Klímaválság: egyéni és társadalmi változás kell

2019. szeptember 19. 10:44
Zilahi Anna-John Szabó
Mérce
A fogyasztásunk valódi szükségleteinkhez alakítása politikai tett is egyben.

„Az ijedség elkerülése végett továbbra sem arról van szó, hogy egyéni áldozatvállalások túlértékelésével, az egyén felé támasztott irreális elvárásokkal szeretné(n)k elterelni a figyelmet például az olajipari szereplők felelősségéről, nem gondoljuk, hogy a fenti felsorolás kivételt nem tűrő betartása megvalósítható, és hogy önmagában értelme volna. Inkább azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a valós és konstruált szükségleteink közötti különbség felismerése nemcsak egyéni szinten felszabadító, hanem gyakorlatainkkal ráhatással lehetünk a környezetünkben uralkodó szemléletre, és a fogyasztásunk valódi szükségleteinkhez alakítása a korábban vázoltak értelmében politikai tett is egyben.

Külön fontos figyelembe venni azt a szempontot is, hogy ha már helyi megoldásokról beszélünk, az általunk ismert és mindenütt sulykolt látványos pazarlás mint tömegéletmód csak az elmúlt évtizedekben jelent meg a régióban. A nemfogyasztás és nemnövekedés gondolata ilyesformán nem újkeletű szemlélet például Magyarországon vagy akár a régióban, hiszen az államszocializmus diktatórikus gazdasági berendezkedése mellett az egyetlen túlélési stratégia a beosztás, a javítható javítása és a tulajdonolt dolgok megbecsülése – meg persze a maszekolás – volt. Nyilvánvalóan nem sírandó vissza a szűkösség és hiány tapasztalata, ahol akár az alapszükségletek kielégítése is kérdéses. Azonban szembe kell néznünk azzal, hogy a klímahelyzet válságállapotot jelent már most is a Föld bizonyos pontjain, a vízellátás hiányával fenyeget Európa egyes országaiban is. A szűkösség és hiány pedig könnyebben átvészelhető, ha tudjuk, mihez kezdhetünk a minket ideig-óráig még körülvevő erőforrásainkkal.

Az újrahasznosítás és fogyasztáscsökkentés szemlélete tehát nemcsak a környezeti hatások miatt bírhat jelentőséggel, hanem az egyéni, közösségi túlélés záloga is, hogy képesek vagyunk reagálni a körülményeink drasztikus változásaira. A fogyasztásunk valós szükségleteinkhez és a hosszú távon elérhető javakhoz alakítása pedig nemcsak felszabadító, de végső soron közelebb visz az emberibb léptékek szerinti teljesebb élethez.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 19 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nagy baj van, a mérce és a Gréta még nem tudja: érthetetlen módon jelentősen kisebb lett az ózonlyuk.
A tudósok sem értik, mitől csökken. Akkor a többit jól értik?

"
Zilahi Anna
Költő, képzőművész. Tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetemen és a Bécsi Iparművészeti Egyetemen végezte. A klímaválságot aktívan tematizáló xtro realm művészcsoport alapító tagja.

John Szabó
A Közép-európai Egyetem (CEU) doktorjelöltje és Magyar Tudományos Akadémia VIlággazdasági Intézetének Tudományos Segédmunkatársa. Érdeklődése az energia, az ideológiák, a kapitalizmus és az állam metszetére irányul.
"

Én ezeknek minden egyes szavát elhiszem! Különösen a klímahisztériát aktívan tematizáló költőnőét!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés