivel. Vagyis ami hiányzik, az a közjó és egymás elfogadása, megértése. Márpedig a liberálisok tevékenysége két évszázada a közjó képviseletére, a közösségen belüli ellentétek áthidalására irányul.

Kiindulópontom az, hogy a liberalizmus a XIX-XX. században annak a társadalmi rétegnek az ideológiája volt, amelyet polgárságnak nevezünk. Ez nem azt jelenti, hogy más rétegek nem azonosultak a liberalizmussal (például a német és skandináv liberális pártok rendelkeztek agrárpárti indulásuk miatt paraszti bázissal is). Csupán annyit jelent, hogy alapvetően a polgárosodás volt a liberalizmus programja, minden régióban, Magyarországtól Latin-Amerikáig. A polgárság és a polgárosodó elitcsoportok műveltségeszménye, a »feudális« és az abszolutista béklyók (vö. »elmaradottság«, »előítéletek!«) elleni indulata vetette el a liberalizmus magját. A törvény előtti egyenlőség, a hatalmi ágak szétválasztása, állam és egyház elválasztása, a szólás-, sajtó- és vallásszabadság, a közteherviselés, a cenzúra eltörlése mind egyenesen következett a polgárság kulturális és politikai egyenjogúsító törekvéseiből. Hosszú lenne bemutatni a liberalizmus családfáját, az 1812-es spanyol Los Liberales irányzatától és a nemzeti liberalizmusoktól (Széchenyi, Kossuth, Cavour stb.) kezdve a demokrata liberalizmuson (Mazzini) keresztül a XIX. század végi szociálliberalizmusig. Mindegyik liberalizmus ragaszkodott alapként az eredeti, XIX. század eleji programhoz, az alkotmányossághoz és a közjó képviseletéhez.

Hogy a liberalizmus a XX. században mindig válságban volt, az is köztudott. Igaz, a diagnózist leginkább a liberalizmus ellenfelei, sőt halálos ellenségei állították fel. Sokan sokszor eltemették a liberalizmust, méghozzá éppen azon tulajdonsága miatt, amely a legnagyobb erénye: hogy a liberálisok egy bizonyos értékrendhez kötődnek, és nem tesznek engedményeket a technológiai divatoknak (ebből az amerikai neoliberálisok jelentenek kivételt, de tőlük tekintsünk most el). Mussolini nem győzött gúnyolódni a liberalizmuson, mondván, a liberalizmushoz ragaszkodni olyan, mintha valaki gyertyával akarna világítani az elektromosság korában. Valóban, a liberalizmus korszerűtlennek tűnhetett a polgári műveltségeszménnyel, a hatalmi ágak szétválasztásával és a konszenzusos döntéshozatal preferálásával egy olyan világban, amikor Európa elindult a tömegtársadalmak útján, és amikor éppen az erős végrehajtó hatalom és a harcias beszédmód vált meghatározóvá.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"... ami hiányzik, az a közjó és egymás elfogadása, megértése. Márpedig a liberálisok tevékenysége két évszázada a közjó képviseletére, a közösségen belüli ellentétek áthidalására irányul."
De ma már nem. A mai legerősebb liberális irányzat az egyéni szabadságot helyezi mindenek felé, a közjót/közérdeket pedig csak fikciónak tekinti, amelyet rafinált politikusok az egyéni szabadság alattomos korlátozása céljából találtak ki.
"törvény előtti egyenlőség" - Ha-ha-ha. Ezt a kifejezést Lincoln éppen azért használta, hogy az ellenzékét képező liberálisok számára is elfogadhatóvá tegye a feketék felszabadítását. Ugyanis pont a liberálisok nem tekintették magukkal egyenlőnek a feketéket, és nekik Lincoln azzal érvelt, hogy hát nem is a teljes egyenlőségről van szó, csak a törvény előtti egyenlőségről.
"Sokan sokszor eltemették a liberalizmust, méghozzá éppen azon tulajdonsága miatt, amely a legnagyobb erénye: hogy a liberálisok egy bizonyos értékrendhez kötődnek, és nem tesznek engedményeket a technológiai divatoknak ..."
Most az újdonság, hogy a liberalizmus önmagát temeti. Nem is sajnálnám, de az a gond, hogy ezt úgy teszi, hogy egész Európát is magával akarja temetni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés