Nemzeti és európai identitás

2019. szeptember 16. 9:52

Paár Ádám
Népszava
A nemzeti identitás nem olyan dolog, amely mechanikusan helyettesíthető akár az emberiséggel, akár valami európai identitással.

„Manapság nagyon divatos, hogy a fő törésvonalat Európán belül azok között vizionáljuk, akik a föderáció, azaz az európai egység elmélyítésének a hívei, és akik a nemzetállam(ok) szuverenitásának védelmezői. Mindkét tábor adós a válaszokkal. 

Az első tábor nem tud választ adni arra a kérdésre, milyen lehetne az egységes európai identitás, milyen értékekre, identitásokra épülhetne. Az Európai Szociális Modell, amelyre hivatkoznak, kissé álságos, annak fényében, hogy az 1990-es évek óta a neoliberális logika erősen erodálja a szociális biztonságot. Ennek estek áldozatul a szocialista, szociáldemokrata pártok, amelyek Tony Blairt követve – és a speciális nemzeti hagyományokkal nem számolva – a deregulációt, a piacok liberalizálását és az egységes nép helyett a részérdekek és a biopolitikai részidentitások (nem, gender, bőrszín, szexuális orientáció) reprezentálását választották. Skandinávia szociáldemokráciájáról gumilabdaként pattant le a blairi-giddensi-schröderi »harmadik út« javaslata. Nem véletlen, hogy a skandináv szociáldemokrácia máig jobb helyzetben van, mint a brit, a német vagy a közép-európai. A másik oldal viszont azzal nem tud mit kezdeni, hogyan lehetne a globális kihívásokra nemzet(állam)i válaszokat adni úgy, hogy közben azért a szuverenitás minél nagyobb része a kormányoknál maradjon.

A legfontosabb dolog azonban az, hogy egyik oldal sem kerülheti meg a nemzethez való viszony kérdését. Mi több, a nemzeti identitás kérdését. A baloldalnak is be kell látnia, hogy a nemzeti identitás sokkal régibb, mint maga a nemzet. Jóval a polgári nemzetállam kialakulása előtt már létezett egy olyan »puha« értékrendszer, amely révén az egy területen élő emberek identifikálták magukat. A nemzeti identitások hosszú évszázadok révén formálódtak részidentitásokból. A nemzettel kapcsolatban tehát eléggé lapos és nem teljesen igaz közhely, amit a baloldal vall, miszerint a nemzet mesterséges egység. Magának a nemzetállamnak a lényege, az állami adminisztráció és annak intézményrendszere (közoktatás, közegészségügy stb.) valóban modern képződmény. De az egyének és csoportok identitása már jóval a nemzetállam kialakulása előtt létrejött, és létezhetett a modern állami adminisztráció nélkül is. A nemzeti identitás ezért nem olyan dolog, amely mechanikusan helyettesíthető akár az emberiséggel, akár valami európai identitással.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A nemzet nem fogyasztói egység, nem adminisztratív vagy materiális közösség. Hanem nyelvi, kulturális, történelmi és hagyománybeli. A nemzet szellemi és morális entitás. Ezért nem tud vele mit kezdeni a "bal"oldal. Amely minden más esetben a sokszínűség nagy támogatója. Kivéve a nemzeteket. Azokat egy nagy föderális masszába óhajtja beolvasztani.

A kereszténység egyetemes eszme, amely azonban képes volt a helyi adottságokat figyelembe venni és alkalmazkodni hozzá. Képes arra a szintézisre, amire a valódi internacionalizmus, a kozmopolitizmus vagy a föderalizmus sosem lesz. Meg tudja őrizni az értékek univerzalizmusát, ugyanakkor a nemzeti egyházak sajátos arculatát.

„Manapság nagyon divatos, hogy a fő törésvonalat Európán belül azok között vizionáljuk, akik a föderáció, azaz az európai egység elmélyítésének a hívei, és akik a nemzetállam(ok) szuverenitásának védelmezői. Mindkét tábor adós a válaszokkal."

Szerintem valótlan állítás, hogy "Mindkét tábor adós a válasszal."

A federalisták, globalisták minden területen a hatalom koncentrációját akarják, ahogy a szocialisták, kommunisták, ezért is tudnak együttműködni.

A nemzetiek pedig a nemzetek önrendelkezését tekintik alapnak és a nemzetekkel való gazdasági együttműködést helyezik előtérbe.

Ezt az együttműködést jelentette a EU elődje az EGK, amely gazdasági szövetségként jött létre. Majd az átalakulással, összevonásokkal létrejött az EU, amelybe már bekerült a politikai, pártpolitikai ideológia. Napjainkban már a politikai pártideológia elsőbbséget élvez és csak a második a gazdaság.
Ez a globalizmus pedig már sok tekintetben hasonlít az államkapitalizmushoz, amelyben a hatalom egy jól körülhatárolható tőkés csoport kezében összpontosul.

"Egy lájkot megérő, azt kell mondjam, kellemes meglepetés."

Számomra nincs benne meglepetés. A szerző jól tudja becsomagolni a globalisták, federalisták támogatását. Így nem érdemel lájkot.

Ha röviden akarom meghatározni az írás konklúzióját, akkor azt mondanám; A szerző állítása szerint vannak az ellenzéki oldalon, akik még nem veszítették el a hitelességüket és pártegyesülés esetén legyőzhetnék a regnáló kormányt.

Arról azonban elfeledkezik a szerző, hogy az általa hitelesnek vélelmezett személyek egy része már a baloldali hatalomban is fontos pozícióba voltak és az egész konglomerátum mögött támogatóként a hitelüket vesztett politikusok állnak.

Az Internacionálé a nemzetközi munkásmozgalom legelterjedtebb mozgalmi dala. Az eredeti francia szöveget Eugène Pottier (1816–1887) írta 1871-ben, zenéjét Pierre Degeyter (1848–1932) szerezte 1888-ban. Az orosz változat a Szovjetunió nemzeti himnusza volt 1944-ig.
Refrénje:
"Ez a harc lesz a végső,
Csak összefogni hát,
És nemzetközivé lesz
Holnapra a világ."

Mégis az Ehrenburg-féle hivatalosan támogatott gyűlöletkitörések azt bizonyítják, hogy nem gondolták őszintén az internacionálé szövegét.:

"A német gonosz lény. Mindenkit gyűlöl… Csak egy gondolatunk van: németet ölni. Falánk hasába szuronyt! Lecsukni kapzsi szemét! Szétütni buta, szögletes fejét! Pusztuljon ez a kígyó! HALÁL A NÉMETEKRE (nagybetűvel az eredetiben) «Красная звезда», 24 июля 1942 г .

Ölj! Ha megöltél egy németet, akkor ölj meg még egyet - nincs szórakoztatóbb számunkra, mint látni egy rakás német hullát."

"A németek nem emberek. Ezentúl az a szó, hogy német, nekünk a legszörnyűbb átkot jelenti. Mától kezdve az, hogy német, elsüti a puskátokat. Többet nem beszélünk. Nem izgulunk fel. Gyilkolni fogunk. Ha nem öltél meg legalább egy németet naponta, akkor elpazaroltad az idődet… Ha nem tudod megölni a németet golyóval, akkor szúrd le bajonettal. Ha minden csendes és nyugodt körülötted a fronton és arra vársz, hogy elkezdődjön a harc, mialatt várakozol, ölj meg egy németet.

Ha megöltél egy németet, akkor ölj meg még egyet - nincs szórakoztatóbb számunkra, mint látni egy rakás német hullát. Ne számláld a napokat és a mérföldeket. Csak az általad meggyilkolt németeket számold. Öld a németet - mert ez a te öreganyád régi imádsága. Pusztítsd a németet — mert a gyermekeid is ezt várják el tőled.

(Ilya Ehrenburg Vojna (A háború) c. könyvéből, Moszkva 1942-43.)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés