Eutanázia, ha akarod, ha nem!

2019. szeptember 15. 14:06

Az orvos milyen jogon hagyta figyelmen kívül, hogy páciense nem akart meghalni?

2019. szeptember 15. 14:06
Pomichal Krisztián
Ma7.sk

„A holland eutanáziatörvény központi elemei az ún. due care, kellő megfontolás kritériumok, amelyek ugyan kijelölik a beavatkozás törvényi kereteit, de ahogy a fentiekből is látjuk, korántsem résmentesen. Ezen feltételek egyike például kimondja, hogy a betegnek orvosával közösen kell arra a döntésre jutnia, hogy állapotán, a racionalitás talaján maradva, nincs mód javítani, egy másik szerint pedig csak »elviselhetetlen« és a »jövőben biztosan nem javuló« betegség esetében van lehetőség az eutanáziára.

Kérdéses, hogy ezek közül melyik/melyek állt(ak) fent, amikor lefogták az asszonyt, hogy beadják neki a halálos injekciót. Jellemző apróság, hogy a per során a vád is elismerte, nem a konkrét esetben eljáró orvost szeretnék tulajdonképpen felelősségre vonni, hanem azt akarják elérni, hogy a törvény végre jelölje ki egyértelműen az eutanázia lehetőségeit és határait. A bíróság a felmentő határozatát többek között azzal indokolta, a beteg mentális állapota miatt orvosának nem volt szüksége arra, hogy kikérje a véleményét. Az idős asszony szellemileg teljesen inkompetens volt, saját tükörképét sem ismerte már fel, írják.

Azt már csak mi tennénk hozzá, hogy ha a »teljes szellemi inkompetenciája« ellenére a beteg képes volt beszélni és világosan közölni, nem akar meghalni, orvosa milyen jogon hagyta ezt figyelmen kívül.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
patkánynak sem nevezhető férgek
2019. szeptember 15. 16:17
"Mármint lehet, hogy az elbutulás kicsit tettetés is." Esküszöm, te nap mint nap kiérdemled a Mandi hülyéje címet...
annamanna
2019. szeptember 15. 14:38
Ez a demencia nagyon érdekes. Az egyik nagymamám is teljesen elbutult a vége felé, mégis megdöbbentem, amikor a halála előtt két hónappal megköszönte azoknak, akik eljöttek megköszönteni őt a szülinapján. Akkor épp értette, éppen mi történik - és nem gondolom, hogy ez véletlen. Mármint lehet, hogy az elbutulás kicsit tettetés is. De legalábbis, amikor valami tényleg fontos volt, akkor össze tudta magát szedni. Máskor például - szintén a vége felé - egyszer azt mondta, hogy ő nem akar innen elmenni, mert itt annyira jó. És mindezt annak ellenére mondta, hogy pelenkázni kellett és senkit sem ismert fel. Ebből kiindulva a holland nénike kijelentését is komolyan kellett volna venni. Nem biztos, hogy csak ép ésszel lehet ragaszkodni az élethez, vagy csak ép ésszel lehet élvezni a létezést.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik