Akiknek fáj az Orbán-beszéd

2019. június 20. 10:37

Bencze Izabella
Magyar Nemzet
Senki nem hamisítja meg a rendszerváltás emlékét, hacsak ők nem.

„A teljes csapatkivonás igényét először – bárhogy fáj is ez a mostani ellenzék egyes képviselőinek –, az ország és a világ nyilvánossága előtt Orbán Viktor fogalmazta meg 1989. június 16-án a Hősök terén elhangzott, az akkori hatalom és az azt kiszolgáló kommunista kormánymédia által durván támadott beszédében.

A nagy nyilvánosság mintegy negyedmillió jelenlévőt és a televízió jóvoltából több millió magyart, valamint a teljes nemzetközi sajtót jelentette. Történelmi beszéd volt.

Nos, ez ellen tüntettek idén június 16-án, a 30. évforduló alkalmával rendezett Szabadságkoncert előtt gyászba öltözött ­ellenzékiek, köztük Bródy János, Dés László, Magyar Bálint, Lendvai Ildikó és a szervezők, Donáth László, Eörsi László, Jánosi Katalin, Rainer M. János, Rajk László, Ungváry Rudolf és Vásárhelyi Mária.

Pontosabban azért tüntettek, hogy kifejezzék nemtetszésüket »az ­1989/90-es rendszerváltás immár naponta meghamisított emléke« miatt és azért, mert az a videó, amely a televízióban propagálta a rendezvényt, felidézve Orbánnak az orosz csapatok teljes kivonására vonatkozó reményét, Rényi András szerint azt sugallja, hogy Orbán híres beszéde döntötte meg a rendszert. Szerintem meg nem sugallja ezt, és senki nem hamisítja meg a rendszerváltás emlékét, hacsak ők nem.

Mégis, a kommunisták melyik szégyenét kellett volna a videóba betenni? Azt, hogy Grósz Károly 1989 márciusában csendben jelezte Gorbacsovnak, hogy a számunkra előírt katonai beszerzéseket nem bírjuk már teljesíteni? Azt, miszerint évi húszmillió forintot fizet a magyar állam – a szovjetek helyett! – magyar állampolgároknak az orosz katonák által okozott gázolásos balesetekért, nemi erőszakokért járadék, táppénz, rokkantsági nyugdíj formájában?”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 55 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Legyünk igazságosak: Orbán Viktor döntöttet meg a kommunista
rendszert, de nem 1989-ben. A kommunista rendszer
megdöntése a mai napig is folyamatosan zajlik.

Ami pedig a beszédet illeti, ilyen horderejű beszéd többszáz
évenként, ha egyszer fordul elő a történelemben. Egy nagyon
bátor fiatalember, akinek SOK vesztenivalója volt, kimondta, amit
milliók gondolnak. Tette ezt azért, mert a jövőbe látott.

Válaszok:
pollip | 2019. június 20. 20:24

A "gyászba öltözött ellenzékiek" a saját narratívájukat tartják kizárólagosan elfogadhatónak a múlttal kapcsolatban is. Úgynevezett gyászuk fő oka éppen az, hogy alternatív narratíva is felmerül, amely ráadásul jóval közelebb is áll az igazsághoz, mint az övék. A múlt kisajátításának igénye már önmagában sokat elárul a "demokrácia" felfogásukról.

Aminek látni akar, az vagyok én annak...

Nálunk már múltakból is különbejáratúak vannak. Van egy múlt az Önhöz hasonló arrogánsoknak, akik rögtön fensőbbségesen "lúzerként" definiálnak valakit csak azért, mert nem ért egyet az Ön és barátai véleményével. Ebben a múltban a most "gyászolók" érzik magukat otthon.

És van egy másik múlt, amelyben az Ön által "lúzernek" tartottak vannak otthon. Ők azok - mint én is például - akiknek a most gyászolók felmenői (Rajk, Lendvai, Donáth) elvették az anyagi javait és a jövőjét is. Osztályidegennek, "lúzernek" nevezték ki a magamfajtákat az általuk "népinek" hívott demokráciában.

Én még azt tanultam, hogy úgy kell bánni másokkal, ahogy szeretném, hogy velem is bánjanak. Próbálkozom...

... és most elképzelem, hogy Dajcs Tompika olvassa föl a
beszédet. Brrr.

Nem véletlen, hogy Orbán olvasta föl. Szugesztív volt.

Gruby-ban néztem a BBC-n ezt a "borzas cigánykölköt", még nem voltam 15. És valami olyasmit éreztem akkor, amit Angliában magyarként addig nem gyakran: büszkeséget. És hitet abban, hogy lehet máshogy is, mint ahogy van otthon, a vasfüggöny mögött.

Patetikus lennék? Talán. De vállalom.

Van egy komoly kifogásom Orbán szakdogájával kapcsolatban:
az "egyuttal" az hosszú 'ú'.

Gyurcsányéba nem tudok belekötni.

A 80-as évek eleje óta olvastam a szamizdatot, 84-től magam szereztem be és terjesztettem az ismerőseim körében, 86-87 óta benne voltam az ellenzéki mozgolódásokban, és ott voltam szinte minden nyilvános ellenzéki eseményen, majd az első párt-feltámasztásban. Budapesten! (Lakitelken.) Mindenütt, akkor még a nyilvánosság szintje alatt. Ám, hogy mit jelentett Nagy Imre újratemetése és miért volt fordulópont, az akkor tudatosult bennem, amikor gyerekkori barátom (vidéken élő) édesapja - aki direktben ugyan nem politizált velünk, de személyiségével, tartásával, megjegyzéseivel mindig éreztette mit gondol a világról - nem sokkal később elmondta, akkor értette meg, hogy valóban változás lesz, amikor hallotta a tévében a beszédeket. (Gazda családból származott, a háború idején repülőgép-szerelőnek tanult, megélte az összeomlást, a ruszki megszállást, a kommunista önkényuralmat, a forradalmat, téeszesítést - és levonta a tanulságot: meg kell őrizni, amit meg lehet, és túl kell élni.) Úgy fogalmazott, ha a tévében nyíltan lehet követelni, hogy a szovjet hadsereg vonuljon ki, és nem szakítják meg az adást, akkor véget ért a kommunista világ.

Ott a téren, akkor nekem nem tetszett ez a beszéd. Túl radikálisnak gondoltam, attól tartottam, hogy visszaüthet. Az óvatos, a lehetőségeket fokozatosan tágító, kitapogató stratégia híve voltam, mint még oly sokan. Nem voltunk 'beavatva' az utólag már jól látható világtörténeti folyamatba. De Orbán Viktor sem, ám ő bátor volt, akkor úgy éreztem, vakmerő. Szerencsére neki lett igaza.

Hogy nem volt az óvatosságunk teljesen alaptalan, azt a Gorbacsov elleni 91-es puccskísérlet igazolja. Ha korábban történik, nagy bajokat is okozhatott volna.

Orbán Viktor akkori mentalitását, személyiségét jól jellemzi a Szabad Kezdeményezések Hálózatának alakuló ülésén, 88 május 1-én kis csoportban lezajlott beszélgetésünk. A lehetőségeket mérlegelve azt találtam mondani, hogy "nem szabad fejjel menni a falnak". Mire Orbán azonnal kontrázott: "De! Neki kell menni fejjel és be kell szakítani!".

Jaj, ne legyenek már ennyire hülyék, urak! Nincs olyan ember, aki azt gondolná, hogy Orbán követelte először a rendszerváltozás során a szovjet csapatok kivonását. Mindannyian tudtuk gyerekkorunk óta, hogy ez a kulcskérdés. Ahogy a 80-as évek második felében megindultak az ellenzéki mozgolódások, mindig erről beszéltünk. Az 56-osok minden szereplésük során, lakásokon tartott összejövetelektől a nyilvános megemlékezésekig, mindig mindenütt követelték a ruszkik távozását. Ahogy gyorsultak az események egyre többször fogalmazták bele a különféle pontokba. A szamizdatos ellenzék régóta folyamatosan követelte, Csengey Dénesék már a 80-as évek elejétől nyilvánosan beszéltek róla, az MDF megszerveződése után pedig ott is rendszeresen téma volt.

Az ország nyilvánossága előtt (!) hangzott el először Orbán szájából a követelés, és annyiban illeti őt valamiféle érdem ezért, mert minden felszólaló tudta, hogy a beszédeket a televízió közvetíti és egyedül ő vállalta, hogy kimondja. Még Rácz Sándor sem, pedig máskor soha nem mulasztotta el, és az 56-os munkástanácsi utóvédharcokban éppen ő volt a bátor ifjú, aki a szemébe mondta Kádáréknak az igazat.

Ennyi a történet, nem több. Ugyanakkor elhiszem, hogy zavaró lehet a mai ellenzéknek, hogy az 'ördögi diktátor' a rendszerváltozás egyik élharcosa is volt. Ahogy Katzinsky is Lengyelországban.

Emlékszem: felszisszentünk rendesen.

Ön buta. Közvetítette a rádió vagy a televízió? Az ország nyilvánossága előtt hangzott el? Nem? Akkor mivel vitatkozik?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés