Öt éve comingoutoltam

2019. június 25. 10:58

Lakner Zoltán
Facebook
Annak, aki megteheti, szólnia kell mások és önmaga érdekében: az én példám arra bizonyíték, hogy ehhez nem kell különösebben mozgalmi embernek lenni.

„Szóval, nekem ez egy különleges nap, öt éve annak, hogy comingoutoltam a nyilvánosságnak. Életem egyik legjobb döntése volt. Ahogyan korábban felszabadító érzés volt magammal tisztába jönni, aztán a családomnak, barátaimnak előjönni. Nem kellett többet gondolkodnom a szavaimon, hogy mi »derül ki« rólam, teljesen őszintén beszélhetek.

A hamarosan kommentelni érkező melegszexmániás homofóbok figyelmébe ajánlom, hogy a legintimebb dolog, amit ezek után tettem – tettünk –nyilvánosan, hogy amikor bejegyzett élettársak lettünk Gáborral, az erről készült fotók közül egyetlen egyet nyilvánosra állítottunk. Büszkék voltunk erre a nagy családi (!) eseményre, mint bárki más. Jogunk volt rá büszkének lenni, és istenemre, továbbra is azok vagyunk.

Öt évvel ezelőtt arról írtam, hogyan éreztem azt, egyre inkább összeér, amiről írok és beszélek azzal, amit megélek. Hogy érzem, itt engem is sértegetnek. Mindig arra biztatok, hogy az emberek ne hagyják magukat, ne hagyják a saját és mások sérelmeit szó nélkül, így hát én sem akartam szó nélkül hagyni. Sőt azt akartam mondani, hogy nem csak a sérelem elkerülésének joga illet meg mindenkit, hanem a törvényes kapcsolat, a családja egyenjogúsága és ennek a jogi védelme is.

Annak, aki megteheti, szólnia kell mások és önmaga érdekében. A jogai és a méltósága érdekében, azért, hogy aztán ezt mások is megtehessék. Meg hogy holnap is megtehessék.

Az én példám arra bizonyíték, hogy ehhez nem kell különösebben mozgalmi embernek lenni. Ma sem tartom magam aktivistának, és nem azért, mert azzal bármi bajom lenne, ellenkezőleg, hanem csak mert nem olyan alkat vagyok. Kínlódom is emiatt, hogy tehetnék gyakran többet, de most inkább azt hangsúlyoznám, hogy mindenki megtalálhatja az általa bejátszható cselekvési formát. Ha csak ennyit megtesz egy számára fontos ügyben, máris előbbre vagyunk.

Amire szükség is van, hiszen láthatóak az aggasztó jelek. Éppen az elmúlt öt évben ácsolódik az a kormányzati teória, amiben csakis az állam által diktált orientációknak és együttélési formáknak van helyük.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 55 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kezdem azt hinni, hogy mindenki buzi. Lassan az egész politika
egy homo-hetero iszapbirkozássá válik.

Én nem vagyok büszke a heteroságomra, nem is vonulgatok a három gyerekem fotóival, elvárom, hogy mindenki vegye tudomásul a másik nemi irányultságát, de sem büszkeségre, sem a valódi család nevének kisajátítására nincs ok és - remélem, sokáig - lehetőség sem.

Mi közöm másnak a magánügyéhez? Otthon mindenki azt csinál, amit akar .
Lassan nekünk, heteroknak is kéne tartani egy felvonulást, hogy lássák, mégiscsak mi vagyunk a többség. Sőt, hetero évet kéne tartanunk:-)))))

Lakner / is / minden hajcihő, coming out-olás nélkül tehette volna és tehetné , amit akar. Mi a csudának ez a harciaskodás? És: a kormány nem "homofób", vagy "egyoldalú", hanem meggyőződése szerint, a többség támogatásával dolgozik. Mindenütt a világon így van ez, minek kell a nagy fellengzős drámázás?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés