Káprázatos arca volt

2019. szeptember 22. 16:21

Sára sokat tudott hallgatni, figyelni.

2019. szeptember 22. 16:21
Petri Ádám

„Káprázatos arca volt. Káprázatos arcokat örökített meg.

Engem a Szorongó varázs ütött meg igazán.

Meg egy beszélgetésünk, ahol elmondta, hévvel, igaz szavakkal, hogy miért van úgy, hogy Kósával közös filmjükben ők mutathatták meg először '56-ot forradalomnak.

Jancsó, Makk, Sára – jó lenne olvasni egy tisztes filmtörténetet, együtt látva mindazt, ami korszakos volt bennük.

Az emlékezet azé, aki megműveli. Sára sokat tudott hallgatni, figyelni.

Kétszer-háromszor beszélgettünk hosszan: mint az arca, szertefutottak a témák, de aztán összeálltak valami rendíthetetlenül kemény őszinteségbe. Saját hitébe, amihez kétség nem férhetett, de kiváncsi és türelmes és szeretetteli volt.

Amikor utoljára találkoztunk, épp meghalt egy legendás ügyvéd, aki az utolsó éveiben már csak árnyéka volt önmagának a tárgyalóteremben. Óvatosan felhívtam a figyelmet arra, hogy minden szakmában elképzelhető efféle hanyatlás, dörmögve-nevetve mondok: »Neked mindent megbocsájtok, mert, amikor kisfiú voltál azt mondtad, úgy nézek ki, mint Hemingway a könyvborítódon«.

Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe.”

Kapcsolódó cikkek

Összesen 18 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
syphax
2019. szeptember 24. 05:46
Talán 1969 január vége-február eleje volt. Akkoriban még--lévén "nőtlen" egyetemi hallgató--egy 2 évvel tőlem idősebb barátommal SOKAT TÚRÁZTAM A TÉLI BÜKKBEN, hatalmas nagy hóban és -22 fokos hidegben is. Történt egy ilyen alkalommal, hogy Jávorkútról az ú.n. NAGYMEZŐ felé, ill. azon át gyalogoltunk az Ómassa felé vezető fenyveserdő irányába....tkp.-n már lefelé-hazafelé "araszolva"--merthogy NAGYON HIDEG VOLT! Ilyenkor túrázó embereket NEMIGEN LÁT, sem sík sem "hegyoldalas" terepen az éppen mégiscsak "kimerészkedő" ember. Ami annyit tesz: órákat gyalogolhatsz és NEM TALÁLKOZOL egy teremtett lélekkel sem.Mégis-mégis a hatalmas hómező távoli szélén két kis "fekete pontot" láttunk Tamás barátommal, akik felé közeledtünk a hóban és közeledtek ők is felénk....És ahogyan "látótávolságba" értünk, azt vettük észre, hogy a másik 2 férfi HATALMAS ÉS NAGYON ELEGÁNS IRHABUNDÁKBA ÖLTÖZÖTTEN, valamint vastag PRÉMSAPKÁKBAN jó meleg "FÜLES-RÉSZEKKEL" megáldva nézegettek--nem annyira minket, mint inkább a tájat, és széles gesztusokkal egymásnak mutogatva valamit magyarázgattak-szemlézgettek...gondosan és amolyan fotós szakértelmű vizsla figyeléssel.Azután egymás közelébe értünk, és ahogyan az hegyeken-erdőkben ilyenkor szokás: ISMERETLENŰL IS KÖSZÖNTÜNK EGYMÁSNAK, "JÓNAPOT KIVÁNOK"-KAL.Az egyik férfi a kettő közül akkor ott DÚS, FEKETE SZAKÁLLT VISELT. Miután elhaladtunk egymás mellett a BÜKK-i NAGYMEZŐN, Tamás barátom mondta: "EZ SÁRA SÁNDOR FILMOPERATŐR VOLT!" Utólag én is "észhez kapva" ápercipiáltam az "ilyetén" találkozást Sárával.És a másik a prémbunda alatti CSONTOS ARCÚ, KIUGRÓ ORR ÉLŰ emberrel is: Ő Huszárik Zoltán rendező volt, de ez csak később rögzült bennem. Nyilván, a már akkor "készülő" Szindbád c. filmjükhöz keresgéltek-nézegettek téli-hegyi tájakat. És ezt az elkészült és frenetikus sikerű film azután itt-ott meg is mutatta, 'mindenki által gyönyörködve fogadottan.
puszika
2019. szeptember 23. 19:04
Rendíthetetlenül MAGYAR VOLT!! Pedig hányan de hányan akarták elvenni tőle ezt a tudatot! Azok mind percemberek voltak..............ÉS AZOK MA IS!!!
u.cserkész
2019. szeptember 23. 12:54
Nagyon-nagyon nagy kár, hogy a magyar szellem hordozói nem élnek 150 évig. Isten nyugosztalja Sára Sándort. Ha másért nem is, de azért mindenképpen, hogy megvédte a Donnál eltűnt nagybátyám becsületét.
Szabó A. Imre
2019. szeptember 23. 00:00
Lehet, hogy szép ember volt, ebben a kérdésben nem érzem magam kompetensnek állást foglalni, de hogy operatőrként és rendezőként is egy kimagaslóan tehetséges és hatalmas tudású filmes volt, az viszont bizonyos. A hatvanas években Gaál Istvánnal megcsinálták a Sodrásbant, korszakos film, és Kósa Ferenccel a nem kevésbé korszakos Tízezer napot, nélküle és Morell Mihály nélkül nem lett volna Huszárik Zoltán Szindbádja az, ami végül is lett, a hetvenes években leforgatta a 80 huszárt, a valaha készült legjobb magyar történelmi filmet, s amikor a nyolcvanas években nem hagyták játékfilmeket készíteni, olyan dokumentumfilmeket csinált, mint a Krónika a 2. magyar hadseregről, a Sír az út előttem és a Magyar nők a Gulagon stb. A kilencvenes években ő dolgozta fel játékfilmen először a besúgórendszer működését (Vigyázók) és a szovjet hadsereg állati kegyetlenkedéseit, a tömeges kényszermunkára hurcolásokat Magyarországon 1944-1945-ben (A vád); gyakorlatilag azóta sem senki (csak mostanában kezdenek filmesek újra hozzányúlni a témákhoz). Sára szerencséje volt, hogy vitathatatlanul kiváló operatőr volt és erős és határozott személyiség, tehát nem tudták és ésszerűtlen is lett volna félreállítani, aktív éveit intenzíven végigdolgozhatta, kiváló munkák sora maradt utána, ugyanakkor szerencsétlensége (és mindannyiunk számára nagy veszteség), hogy az az új filmnyelvi törekvés, amit Gaál Istvánnal képviseltek ("bartóki filmnyelv") a hatvanas és részben a hetvenes években, nem tudta magát kifutni, egy-két játékfilmben és néhány rövidfilmben maradt csak nyoma. Érthetetlen (vagy sajnos nagyon is érthető), hogy a mai fiatal filmesek miért nem nyúlnak ehhez a kincshez vissza. Sára Sándor kitörölhetetlenül beírta nevét a magyar filmtörténet legnagyobbjai közé.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik