Az igazi, végleges megkönnyebbülés – vallomások az abortuszról

2019. július 10. 00:54

Antal-Ferencz Ildikó
Képmás

„Három közvetett abortuszélményem van. Az egyik, amikor tizenévesen nálam alig idősebb, de többet megélt tábori szobatársam így szólt: »Nekem biztosan több abortuszom is lesz; csak akkor fogok vállalni gyerekeket, amikor a körülményeim megfelelőek lesznek hozzá.« Istenkereső, naiv tiniként sokkoltak szavai. A másik emlékem, hogy harmadik gyermekemet várva, egy képzés szünetében a padtársnőm szendvicsmajszolás közben közölte: a következő órán nem lesz itt, mert elmegy abortuszra. Döbbent arcomra nézve egy vállrándítással kísért, rövid magyarázatot adott: nagylányuk nem szeretne kistesót, és férjével amúgy is azt érzik, már öregek egy babához.

A harmadik alkalommal egy nőgyógyászati műtét miatt három abortusz előtt álló nő között várakoztam, ugyanarra az orvosra.

Az egyik nőnek állítólag túl korán, a másiknak túl későn jött a baba, a harmadiknál lelépett az apa, és ő nem akarta egyedül felnevelni a babát. Ugyanúgy jártam, mint korábban: annyira lebénított a hír és a közönyösség, hogy nem tudtam mondani semmit, pedig vadul kattogott az agyam, utólag pedig hónapokig ostoroztam magam: meg kellett volna próbálnom lebeszélni őket, hiszen lehet, hogy babájuk élete éppen ezen, vagyis rajtam múlott. A nők arca már elhalványult, de sosem felejtem el őket, azóta is imádkozom értük és a babákért, és amikor csak tudok, írok a témáról.

Ági (nem saját név) pedagógus, de nem sokáig tanított, sok mindennel foglalkozik; alkotónak tartja magát. Két felnőtt gyermeke van. A lelkigyakorlatra egyedül érkezett, de néhai gyermekei közös búcsúztatására elment vele a lánya is.

Amikor mesélni kezd, megtudom: nem az abortusz az első nehéz története. Ötéves korától tizenkét éves koráig egy közeli férfirokon szexuálisan zaklatta, amit nem árult el senkinek, az édesanyjának sem. A zaklatásnak akkor lett vége, amikor ez a férfi bemutatta neki menyasszonyát, ami miatt a hozzá ambivalens érzelmi szálakkal kapcsolódó tizenéves lányban egy világ omlott össze, és hirtelen nem tudta: ha az a nő a menyasszony, akkor ő kicsoda?

Tizennyolc éves korában gyors egymásutánban két férfi is ágyába vitte – az egyik, az akkori párja ittas állapotban, a másik egy idősebb férfikollégája volt, és ő egyiknek sem állt ellen – hiszen gyermekkorában megtanulta: a férfinek engedelmeskedni kell.

A váratlan terhességeket elmondta a férfiaknak és az édesanyjának, akik abortuszra küldték – amit ő is, mint annyi nő, egyedül csinált végig, még anyja sem kísérte el, nehogy az ügy kitudódjon. Ági sokáig senkinek sem beszélt erről, és úgy élte meg a történteket: »ügyes« volt, hiszen az egészet egyedül intézte el. Tulajdonképpen 35 évig nem is ébredt tudatára, hogy »titkai« vannak.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/151379

Ajánljuk még a témában