Gyereket. Megütni. Nem. Szabad.

2019. június 25. 19:53

Gyurkó Szilvia
WMN
Pont annyira nem szabad gyereket bántalmazni, mint csokit lopni a boltból.

„Pont annyira nem szabad gyereket bántalmazni, mint csokit lopni a boltból, bányatóban fürödni, vagy kilőni egy védett madarat.

Persze sokan megteszik, és hacsak nem vallják be nyilvánosan, soha nem is buknak le. Aztán ha nyíltan beszélnek róla, akkor jó eséllyel olyanok is hallják majd őket, akik szerint abba még senki nem halt bele, ha csokit lopott, ugyan, ki az, aki nem fürdött még tiltott helyen, és a hát, a legjobb családban is előfordul, hogy félremegy egy csúzlilövés, aztán »mégis rendes ember lett belőle«.

Ismerős érvek? A gyerekek testi fenyítésével pont ugyanez a helyzet. Ugyanúgy tilos, és ugyanezeket a magyarázatokat halljuk, ha szóba kerül, ugyanígy mennek a próbálkozások, hogy kisebbítsék a dolog súlyát: »senki nem halt még bele«, »velem is előfordult, mégis rendes ember lettem«, meg persze a klasszikus »ha időben nem kapom meg azt a pofont, ki tudja, mi lett volna belőlem«.

Na, igen. A millió dolláros kérdés: Mi lett volna, ha… Mi lett volna, ha nem ütnek meg gyerekként, ha nem kapsz pofonokat, mi van, ha máshogyan nevelnek a szüleid?”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 66 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Álltam az úgy négy éves fiammal a járda szélén, úgy, hogy a vállán volt a kezem. Váratlanul megindult, mint a nyúl, és meg utána. Az érkező kocsi valahogyan lefékezett, én meg ahogy átértünk egy jó nagyot csaptam a kölyök fenekére, mert annyira megijedtem. Vállalom...

Válaszok:
Megtalálta | 2019. június 25. 21:29
Csomorkany | 2019. június 26. 13:27

Ez a normális hozzáállás, nem ez az eszelősség, amit ez az ostoba tyúk képvisel.

Ha te nem adsz soha semmiért pofont a gyereknek, akkor az élettől fogja azokat megkapni. És azok sokkal fájdalmasabbak tudnak lenni, mint a te jószándékú legyintéseid.

Dr. Gyurkó Szilviának fogalma sincs a gyereknevelésről. Nincs sem végzettsége, sem ismeretei a fejlődéslélektannal kapcsolatosan.

Gyermekvédelemmel foglalkozó jogász, nem pedig pszichológus. Semmit nem tud a fejlődéslélektanról, némelyik nevelési tanácsa pedig kifejezetten káros. Az írásait tanácsos elkerülni, mert doktriner, és egyoldalú.

Teljesen igaza van, mindenben, abban különösen, amit a szülői bűntudatról mond. Akik a verés jogossága vagy haszna mellett állnak ki, azok szimpla önigazolást végeznek. Ennél még a bűntudatos szülő is jobb. Mert kevesen tudjuk elkerülni, hogy ne történjen ilyen. (A rendszeres verésről nem is beszélek, mert az valóban bűn. Az a szeretet, a felelősség és az önkontroll teljes hiánya.) Megtörténik, mert a szülők is traumába, stresszbe kerülnek időnként. De ez nem igazol semmit, normális szülőnek ilyenkor bűntudata van. Sőt, a bűntudatra ugyanúgy emlékszünk, mint a gyerek a verésre.

Másfelől azonban ne essünk túlzásba. Ha néha ilyen megesik, azt még a gyerek személyisége nem szenvedi meg. (A rendszeres verést igen.) Sőt, normális családban ez nem kerül a szőnyeg alá, hanem egy idő után humorrá oldódik és a családi anekdoták részévé válik.

És az is igaz, hogy, ha soha egy ujjal nem érünk a gyerekünkhöz, a testi és szellemi megaláztatást megkapja máshol: a kortárs közösségben, óvodában, iskolában, bulik szórakozások, kirándulások során, és hát az udvarlások, párkapcsolatok konfliktusaiban, illetve a pályaválasztással járó versenyben. Senki nem nő és nem marad burokban. A szülőtől kapott verés csak egy a sok személyiségalakító hatás között. Nem érdemes eltúlozni sem.

Így van. Alapelv, hogy gyereket nem verve nevelünk. Aztán jönnek az olyan egyedi esetek, amiket itt is leírtak a hozzászólók. Ám, ha valaki azon elmélkedik, mint ez a szerepzavaros hódmezővásárhelyi polgármester, hogy milyen "technikával" üthetjük meg a gyereket, az már régen rossz. Mert az módszerességről árulkodik. A verés pedig nem lehet nevelési módszer.

Kommentel ide mindkét oldal "legalja", de épp most nem értem a felháborodást. A cikk jó, ám két probléma van a megközelítésével és ezt jogosan érzik doktriner jellegűnek a hozzászólók.

Az egyik probléma az, hogy a szerző a frusztrált, erőszakos családi kultúráról szerzett tapasztalatait vagy vélekedéseit vetíti ki az átlagos családokra. Az átlagos családokban nem nevelési módszer a verés és nem része a mindennapoknak az egymással szembeni indulat. Néha előfordul veszekedés és stressz hatására egyedi esetekben, ritkán a gyerek megütése is. Ez nem jó, ám nem is okoz a gyerekek személyiségében maradandó károkat.

Azért nem, amit a szerző nem vesz figyelembe: a szeretet kompenzálja ezeket az eseteket. Merthogy ezekben a családokban az egymás iránti szeretet folyamatos és a konfliktus egyedi. Ha egy gyereket szeretnek, akkor az időnként előforduló igazságtalannak és fájdalmasnak érzett helyzeteket fel tudja dolgozni. Sőt, ezeket később a szülőkkel meg is tudja beszélni. A szeretet gyógyít. Attól, hogy a szeretetben felnőtt ember emlékszik egy-egy gyerekkori verésre, az még nem trauma számára, mert réges rég lezárta, s érti miért történt. Ha nem helyesli, akkor levonja azt a tanulságot, hogy ő nem akar ilyen hibát elkövetni, de ez a seb nem gennyes, nem fertőződik, hanem nevel, javítja a társadalmat.

Nem a verés a nagy baj, hanem a szeretet hiánya. Nem a verés okoz maradandó károkat a gyerek személyiségében, hanem a szeretettel kapcsolatos problémák.

Szóval innentől a szülő nem is felelős a gyerek helyes felneveléséért?

Azért az ilyen spontán helyzet is más, meg az előre elhatározott hideg fejű büntetés is. És utána következik a tudatos szadizmus...

Persze fordítva is meg lehet közelíteni.

A tudatos szadizmusért börtön jár és kész.

A hideg fejű büntetés rossz döntés, amit értelmesen el kell magyarázni. Talán az egyetlen számomra elgondolható kivétel, ha a gyerek egy nálánál kisebbet tudatosan vert. Akkor a "szemet szemért" logika megfontolható, mert a gyerek érteni fogja.

Spontán helyzetben értésére adni valakinek, hogy "ilyet soha többé, mert életveszélyben vagy, kezitcsókolom", az meg olyan, amit semmiféle szabályozással nem lehet megelőzni, mert attól spontán helyzet...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés