Kötelező hátránycsökkentés

2019. július 10. 8:09

Korompay Csilla
Magyar Hírlap
A petíció iránti csekély érdeklődés azt mutatja, kevés szülő tartja elviselhetetlennek a gondolatot, hogy négyévese napi néhány órát óvodában töltsön.

„A módosítások többek között az óvoda és az iskola elkezdésének, valamint a magántanulóvá válásnak a szabályait szigorítanák, annak érdekében, hogy csak valóban indokolt esetben maradhasson egy gyermek a köznevelési intézményrendszeren kívül. Az aláírásgyűjtést eredetileg elindító »Keszler Viki dúla, szülésfelkészítő csoportvezető« szerint »csorbulnak a négyéves gyerekek és szüleik jogai, ha a kötelező óvoda alóli felmentés lehetősége is megszűnik«, továbbá »a hatéves óvodások iskolába meneteléről ezentúl már nem a szülő és az óvodapedagógus dönthet, az ő akaratuk ellenére is iskolába kényszeríthetőek majd a gyerekek, elvész a tanszabadság, megszűnik a magántanulóság«, és így tovább. A dúla kifejti, az új szabályozás a kötelező óvoda alól a korábbi öt helyett csak a gyermek négyéves ko­ráig tenné lehetővé a felmentést. »Pedig mi tényleg minél több időt szeretnénk együtt tölteni ezekben az években – írja. Hozzáteszi: – tűnhet elég érettnek egy négyéves gyermek, tűnhet mindenki által kibírhatónak a napi négy, óvodában töltendő óra, mindemellett kérem, bízzanak bennünk, jól ismerjük, és nagyon szeretjük a gyerekeinket!«

Csakhogy ez nem bizalom kérdése. A törvényjavaslatcsomag vitájában többször is elhangzott, hogy az iskolaérettséget érintő módosításokra a rendkívül eltérő intézményi gyakorlat miatt van szükség, azonban a szülő és az óvónő véleményét ezentúl is figyelembe veszik majd, a magántanulói státus helyett pedig azért vezetik be az egyéni munkarendet, hogy megszüntessék a gyakorlatot, amely szerint néhol így szabadultak meg az iskolák a problémás gyerekektől. Észszerűnek tűnik továbbá, hogy nagyobb valószínűséggel válik hatéves korára iskolaéretté a gyermek, ha korábban kezdődik az óvodai nevelése. A petíció iránti csekély érdeklődés mindenesetre azt mutatja, kevés szülő tartja elviselhetetlennek a gondolatot, hogy négyévese napi néhány órát ne vele, hanem óvodában töltsön. Ugyanakkor ez a napi négy – vagy akár több – óra a hátrányos helyzetű kisgyerekek számára rendszeres, minőségi étkezést, alapvető higiéniai szabályok elsajátítását és közösségi szocializációt jelent. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen fontos ez akkor, amikor az összes oktatási felmérés azt mutatja, hogy az ország átlageredményét a hátrányos helyzetű régiók tanulóinak teljesítménye rontja le.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szerintem a kötelező óvodáztatás a társadalmi felzárkózás egyik legfontosabb eszköze. Én jártam olyan óvodákban, amelyekbe csupa olyan kisgyerek járt, akik az intézményben láttak először evőeszközt, papírzsebkendőt vagy angol WC-t.

Ezek az óvodák elsősorban szocializációs missziót teljesítenek. Minél korábban kerülnek oda a gyerekek, annál nagyobb az esélye annak, hogy ők és családjaik is fel tudnak készülni az iskolai követelményekre.

Az pedig teljesen rendszeres "megoldás" volt, hogy bizonyos hátrányos helyzetű vagy sajátos nevelési igényű gyerekeket magántanulói státuszba helyeztek az iskolák. A "jogvédők" eddig éppen ez ellen ágáltak, hiszen így ezek a gyerekek szegregálódnak a közösségtől.

A valóban egyéni elbánást igénylő gyerekek ezután is megkapják a lehetőséget a nekik szükséges munkarendre.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában