Bevándorlás a szomszédban

A keleti határunk olyan lyukas, mint az ementáli sajt – szlovén ellenzéki politikusok a Mandinernek

2019. július 22. 07:51

„Azt mondják, a migráció globális probléma, és az ilyen kis országok, mint a mienk, nem tehetnek sokat ellene” – így jellemzi a szlovén kormány bevándorláspolitikáját a jobboldali SDS két politikusa, Maja Kocjan és Božo Predalič. Szerintük a szlovén lakosságot felháborítja, hogy nem megfelelő a határvédelem, ám a mainstream médiában nem jelenik meg a probléma, viszont különös módon minden választás előtt pár héttel szinte megszűnik az illegális migráció. Interjúnk.

Vargha Márk, a Migrációkutató Intézet munkatársa júniusban pártjuk ljubljanai székházában beszélgetett a legnagyobb szlovén ellenzéki párt, a jobboldali SDS két prominensével a hazájukban tapasztalható migrációs helyzetről. Maja Kocjan főtitkár-helyettes és Božo Predalič frakciótitkár, a parlament Belügyi Bizottságának elnöke a horvát határ mentén élők körülményeinek romlására panaszkodtak, a határvédelem elégtelenségét és a migránsokat segítő civilek kormányzati támogatását kárhoztatták, miközben dicsérték a magyar válságkezelést. Néhány héttel később a baloldali kormány a határellenőrzés szigorítását és további 40 kilométernyi kerítés építését jelentette be.  

***

Az interjút Vargha Márk készítette.

Hogyan írnák le a jelenlegi migrációs helyzetet Szlovéniában?

MK: Jelenleg növekszik az illegális bevándorlók száma. A migránsok átsétálnak a városainkon, beszélgetnek a polgárokkal, vizet kérnek. Nem élnek tartósan itt, csak átvonulnak az országon Ausztria és Olaszország felé.

Néhányan persze Szlovéniában szeretnének maradni.

Én a horvát határ mellett lakom, és a városom polgárai nagyon félnek a kialakult helyzettől.

Az egyik legnagyobb probléma a vadászházakba, nyaralókba vagy ideiglenesen elhagyott lakóépületekbe történő betörések számának megugrása. Másrészt mindennapossá vált a szeméthalmok látványa az utcákon (ruhák, lábbelik, étel, akár személyes okmányok). Persze az illegális migráció ezekben a térségekben mindenre hatással van: a községi ingatlanok értékére, az idegenforgalomra, ami sok család megélhetésének forrása, vagy akár a kisgyermekes családok gondtalan erdei sétáira. 

Maja Kocjan

Önök bírálják a kormányt az illegális határátlépések elleni hatékony fellépés elmulasztása miatt. Mik voltak a kormány legnagyobb hibái?

BP: Igen, úgy véljük, hogy az előző, Cerar-kormány követte el az első nagy hibát: nem védték meg a keleti határt, ami schengeni határ és kötelességünk védeni. Ellenkezőleg: buszon vagy vonaton szállítottak át Szlovénián félmillió embert Ausztriába. Ez volt az egyik oka annak, hogy Ausztria rendszeresen kiterjeszti határellenőrzési tevékenységét. A regnáló Šarec-kormány sem tett túl sokat. A határőrök elfogják és menekültszállásra viszik a migránsokat, felvesznek néhány adatot róluk, de aztán szabadon távozhatnak.

A miniszterelnök, a belügyminiszter és az országos rendőrfőkapitány kijelentették, hogy Szlovénia biztonságos ország. De hogy mondhatják ezt, mikor

idén egy 80 éves polgárt négy migráns elrabolt, miközben a szőlőjében dolgozott,

megkötözték és bezárták a saját autója csomagtartójába, majd kilökték az olasz határ közelében? Persze, tekinthetjük ezt a hátborzongató esetet rendkívülinek, de sok kisebb incidens van a mindennapokban, melyek miatt az emberek nem érzik magukat biztonságban.

Mivel magyarázzák, hogy ezek a pártok mégis újra kormányt tudtak alakítani a legutóbbi országos választás után?

BP: Ha az embereket ezekről a problémákról kérdezi ebben az országban, többségükről kiderül, hogy nem találkoznak vele, hiszen nem a határ közelében élnek. 

A kerítésépítés vajon elégséges megoldás lehetne?

MK: Valójában van kerítésünk, de nem folyamatos és a keleti határ kisebb részét védi csak. Olyan, mint az ementáli sajt: tele van lyukkal. Sőt, úgy érezzük, hogy olyan, mintha csak lyukak lennének, sajt nélkül! Nemrégiben ezért több polgári kezdeményezés indult aláírásgyűjtés formájában a határvédelemre vonatkozóan. Azt kifogásolják az emberek, hogy a kormány semmit nem tesz. Sok tiltakozás van már jó ideje, az elmúlt 3 évben, például az én városomban, Črnomeljben, aláírásokat gyűjtöttek egy, a befogadóállomások ügyében tartandó helyi népszavazáshoz.

Ilirska Bistricában, ami szintén egy határmenti kisváros, ugyanez volt a helyzet és a referendum-kérdés, de az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ilyen ügyben nem lehet ügydöntő, csak véleménynyilvánító népszavazást tartani. Mindkét város polgárai rettentő dühösek voltak, hiszen a kutatások szerint a többségük nemet mondott volna egy ilyen létesítményre. Kötelességeink egyike, hogy a véleményüknek hangot adó emberek mellé álljunk: azok mellé, akik elégséges rendőri erőt, megfelelő technikai eszközöket és rendesen felhatalmazott katonai egységeket követelnek a határra.

Visszatérő igény a Menekültügyi Törvény módosítása is, hogy biztonságos országokból érkezők ne nyújthassanak be menedékkérelmet Szlovéniában. Az emberek többsége tiltakozik a határ menti befogadóállomások nyitására irányuló tevékenységek ellen is. Úgy tudjuk, hogy kormánytisztviselők előkészítettek egy ilyen célú szigorító jogszabály-csomagot, de az „elsüllyedt” Cerar miniszterelnök fiókjában…

Božo Predalič

BP: Mint láthatja, ezek a civil kezdeményezések azt kérik, hogy csináljuk azt, amit Magyarország! A fő ok, amiért önöknek nincs ilyen gondjuk, az az, hogy már az elején nagyon keményen reagáltak a jelenségre. A kormányunk azt mondja, nem lehetséges így reagálni, mert ez sértené az európai értékeket.

Azt is mondják, ez globális probléma, és az ilyen kis országok, mint a mienk, nem tehetnek sokat ellene.

Van azonban egy érdekes dolog: akárhányszor választás van ebben az országban, az illegális migráció előtte pár héttel szinte megszűnik!

Nincs határvédelmi együttműködés Szlovénia és Horvátország között?

MK: Kellene lennie, de valójában nincs. Az elmúlt években volt a horvátokkal egy vitánk a pontos tengeri határainkról. A médiában nincs nyilvános feszültség, de világos, hogy a kormányok nem működnek együtt. Mielőtt belép Horvátországba, a migránsok többsége Bosznia-Hercegovinában tartózkodik. Ott katasztrofális a helyzet. Főleg éjszaka, de nappal is. Van néhány falu, ahol több a migráns, mint a helyi lakos. Attól tartunk, hogy ez nálunk is bekövetkezhet.

Láthatjuk a statisztikákban, hogy Szlovéniában többnyire pakisztáni, algériai és marokkói állampolgárok nyújtanak be menedékkérelmet. Van arról információjuk, hogy ezekből az országokból hogyan tudtak eljutni idáig?

MK: Néhányan repülővel jönnek Boszniába és Szerbiába, onnan pedig autóval vagy gyalog teszik meg az utat. Ezek az emberek később eldobják az útleveleiket vagy személyi igazolványaikat.

BP: Ezeknek az illegális bevándorlóknak nincs joguk menekültstátuszra, mivel ahhoz az kellene, hogy veszélyes városból vagy térségből jöjjenek, de azt gyanítjuk, hogy nem onnan jönnek. Nem tudjuk valójában, hogy pontosan hány évesek és honnan jönnek. A többségük fiatal, ereje teljében lévő férfi, és csak néhány nő van köztük. Ezek a férfiak a saját országukban harcosok is lehetnek. Sok, a kormány által támogatott nem kormányzati szervezet (NGO) van, amely segíti őket: például olyanok, amelyek elmennek Boszniába, Bihacba, ahol bankkártyákat, ételt és pénzt adnak nekik. Ismerünk olyan példát, hogy

a helyiektől 500 eurós bankjeggyel akartak élelmiszert venni egy olyan részen,

ahol éppen nem volt kisbolt. Honnan volt ekkora címletük?

Ezek szlovéniai NGO-k?

BP: Igen, azok. A kormányzat, Soros stb. pénzelik őket. 800 millió eurót adunk ezeknek a balos NGO-knak évente. Ez túl sok. Pártunk azt mondja, hogy ezt a támogatást meg kell vonni tőlük.

A kötelező szétosztás értelmében Szlovéniának 587 embert kellett volna átvenni Olaszországtól és Görögországtól 2017. szeptember 26-áig, de csak 253-at tudott, ami 43%-os arány. Gondolják, hogy ez egy működőképes rendszer?

BP: A lakosság nem üdvözli ezt a kvótarendszert. Ahogy már korábban is mondtam, ezek nem családok, hanem fiatal férfiak. A szlovének egyszerűen nem akarják ezeket az embereket az országban látni, mivel nem tudjuk, kik ők valójában, honnan jöttek és mik a szándékaik. A kormány nyíltan kvótapárti, de a végrehajtásban már nem annyira szorgalmas. Információink szerint 60-70 lakást készítettek elő migráns családok számára, de az emberek ezt nem hiszik el. Ha ez a médiában, az újságokban megjelenik, az emberek fel fognak szólalni ellene és megálljt parancsolnak a betelepítésnek. 

Fontos téma volt az illegális migráció az európai parlamenti választási kampány során?

MK: Igen, az volt, Az SDS egyik fő témája volt az elmúlt években érkezett, növekvő számú illegális bevándorló miatt.

De a mainstream médiában nem láthattunk egyetlen migránst sem.

Azt mondták, ez nem probléma. A baloldal győzelmének fő oka ez a médiaklíma. Megnyertük az EP-választást, de még nagyobb arányban nyertünk volna, ha nem csak a NOVA 24 TV foglalkozott volna a migráció jelenségével. Ez a csatorna közel áll a pártunkhoz, a többiek nem.

Mik voltak akkor a fő témák?

MK: Múltbeli ügyek, egészségügy, uniós források.  Utóbbi azért, mert a projektszerződéseket előkészítő szakértőknek menniük kell a kormányváltáskor. Így nincs folytonosság, ami komoly gond.

BP: A média most éppen beszél, hogy túl sok farkas és medve van az országban. Nincsenek valódi viták a valódi problémákról! Bagatellizálják őket. A kormányoldalnak nincsenek is erős jelöltjei az ilyen vitákra, például a belügyminiszter sem alkalmas erre. Előzőleg protokoll- és PR-főnök volt. Nem egy erős személyiség.

A maribori és ljubljanai menekültszállásokkal kapcsolatban hallani gondokról?

MK: Igen, verekedésekről és zaklatásokról, főleg nők szexuális zaklatásáról e szállások közelében, és az is köztudott, hogy ezek a szállások túlzsúfoltak. 200 férőhely jut 400 emberre.

Mi a véleményük az ENSZ globális migrációs csomagjáról?

BP: Elutasítjuk. Úgy véljük, hogy ez a migránsáradat veszélyes Európára.

Ezek az emberek nem akarnak a kultúránkba integrálódni, a saját kultúrájukat akarják Európára erőltetni.

Ezzel szemben a legális migrációval kapcsolatban jók a tapasztalatai Szlovéniának?

MK: Az esetek többségében igen, hiszen boszniai, koszovói, észak-macedóniai emberekről van szó. 1993-ban, a háború idején sok bosnyák jött ide és a többségük jól integrálódott. De még mindig van néhány része Ljubljanának, ahol tömbökben élnek és még a nyelvet sem beszélik, jobban szeretnek bosnyákul megszólalni. Előfordulhat, hogy ha egy kocsmában rendel valamit, a pincérnő bosnyákul válaszol. De összességében nincs nagy gondunk velük. Dolgoznak, iskolába járnak és elfogadják a szlovén többségi társadalom szabályait.

Mire számítanak a közeljövőben?

MK: Ettől a kormánytól semmi jóra nem számíthatunk. Erősen hiszünk az említett polgári kezdeményezések erejében, melyek nemrégiben a köztársasági elnökig jutottak.

BP: Szlovénia lakóinak többsége nem tudja, mi történik. Ausztria kiterjesztette az ellenőrzést északi határunkon. Attól tartunk, hogy – inkább előbb, mint később – Salvini Olaszországa lezárja a nyugati határunkat. A migránsok ugyanúgy nálunk rekednek majd, mint most Boszniában. Azt hiszem, akkor nagy és gyors fordulat fog bekövetkezni a közvéleményben.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/151943

Ajánljuk még a témában