Hetven éve fogadták el a Genfi egyezményeket

2019. augusztus 10. 12:23

A háborúkban alkalmazandó nemzetközi humanitárius jog alapdokumentumai az áldozatok védelmét szolgálják.

Hetven éve, 1949. augusztus 12-én fogadták el Genfben a háborúk áldozatainak védelméről szóló, ma is érvényben lévő egyezményeket, amelyek az 1864-es genfi egyezményt korszerűsítették a második világháború tapasztalataiból okulva.

A háborúkban, fegyveres konfliktusokban alkalmazandó nemzetközi humanitárius jog alapdokumentumai a genfi egyezmények és azok kiegészítő jegyzőkönyvei, a hadijogról szóló 1899-es és 1907-es hágai egyezmények, valamint egy sor más nemzetközi szerződés. A genfi konvenciók a háborúk áldozatainak – ideértve a civil lakosságot is – védelmét szolgáló politikai és egyéb indítékoktól független, irányadó és alapvető nemzetközi jogi szabályokat foglalják össze.

Az első egyezmény a haderőkben szolgáló, de megsebesült vagy megbetegedett emberek sorsára vonatkozik általánosságban, a második a haditengerészeti állomány, a harmadik a hadifoglyok, a negyedik a polgári lakosság kérdéskörét taglalja.

Jean Henri Dunant, az egyezmények atyja

A genfi konvenciók története szorosan kötődik a Nemzetközi Vöröskereszthez. A szervezetet alapító svájci üzletember, Henri Dunant az 1859-es (az osztrákok és a francia-szárd-piemonti csapatok között vívott) solferinói csata sebesültjeinek szenvedéseit látva kezdeményezte a segélyszervezet létrehozását és egy konferencia összehívását a háborúban megsebesült katonák kezelésének, ellátásának kérdéséről. Így született meg 1864-ben az első genfi egyezmény, amelyet 22 ország képviselői ratifikáltak.

Jean Henri Dunant

A második genfi konvenció 1906-ban kiegészítette az elsőt, és kiterjesztette annak hatályát, amelyet aztán az első világháború után az 1929-es harmadik genfi egyezménnyel fejlesztettek tovább. Ez a hadifoglyok védelméről szólván előírta, hogy az emberiesség szabályainak megfelelően kell kezelni őket, tájékoztatást kell adni róluk, és engedélyezni kell, hogy semleges államok képviselői meglátogassák a fogolytáborokat.

A sebesültek, a hadifoglyok és a polgári lakosság védelme

A nemzetközi humanitárius jog alapdokumentumai az 1899-ben és 1907-ben elfogadott hágai egyezmények is, amelyek egyebek között a tengeri hadviselésre alkalmazták a genfi megállapodás rendelkezéseit, s tiltották a többi között a harci gázok és a robbanólövedékek használatát. A szerződésekben foglalt elvek azonban papíron maradtak, Németország a második világháborúban „totális háborút” folytatott, és a civil lakosságot is katonai célpontnak tekintette, a hadifoglyokat a németek és a szovjetek is embertelen bánásmódban részesítették.

A semleges Svájc ezért kezdeményezte a hadijog korszerűsítését,

a konferenciák során kidolgozott dokumentumokat 1949. augusztus 12-én Genfben írták alá.

A négy egyezmény közül az első a hadra kelt fegyveres erők sebesültjeinek és betegeinek helyzetére vonatkozott, annak javításáról szólt, a második a tengeri haderőkhöz tartozó sebesültek és betegek helyzetének javításáról, a harmadik a hadifoglyokkal szembeni bánásmódról, a negyedik pedig a polgári lakosság háború idején való védelméről rendelkezik.

Ez utóbbi tiltja egyebek között indítéktól függetlenül egyének és csoportok deportálását, túszok szedését, az emberi méltóság megsértését, a kínzást, a kollektív büntetést és megtorlást, a tulajdon indokolatlan megsemmisítését, a faji, vallási, nemzetiségi és politikai megkülönböztetést.

Kiegészítések

A következő évtizedekben a lokális háborúk, fegyveres konfliktusok állandósulása miatt szükségessé vált az egyezmények kiegészítése. Négy évig tartó tanácskozás és vita után, 1977-ben két kiegészítő jegyzőkönyvet fogadtak el, amelyek az önrendelkezésért, az idegen megszállás és a fajüldöző rezsimek ellen folytatott harcot nemzetközi konfliktusnak minősítik, és a polgári lakosság védelmét kiterjesztik az egyes államok határain belüli konfliktusokra is. 2005-ben újabb kiegészítő jegyzőkönyvet hagytak jóvá, amely a vörös kereszt és a vörös félhold mellett védelmet élvező jelképnek minősítette a kulturális háttérre és vallási meggyőződésre való tekintet nélkül mindenki számára elfogadható vörös kristályt is.

A genfi konvenciók a humaitárius jog sarokkövei

Az 1949-es genfi egyezményeket azóta 196 ország ratifikálta, de közülük többen (például az Egyesült Államok, Törökország) az 1977-es kiegészítéseket már nem fogadták el. Magyarország 1954-ben csatlakozott az egyezményekhez (a kiegészítő jegyzőkönyvekhez 1989-ben és 2006-ban), az erről szóló törvényerejű rendeletek 1955. február 3-án léptek hatályba, de azokat hivatalosan csak 45 évvel később, a Magyar Közlöny 2000. november 16-i számában tették közzé.

Bár a hadviselési módok és technikák 1949 óta jelentősen megváltoztak, a genfi konvenciók ma is a nemzetközi humanitárius jog sarokkövei, amelyek a konfliktusövezetekben védelemre szorulók számára biztosítani kívánják az emberiesség minimális szintjét, előírásai a háborús és emberiesség elleni bűnügyek megelőzésében, kivizsgálásában és megtorlásában mind állami, mind nemzetközi szinten irányadóak.

(MTI/Az MTVA Sajtóadatbank)

Borítókép: Az 1864-ben elfogadott első genfi egyezmény, Wikipédia

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/153096

Ajánljuk még a témában