Nincsenek „elrendelt" szövetségek

2019. június 30. 20:45
Az értelmiség kontra politika szappanopera újabb epizódjairól.

A várost kánikula kínozza: a tévénézők unottan kortyolgatják hűtött sörüket, és egy látszólag ezer éve ismert sémákra épülő latin szappanoperát néznek. Alejandra – csinos, kedves, az a fajta, aki úgy pont megfelelne a sorozat főhősének, Juannak – tálakat vág a falnak, elképesztő jelenetet rendez. Juan valamivel megbántotta. A fene sem emlékszik már, hogy mivel, de van egy olyan alkat, akinek a dráma a dráma kedvéért kell. Ez idáig rendben is van, de ebben a történetben valaki már feni a fogát Juanra: a szomszéd lánya, Mariana már régen kinézte magának a főhőst. 

Mariana nem különösebben dekoratív és nem is igazán kedves. Voltaképpen nem rendelkezik más kvalitásokkal, mint az akaratosság, a céltudatosság és a helyzetfelismerés. Ösztönszerű dolgok ezek, egyesek szemében talán nem is számítanak „intelligenciának", de néha ennyi is elég a sikerhez: a veleszületett ravaszság és a lehetőségek megragadásának képessége. Alejandra összecsomagol és kiviharzik. Többször megtörtént már ez, sosem lett más vége, mint a kibékülés és az újrakezdés. De a rendezők ma este egy plot twisttel készültek: Juan ma este nem szalad Alejandra után, hanem a rámenős Mariana karjai között köt ki. Alejandra hoppon marad: azt hitte, hogy „csakis ő lehet", „csakis ő van", mert „elrendeltettek". Aztán kiderült, hogy más is lehet. Eltaktikázta magát, és most nézhet más férfi után. De van más férfi ebben a történetben?

A lecke, amit Alejandra most megtanult, voltaképpen már Arisztotelésznél megfogalmazásra került: a természet „irtózik a vákuumoktól". Ugyanennek a tételnek van némi valóságalapja a politikában és a közéletben is. Nincsenek „elrendelt" szövetségek, nincsen olyan, hogy egy érdekkörnek „csak a másik van". Ha az egyik fél folyamatos kritikával, a dráma kedvéért csinált drámával lehúzza a másikat, könnyen lehet, hogy előbbi fél új partner után néz. 

*

Ezt a fájdalmas leckét a baloldal most világszerte is megtanulta.

Nem lehet egész nap az őshonos munkásosztályt válogatott jelzőkkel lenézni és leckéztetni, és közben elvárni, hogy ők továbbra is gyalázóikat támogassák. A munkásosztály gondolt egyet és a jobboldal karjaiba borult, és bizonyos országokban más, eleve elrendeltnek tekintett szövetségek is megbomlani látszanak. (Rápillantott már bárki arra, hogyan is szavaznak a vallási kisebbségek manapság az Egyesült Királyságban?)

S bár az értelmiségi szcéna persze nem a politika, de itt is van valami relevanciája a fenti gondolatnak. Lehet, hogy a polgári értelmiség és a jobboldali politika szépen összeillenek, amolyan „egymásnak kitalált dolgok", de a politika igen könnyen talál magának máshol is értelmiséget, ha az értelmiség parttalan, köldöknéző drámázásba kezd. 

Alejandra hibája a kapcsolatok gyakori hibája volt: „magától értetődőnek" képzelte helyét a kapcsolatban. Azt hitte, nem lehet pótolni. Pedig a helyzet az, hogy az ember rokonain kívül jóformán bárkit lehet pótolni. Ugyanez vonatkozik egy adott politikai irányzatot képviselő értelmiségére is. Nyilván kellemetlen, ha egy politikai erő szakít a saját szellemi holdudvarával, illetve egy kis párt esetében ez végzetes is lehet. (Lásd a Jobbik esetét!) De egy nagy párt – főleg egy centrista párt egy markáns politikai figurával az élén – képes levezényelni egy ilyen váltást is. 

Nem állítom, hogy csak az értelmiségnek van szüksége a politikára. A politikának is szüksége van valamilyen értelmiségre.

A kérdés az, hogy milyen lesz ez az értelmiség?

Milyen tanácsokat fog a politika fülébe duruzsolni, és mi lesz, ha néha ezekből a tanácsokból meg is talál valamit fogadni a politika? Persze lehet azt mondani, hogy ha a politika „nem kér" az értelmiségből – esetünkben a polgári politika „nem kér" a polgári értelmiségből –, akkor így járt a politika és pukkadjon meg.

Csakhogy ebben a szappanoperában egy főszereplő van. Nem érdemes más főszereplőre várni. A legutóbbi országgyűlési választások bemutatták, hogy milyen esélyekkel számolhat egy „alternatív polgári oldal”, a hiteltelenné vált megmondóemberektől a kiherélt szélsőjobbosokon át a szektás polgármesterekig. A polgári értelmiségnek az a felelőssége, hogy ő adja a szellemi muníciót a létező történethez, nem pedig más.

*

Az unott nézők befejezik az első sört és kicammognak a konyhába egy másodikért. Alejandra a sorozat szerint hónapokig várta Juan hívását. De a telefon sosem csörrent meg. Ugyanis könnyebb volt Marianával, aki ugyan kevéssé volt okos, voltaképpen nem is akart jót Juannak, meg hát furcsa ötletei voltak az élet meg a közélet dolgairól. Ráadásul nemrég még egy olasz porszívóügynökkel, valami Gabriellel kavart. De végül is az ágyat melegen tartotta, nem hisztizett és reggelit is csinált. A férfiak pedig már csak ilyenek – néha ezzel is megelégszenek. A nézők pedig unottan bambulnak a sorozatot nézve. Ugyanis nekik voltaképpen tök mindegy. Csak Alejandra számára fontos, mi is lesz Alejandrával.

Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

József Atilla írta:
"mert megőrjít a patkánypuha éj, az asszony nélkül gyötrő szenvedély."

Ezért Juan úgy érezheti:

Ha nincsen Alejandra, ló lesz Mariana is.

Mi történt? nem értem az apropót, mintha pont ez hiányozna az írásból.

Es ha mar sorozat; Andras es Gabor nem tudja ugy szidni Orbanekat, hogy az a ballibnek tetsszen, de a ballibeket sem tudja ugy dicserni, hogy az tetsszen is nekik!
Hat itt egy ettermi dilemma esete forog fenn.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés