Mi van Ursula von der Leyen fejében?

2019. október 3. 17:10
Ursula von der Leyen nem meggyőződésből vagy szívjóságból tesz gesztusokat a közép-európai országok felé. A Bizottság új elnöke – oly sok fél szemére vak brüsszeli csúcsbürokrata után először – látja az erőt és érti a demokráciát. És ezért az se fájjon nekünk, hogy nem konzervatív.

„You don’t actually need me to stand for anything, you just need me to stand.” (Francis Underwood, Kártyavár)

 

Legkésőbb a migrációs válsággal

Európába is megérkezett az amerikai mintájú kétosztatú kultúrharc,

ami felülemelkedni látszik az öreg kontinens pártcsaládjain.

A piros (vagy zöld?) sarokban csörgetik kardjukat a magukat progresszíveknek vagy liberálisoknak nevezők, akik ellenfeleik szerint utópista újmarxisták – a kék sarokban pedig a magukat konzervatívoknak nevezők bozótharcolnak, akiket ellenlábasaik bigott szélsőjobbosoknak titulálnak.

Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök kultúrharcos besorolása Marx-emlékbeszéde után egyértelmű volt – de hol állhat szintén néppárti utódja, az „európai életmód védelméért” felelős bizottsági alelnököt kinevező Ursula von der Leyen? Utánajártunk.

*

Az Európai Bizottság leendő néppárti elnöke, Ursula von der Leyen volt német hadügyminiszter feldobta a labdát a kulturális lövészárok mindkét oldalán politizáló brüsszelitáknak, amikor bejelentette: a migrációval és integrációval foglalkozó uniós biztost, a görög Margarítisz Szkinászt „az európai életmód védelméért” felelős bizottsági alelnöknek fogja majd kinevezni. Bár a biztost az ártalmatlan görög jobbközép Új Demokrácia küldte, és eddigi politikusi ténykedése finoman szólva sem festi róla egy kardcsörgető neonáci Árész képét, a válasz a lövészárok túloldaláról mégsem maradt el. Magid Magid, a nagy-britanniai zöldek szomáli menekült képviselője véleménycikkében „szélsőjobboldalinak” nevezte Von der Leyen portfólióleosztását, és úgy fogalmazott, a leendő bizottsági elnök „minden korábbi, progresszív Európa-tervre irányuló ígéretét kiüresítette”.

A melegpárti, nőkvótáért küzdő Von der Leyen leszélsőjobboldalizása nyilvánvaló túlzás

Magid részéről, felvetése azonban továbbgondolandó: tényleg, egyáltalán mit is üresített ki a német csúcspolitikus?

Von der Leyenről hazájában családügyi minisztersége, azaz 2005 óta az a hír járja: politikai ténykedésének homlokterében távolról sem a szakmai tartalom áll. Thomas Öchsner, a Süddeutsche Zeitung újságírója egyenesen úgy fogalmaz vele kapcsolatban, hogy „az önmegjátszás mestere, és elsősorban egy dolgot visz a politikai napirendre: saját magát”.

És valóban: Von der Leyen bár belgiumi születésű, mégis mindig tudja, hová álljon. Bár Angela Merkel CDU-jában politizál, amely nevében hordozza a kereszténydemokrata értékrendet, még főnökénél is megengedőbb például a melegtémákkal szemben, a teljes egyenlőség és az örökbefogadási jog mellett kardoskodik. Orbán Viktor miniszterelnök szereti hangsúlyozni, hogy hétgyermekes családanyaként Von der Leyen nyilván nem egy individualista liberális értékrendjét vallja – mégsem okozott számára problémát, hogy ebbe a hétgyermekes családba befogadjon egy szír menekültet. De van szociáldemokrata arcéle is: családügyi miniszterként a híres-hírhedt Hartz IV, a német munkanélküli-segély emelését szorgalmazta a gyermekes családok számára. Ő a német kereszténydemokraták ügyeletes nőjogi aktivistája is: még Merkel kancellár is összeborzolta a szemöldökét, amikor munkaügyi miniszterként előállt azzal a javaslattal, hogy legyen kötelező nőkvóta a piaci nagyvállalatok vezetőinek körében.

Ha hihetünk a jeleknek, Von der Leyen szíve inkább az európai progresszívek felé húz, a politikai spektrumon pedig

a Merkel alatt amúgy is balra sodródó CDU balos csücskében lehetne elhelyezni.

Értékrend tekintetében tehát nem állhat különösebben távol a magyarok nagy brüsszeli ellenségétől, a holland Frans Timmermanstól, mégis ő lehet az az uniós politikus, akiktől a magyaroknak egyáltalán nem kell tartaniuk – feltéve persze, hogy erősek vagyunk és egységesek.

Aki Von der Leyen megválasztása előtti kortesbeszédét meghallgatta, az Brüsszelben egészen szokatlan hangvételű kettős beszédre lehetett figyelmes. Ursula von der Leyen egyszerre beszélt a zöldeknek (amerikai demokrata képviselők nyomán európai Green Dealt szeretne az első 100 napjában, „Európának olyan határok kellenek, ahol emberség honol”) és a migrációellenes konzervatívoknak (a legjobban nem a migránsok, hanem a gyermekeink szorulnak védelemre, „meg kell állítanunk az irreguláris migrációt”, „a nacionalizmus ellen nem lehet internacionalizmussal küzdeni, kell a nemzet is”), a timmermansi értelemben vett jogállamiság-guruknak („a jogállamiság tiszteletében nem köthetünk kompromisszumokat”) és a folyamatos politikai túlkapásokat elkövető Jean-Claude Juncker kritikusainak („a Bizottság mindig a szerződések független őre marad”), a szociáldemokratáknak („fel fogok lépni egy igazságosabb adórendszerért”) és a liberális gazdaságpolitikát követőknek („azt szeretném, hogy ismét érje meg dolgozni”).

Von der Leyen első bizottsági alelnökévé tette a visegrádiakkal szemben mindig harsány kritikát megfogalmazó Frans Timmermanst,

de kinevezett három közép- és kelet-európai alelnököt is,

többet, mint bármelyik másik bizottsági elnök. A legnagyobb költségvetésű portfóliót, a mezőgazdaságot Janusz Wojciechowski személyében a lengyelek kapják, minden bizonnyal a magyaroké lesz a tekintélyes bővítési tárca, Dubravka Šuica horvát biztos pedig olyan posztot kap, amelynek már az elnevezése is komoly pozitív gesztus a fogyatkozó népességű Közép-Európa számára: a Bizottság első demokráciáért és demográfiáért felelős biztos lesz.

*

Ursula von der Leyen nem meggyőződésből vagy szívjóságból tesz gesztusokat a közép-európai országok felé, mondatait pedig nem véletlenül keveri konzervatív és progresszív üzenetekből. Ursula von der Leyen

érti, hogy a Brüsszelben hagyományosan alulreprezentált konzervatív Európának ereje van

– nem csak a konzervatív vezetésű visegrádi országokban, hanem Nyugat-Európában is, ahol országonként változóan 20-40 százalékos választói blokk tart ki körmeszakadtáig az öreg kontinens hagyományos értékei mellett. Őket kihagyni az európai sors formálásából nem csak antidemokratikus húzás, de önsorsrontó destabilizációja is a kontinens békéjének.

Az európai életmód védelméért felelős biztosi poszt védelmében Von der Leyen véleménycikket írt a Weltbe. Felsorolta, mit ért európai értékek alatt – szabadság, egyenlőség, demokrácia, az emberi méltóság tisztelete –, és utána leírt egy mondatot, amit megannyi brüsszelita a 2004-es közép-európai bővítés óta képtelen elfogadni: hogy „az európai életmódot minden különböző formájában őriznünk, erősítenünk és védenünk kell”. Azt is, ahogy a svédek élnek, azt is, ahogy az olaszok, és azt is, ahogy mi csináljuk Danckától Rijekáig.

Von der Leyen – oly sok fél szemére vak brüsszeli csúcsbürokrata után először – látja az erőt és érti a demokráciát. 

És ezért az se fájjon nekünk, hogy nem konzervatív.
 

Összesen 91 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha Ursulát Soros-járomra fűzik: 5 éven belül Európában polgárháborús állapotok.
És akkor a Soros-pribékek és Soros-prostik fognak legerősebben ordítani a "fasizmus" ellen, akik az egészet kitervelték és létrehozták...

Teljesen mindegy, hogy Ursula von der Leyen mit gondol és mint mond. Az a lényeges, hogy ha feláll a bizottság miként fog cselekedni.

Ennél is nagyobb probléma, hogy az EP-hez az elmúlt 10-15 évben olyan döntési pontok kerültek át amelyek kilúgozták az államfők- miniszterelnökök tanácsának a mozgásterét, döntési kompetenciáját. Ilyen a Bizottság végső jóváhagyása is. Az EP megteheti, hogy amikor eléje kerül a bizottsági elnök listája nem szavazza meg és akkor Ursula von der Leyen bizottságostól bukik.

Mindezért elsősorban a Európai Néppárt elnöke Joseph Daul a felelős, aki a pártot felhígította, olyan pártokat vett be a pártcsaládba, akik nem felelnek meg az Európai Néppárt kereszténydemokrata konzervatív jobbközép irányultságú szemléletnek.
Ugyancsak hibás Merkel, aki ténykedésével gyengítette a CDU és CSU német pártokat, amely gerince volt az Európai Néppártnak.

Ezért az elkövetkezendő öt évben lényeges változást nem várok. Sőt! Változás csak akkor következne be, ha létrejönne - egyelőre az EU-n belül - egy erős Közép-Kelet Európai szövetség. Ez a szövetség el tudná érni a változtatást, vagy ha nem az EU kettéválna.

Észre kellene venni, hogy az Európai Egyesült Államokhoz már csak pár lépés hiányzik. Az EP pedig olyan hatalmat kapott, hogy lépésről lépésre rá tudja kényszeríteni a tagállamokra, felhasználva a migránsokat, akiknek állampolgárságot fognak adni. Így választhatók és választók lesznek.

lédig! Tudod mit takar többek között a neved, a lédig mint a minőség alsó polca, Te a DK igazi lédigje vagy.......

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés