Az összefogás a kudarcot tartósítja

2019. szeptember 3. 10:53

Bencsik Gábor
Magyar Nemzet
A politika, minden más híresztelés ellenére, elsősorban az értékek versenye.

„Egy Ellenzék nevű összefogáspárt megszervezésének akkor sincs semmi esélye, ha az egyes ellenzéki pártok most ősszel az önkormányzatokban pozíciókat szereznek. Ez egysze­rűen lehetetlen, mert nincs olyan eszmei mag, ami köré szerveződhetnének.

Ha mégis megkísérlik (talán megkísérlik), néhány hónapon belül a rengeteg egyéni ambíció kielégíthetetlenségén orra bukik az egész. Hiszen ahol sok pártból egyet csinálnak, ott rengeteg korábban megszerzett pozíció semmibe vész. Rá­adásul a helyek újraosztásához – éppen az önkormányzati választásokon való összefogás ­miatt – ­hiányzik az a támogatottsági erősorrend, amelynek alapján kellően sok ember torkán le lehetne nyomni a békát, hogy ő hátrább kerül a közös párt ranglétráján, mint ahol a saját pártjában addig szerepelt.

Ellenzék vagy Összefogás nevű párt nem lesz. Akkor pedig nem marad más, mint hogy 2020-ban ismét külön-külön induljanak, a jelszavak szintjén együtt a kormánypártok ellen, valójában viszont továbbra is egymásban látva a legfőbb ellenfelet, egymástól próbálva minél több szavazót elrabolni.

Számos balliberális, kormánykritikus értelmiségi úgy értékeli az idén lábra kapott ellenzéki összefogást, hogy végre-valahára, kilenc év után megtanulták a leckét, és rájöttek, hogyan kell nyerni. Holott ez tévedés, az összefogás a kudarcot tartósítja még azzal is, hogy a helyi eredmények révén a sikeresség illúzió­ját is megcsillogtatja.

Ismételjük: a politika, minden más híresztelés ellenére, elsősorban az értékek versenye, a stratégia és a taktika csak ezen értékek érvényre juttatásának támogatására szolgál.

Amíg az ellenzéknek, valamely ellenzéki erőnek nem lesznek koherens, kiérlelt, hiteles, meggyőző, a többség által elfogadott értékrenden ala­puló értelmes válaszai a világ, ezen belül a magyarok nagy kérdéseire, addig mindig veszít. A magyar választók nagyobb fele pedig ezt egyáltalán nem bánja.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az ellenzéket régen nem érdeklik a saját egykori elvei sem. Amikor a Duna-parti cipőket köpködő Jobbik támogatja Vágót, illetve a Momentumot, amely a XX. századi pártok elsöprésére jött létre, pedig Lendvai, akkor nincs miről beszélni.

Válaszok:
Schollander | 2019. szeptember 3. 23:20

A politika az értékek és a személyek versenye. Hogy elsősorban melyiké, az változó. Az MDF felbomlása után a magyar politikai 'jobboldal' is volt olyan helyzetben, amikor az értékrendi széttartás és széthúzás kilátástalannak látszott. Ebből az állapotból Orbán Viktor személyes karizmája és politikai teljesítménye húzta ki és tette egységessé a 'jobboldalt'. A kisebb vezérek beálltak mögé, s a később kiemelkedő potenciális vezéregyéniségek is belátták, hogy nincs esélyük átvenni a helyét, s akkor járnak legjobban, ha beilleszkednek, illetve várnak a sorukra.

Hasonlónak érzem a 'baloldal' jelenlegi helyzetét is, de csak hasonlónak. Ha előállna egy karizmatikus politikai személyiség, össze tudná fogni a külön-külön sikertelenségre kárhoztatott kisebb vezéreket, s egységessé tudná alakítani az értékrendet is. Lehet, hogy kezdetben csak a frakciók szövetségével tudna pártot szervezni, de sikeres hatalomátvétel és kormányzás után ezek is feloldhatók lennének.

A 'radikális jobboldal' természetesen kiesne ebből a 'baloldali' egységesítésből, de a Jobbikot egyébként is az MSZP szétesése emelte 20% körüli párttá, ennek a politikai értékrendnek a hosszútávú társadalmi bázisa valahol a MIÉP egykori szintjén mozog.

Az "Egy Ellenzék nevű összefogáspárt megszervezésének" akadálya szerintem nem az értékrendek széttartása, hanem a megfelelő karizmatikus vezető személyiség hiánya, vagy talán még ezt megelőzően is Gyurcsány Ferenc személyisége. Ennyi kudarc és vereség után ugyanis talán még a szürkébb vezérecskét is belátnák, hogy meg kellene szervezniük egy frakciószövetséget. Gyurcsány Ferenc azonban nem tud és nem hajlandó senki mellé és mögé beállni. Szóban is csak ideig-óráig. Ő vezetni és diktálni akar, karizmatikus vezetőnek érzi magát. Valójában azonban egy hatalmas ambícióval és belső energiával rendelkező ripacs. Egy utánzó. Hiányzik belőle a valódi politikai tehetség, kreatív vezetésre és kormányzásra, a teljesítményük alapján a társadalomban tekintéllyel rendelkező középrétegek meggyőzésére nem képes.

Amíg a 'baloldali' politikai térből ez a ripacs nem szorítható peremre, addig politikai összefogásra semmi esélyük nincs.

Most éppen az zajlik, hogy a ripacs taktikát váltott és a feleségét próbálja vezető szerepbe tolni. Kell hozzá valamennyi idő, hogy kiderüljön, a hölgy nem alkalmas erre a szerepre, nincs karizmája. Közben az ellenzék újabb éveket veszít, mert egy ripacs miatt a potenciális lehetőségeit sem képes kihasználni - és Godot-ra vár.

Minden választásnál van egy kis izgalom, egy kis felhajtás, egy kis bizonytalanság, de Orbán Viktor egyelőre nyugodtan aludhat. Nyer-e Tarlós vagy sem? Ha nyer, folytatódik az ellenzék vesszőfutása, ha nem, Orbánnak ki kell találnia valamit, fel kell pezsdítenie a pártját. Van benne gyakorlata és lenne rá két éve.

Ez a bajotok barátom, hogy tagadjátok a nyilvánvalót és hülyeségeket feltételeztek. Ezzel kizárólag magatokat csapjátok be, azokat, akik tudják, milyen értékek miatt támogatják Orbánt, meg sem karcoljátok. És csodálkoztok, és hajtogatjátok, hogy hülyék, birkák, mifenék, hiszen nincs miért oda szavazni, mégis oda szavaznak.

Hiába várod, nem fogunk neked "részletes kifejtést" írogatni, dolgozz rajta, ha érteni akarod. "Sehol senki, főleg zorbán nem fejtette ki", írod. Vagy nem tudsz olvasni, vagy bosszantani akarsz bennünket. Nyugi, nem bosszankodunk, bosszankodj te. Ám, ha valóban szeretnéd tudni, miért kedvelik Orbánt annyian, akkor mégiscsak vedd elő az Orbán-összest és hámozd. Meg fogod találni az "eszmei magot".

Bencsik Úr emlékszik még a 89 előtti időkre. Akkor ugyanígy fogott össze a Fidesz, az SZDSZ, a Kisgazdák, az MDF, a szocdemek.

Népiesek, urbánusok, harmadik utasok, mert olyan világ volt mint most: az értékek nem voltak szabadok, egy norma volt, az MSZMP.

Aki nem az MSZMP-vel tartott, az polgárháborút akart, nemzethalált, és még lehet sorolni. Kérdezze Stefkáékat.

A mai helyzet hasonló. És ha sikerül eltakarítani azt a kormányt amelyik - véleményem szerint - a legnagyobb anyagi és erkölcsi kárt okozta az 1000 éves magyar történelemben békés körülmények között, majd újra a különbségek lesznek a döntőek.

Ami most összeköt, fontosabb, mint ami elválaszt. Ha már nem lesz, ami összekössön, megint az lesz a lényeges, ami elválaszt.

Egy nemzetnek nem arra van szüksége, hogy egységben legyen minden kérdésben. A birkanyáj sem egységes, csak megy mind a vezér után. Az a lényeg, hogy akkor is beszélni tudjunk egymással, ha nem értünk egyet. Ez visz előre.

"Az ellenzéket régen nem érdeklik a saját egykori elvei sem."

Ugyan már... ezzel jönni...
a Fideszt talán érdeklik a saját egykori elvei?

Csak azt ne mondd,
hogy Orbán már 1990-ben is
"régi vágású kereszténydemokráciát" akart építeni...

Egyetértek, bár úgy látom, lemondanának már a pozíciókról, ha egy tömegeket megmozgatni képes vezető valódi győzelmi esélyt tudna kínálni számukra. Horn Gyula szerintem karizmatikus politikus volt, a baloldal rendszerváltozás utáni egyetlen karizmatikus politikusa. A kádári 'jóléti állam' generációja számára. Belekényszerítették egy számára idegen helyzetbe, a külföldi tőke érdekében bevezetett radikális költségvetési megszorításba. Kádár népe nem ezt várta tőle. Nem volt Matolcsyja, a Békesi nevű széltoló kriptoSZDSZes volt az MSZP-ben.

A 2002-es győzelmük nüanszokon múlt, de az egésznek az alapja a sajtófölényük volt és az, hogy még megvolt a társadalomba beágyazódott egységes pártjuk.

2006 előtt lépett színpadra a ripacs, de az ő győzelméhez Orbán tévévitában való indiszponáltsága és taktikai hibái is kellettek.

Természetesen egy szervezeti szintű összefogás és egy megfelelő karizmatikus vezető sem garantálná a győzelmet az ellenzék számára, mert nem akármilyen erővel és egy tartósan sikeres kormányzással állnának szemben. De nem lenne reménytelen a helyzetük, mert a választók közel fele most is Orbán ellenzékének érzi magát és a Fidesz körül kialakult oligarcha-hálózat Arkhimédészi pont bármilyen ellenzék számára.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés