Elhunyt Ungvári Tamás

2019. június 29. 16:45
A többek között Széchenyi- és József Attila-díjjal kitüntetett író, műfordító és irodalomtörténész 88 éves volt.

Életének 89. évében meghalt Ungvári Tamás – tájékoztatta a család a Népszavát.

A lap azt írja, Ungvári 1930. szeptember 25-én született, az Eötvös Gimnáziumba a numerus clausus miatt nem vették fel, így a Zsidó Gimnáziumban érettséizett. 21 évesen diplomázott az ELTE angol-magyar szakán.

Először Tatán tanított, majd a Csillag című folyóirat rovatvezetője lett. 1959-től a Magyar Nemzet szerződéses munkatársként dolgozott. 1960-tól fordító, dramaturg, a Budapester Rundschau szerkesztője. 1960–1961-ben lett a Petőfi Színház dramaturgja. 1970-től a Magyar Színházi Intézet tudományos főmunkatársa, 1975-től a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, 1980–1981-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense, 1982-től egyetemi tanára.

Több külföldi egyetem vendégprofesszora. A Cambridge Egyetemen a Churchill College „overseas fellow” tiszteleti tagságban részesült. Fulbright vendégprofesszorként négy esztendőt töltött a kaliforniai Claremontban. IREX csereprofesszorként a Columbia, a Yale és a Harvard egyetemen tartott előadásokat. Művelődéstörténetet tanított a Zsidó Egyetemen, a Rabbi Szemináriumban.

Ungvári Tamásnak ötvennél több önálló könyve jelent meg, köztük regények, tanulmányok, esszék, emellett több tucat színdarabot és regényt fordított magyarra.

Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel elismerték. Elnyerte a Széchenyi- és a József Attila díjat, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét és Budapest díszpolgárává avatták. Közéleti tevékenységéért egyebek mellett a Radnóti Miklós antirasszista díjat és a Hazám-díjat nyerte el.

Kép: Facebook

(Népszava)

Összesen 110 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nagy tudású, és azt mondom, a maga módján magas morális alapokon álló ember volt.
Hiányozni fog, a sorsa meghatározta felfogását, talán félelmeit.
A 20. század számára is átok volt, nem áldás.
Pontosabban: a kettő együtt, az arányokat ő mondhatná meg, én mindig figyeltem rá.
Bár nem egy oldalon álltunk.
Annyiban mégis, hogy határozott - és tiszteletre méltó - értékrenddel rendelkezett.
Kívánom, ne legyen félnivalója, most már odaát.

egy igazi polgár volt.

De mortuis nil nisi bene

“halottról jól, vagy semmit” „igazat, vagy semmit!”

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés