Orbán Viktor nem követ el gazemberséget

2019. június 17. 14:40

Csák János
24.hu

Európának egyáltalán nincs szüksége migránsokra.

„A tőke koncentrálódik, most dől el, hogy Európa, az USA, Kína, Oroszország, India és a feltörekvők közül ki uralja a jövőt. Még a szövetségesek között is öldöklő a harc, lásd Amerika és EU szkanderét gazdaságban, NATO-ban. Az győz, aki egységes és gyors.

Nincs szükség további koncentrációra, hiszen az EU-ban már megvalósult a háromszintű integráció. Először is: működik az áruk, a szolgáltatások, az emberek és a tőke szabad áramlása. Másodszor: van egy számos tagországra kiterjedő fizetőeszköz, az euró. Meglátjuk, ez miként járul hozzá a stabilitáshoz. Jelenleg a GDP egy százaléka körüli az EU költségvetési központosítás. Az 1977-es MacDougall-jelentés óta minden idevágó elemzés arra jut, hogy ezt a magországokban 7-10 százalékig kellene fölvinni az euró gazdasági megalapozásához, egységesítve bizonyos adókat, ami viszont a kiadások egy része, például a társadalombiztosítás egységesítését is maga után vonná. Ezt nehezen tudom elképzelni akár csak az alapító országok körében, nem véletlen, hogy senki nem is erőlteti. A harmadik szint a schengeni övezet, vagyis hogy az EU egységesen dönt, ki léphet be a területére. Eddig ez, tehát a biztonság és a kereskedelem biztosítása rendben is van.

Csakhogy Brüsszel nem áll meg itt, a politikai unió mélyítését, vagyis az Európai Egyesült Államok létrehozását is erőlteti.

Az Európai Egyesült Államok egyelőre csak egy címke. Ellenzékiek szerint Orbán azért nem kér a további integrációból, mert nem akar korlátot nemzeti burzsoáziája felépítésében, a rokonok, barátok uniós és magyar költségvetési pénzzel, megrendeléssel történő feltőkésítésében. Ugyanezért nem csatlakozik Magyarország az Európai Ügyészséghez: »ne Brüsszel mondja meg«, mire és hogyan költjük a közösségi forrásokat, s ne lehessen büntetni az olyan sumákságokat, mint például az Elios-ügy.

Igaza van Orbán Viktornak, ugyanis minden uniós országnak alapjoga a szuverenitás. Megjegyzem, az USA sem veti alá magát a Hágai Nemzetközi Bíróságnak. Annak idején az EU alapítói kinyilvánították a nemzeti törvénykezések sérthetetlenségét, vagyis a képviseleti demokrácia tiszteletben tartásával minden nemzet maga dönt az alkotmányos rendszeréről, valamint az adórendszeréről. Utóbbi számunkra azért fontos, mert nemzetközi versenypozíciónk a forint árfolyamának hangolása mellett leginkább adópolitikai eszközökkel javítható. Különösen bosszantó, hogy Brüsszel kettős mércét használ. Amikor a most leköszönő európai bizottsági elnök, Juncker úr szóvá tette, hogy a francia költségvetési hiány jóval meghaladja a maastrichti kritériumokat, a franciák azt mondták neki: önnek ehhez semmi köze. Juncker a találkozót követő sajtótájékoztatón lényegében annyit mondott, hogy bocsánat, ez Franciaország. Az sem a demokrácia diadala, amikor ugyanő azt nyilatkozta a Le Figaro 2016. január 28-ai számában, hogy az európai szerződésekkel szemben nem lehet demokratikus úton kifogást emelni.

Ön szerint legyen eurónk?

A következő öt-hét évben biztosan nem vezetném be. Kivárnám, hogy a jelenlegi euróországok képesek-e megcsinálni a fent említett euróuniót.

A nemzetállamok erősítésén túl önnél mi fér be az EU legfontosabb feladatai közé?

A versenyképesség erősítésével kapcsolatban a gazdasági növekedés, valamint a demográfiával is összefüggő migráció.

Vegyük előre a demográfiát és a migrációt.

Európának egyáltalán nincs szüksége migránsokra.

Európa, s benne Magyarország fogyóban. A KSH szerint az idei első negyedévben idehaza 4,3 százalékkal kevesebb gyerek született, mint egy évvel korábban, és nemcsak azért, mert csökken a szülőképes nők száma, hanem azért is, mert a termékenységi arányszám, vagyis az egy nőre jutó gyermekszám is csökkent, mégpedig 1,45-ről 1,41-re. Miközben a lélekszám fenntartáshoz 2,1 kellene. Mindez úgy, hogy tizedik éve a családbarát Fidesz kormányoz. Szükséges, de nyilvánvalóan kevés, hogy a társadalom ösztönzi, segíti a gyereknevelést. Most az van, hogy vagy tudomásul vesszük a rohamos fogyást, s technológiával igyekszünk pótolni a kieső munkaerőt, vagy alapos szűrés után be kell ereszteni olyan idegeneket, akik hajlandóak dolgozni és integrálódni, asszimilálódni. Ahogy csinálja ezt például az USA, Kanada, Új-Zéland és Ausztrália.

A tények kedvéért: 1,2-ről indultunk 2010-ben, vagyis a trend jó. A demográfiában bármilyen intézkedést csak hosszú, legalább harminc éves időtávon lehet értékelni. A politikában lehet, de szakmailag igazságtalan néhány év után számonkérni a hatásokat.

(...)

Rendben van fölfújni a migrációt, rendben van közpénzből barátoknak, rokonoknak tíz- és százmilliárdos magánvagyont, NER-burzsoáziát építeni, rendben van lebontani a magyar demokrácia alapját képező fékek és ellensúlyok rendszerét, rendben van bedarálni független intézményeket, mint a Magyar Tudományos Akadémia és mint az Ötvenhatos Intézet?

Ez így kicsit sok egyetlen kérdésbe. Amúgy meg tudja, mi számít igazán? Az, hogy ötödik éve jelentősen bővül a gazdaság, jelenleg öt százalékkal nő a GDP. Ez nem eredmény?

De, az. Csak tegyük hozzá, hogy évtizedek óta nem volt olyan pénzbőség a világgazdaságban, mint 2012 óta, a kamatok a nullához közelítettek, plusz sosem látott bőségben érkezett uniós forrás Magyarországra.

Mindebben semmi szerepe a kormányzatnak? Igazságtalan azt mondani, hogy minden jó fejlemény a külső tényezők vagy a vakszerencse hatása, és minden nem jó folyamat a kormány felelőssége.

A költségvetési fegyelem és az uniós források lehívása Orbánt dicséri, de ahhoz aligha van köze, hogy a 2010-es évek elején az USA, majd az EU jegybankja is lecsavarta az alapkamatot. És az uniós fejlesztési és felzárkóztatási alapok sem neki köszönhetőek.

Szögezzük le: Orbán Viktor képes volt a kedvező körülményeket átültetni gazdasági növekedéssé.

Nincs még egy olyan európai miniszterelnök vagy elnök, aki az elmúlt kilenc évben ilyen eredményeket ért volna el. Sőt, Angela Merkelen kívül, azt hiszem, nincs is olyan vezető, aki kilenc éve is ugyanabban a székben ült volna.

»A magyar gazdaság minden nemzetközi egybevetés, így az EU statisztika szerint is nem fölzárkózik, hanem lemarad az olyan, vele egy ligában focizókhoz képest, mint Észtország, Szlovákia, Lengyelország. Románia pedig öles léptekkel közelít hozzánk. Szóval nem helyes egy jó évet kiemelni és minden másról hallgatni.« Ezt Csaba László professzor nyilatkozta nekünk pár hete.

Pedig akár arról is beszélhetett volna, hogy azzal együtt csökkent az államadósság, hogy az állam visszavásárolta a MOL-részvényeket és számos közszolgáltatót, ezzel stratégiai ágazatokat helyezett ismét magyar kézbe. Vagy azt is említhette volna, hogy a lakosság eladósodottsága csökkent, megtakarítása és fogyasztása pedig nőtt. És mégis megmaradt az egyensúly! Ilyen a legritkábban fordul elő a világtörténelemben.

(...)

Térjünk vissza a NER-burzsoáziához, a három-négyszázmilliárdos Mészáros Lőrinchez, a harmincötmilliárdos Tiborcz Istvánhoz és a többiekhez. Zavarja önt az említett urak hirtelen meggazdagodása?

A legkevésbé sem zavar senkinek a gazdagodása, nincs bennem irigység.

Nem érzi igazságtalannak, hogy Mészáros és Tiborcz is sokkal vagyonosabb, mint ön?

Miért érezném igazságtalannak?

Mert ön alighanem jobban ért az üzlethez, mint ők.

Nem hiszem, hogy jobban értenék hozzá. Az viszont igaz, hogy a végső elszámolásnál nem a vagyon számít, hanem a vezető által kialakított rendszerek jövőállósága és az általa kiművelt emberek, kollégák teljesítménye.

Ön vezetett két óriásvállalatot, a Matávot meg a Molt, meg néhány közepeset is, sikeresen, piaci alapon. Ilyesmivel Mészáros és Tiborcz nem büszkélkedhet.

Lőrincet kifejezetten intelligens embernek ismertem meg.

Amúgy pedig nagyon tetszetősek a számok, hogy milyen sokmilliárdos vagyonok vannak, de azt nem úgy kell elképzelni, hogy az illető Dagobert bácsiként ül az aranyakon meg a készpénzen, hanem ezek javarészt cégek, gyárak, termőföld, amit működtetni, művelni kell. Ez a vagyon nem más, mint munka: stratégia és a végrehajtás megszervezése.

Mészáros és Tiborcz többet dolgozik, mint ön dolgozott a Matáv vagy a Mol élén, vagy mint amennyit mostanság dolgozik?

Én sem dolgoztam keveset, de valószínűleg lustább vagyok, mint ők, vagy más dolgok érdekelnek, például a bölcselet vagy a műfordítás. Lőrincet különösen nagyon nagyra becsülöm a munkabírásáért, meg azért, hogy fel tudta építeni a vállalatbirodalmát.

Komolyan gondolja, hogy Mészáros Lőrinc építette fel azt a vállalatbirodalmat?

Ki más?

(...)

Mit üzen az az országnak, hogy valaki innováció nélkül pár év alatt gázszerelőből dollármilliárdos lehet s a világ top 2000 küszöbére kerülhet? Tud még egy országot, ahol a kormányfő veje harminchárom éves korára százmillió dolláros vagyonra tesz szert szinte kizárólag állami megbízásokból? Lehet úgy nemzetközileg versenyképesnek lenni, ha nem teljesítmény alapján gyűlik a tőke, hanem rámutatásos alapon? Nem torzítja versenyképtelenné a piacot ez a félfeudális, oligarchikus rendszer?

Intellektuális restség az ellenzék és a sajtó részéről, hogy ráfixálódott ezekre a vagyonokra. Ahelyett, hogy pozitív képpel, versengő alternatívával állnának elő akár gazdaságszervezésben, akár másban. Pedig iszonyú hátszelük van Európából, gondoljunk csak a Tavares– meg a Sargentini-jelentésre. Dolgoztam sokfelé a világban, alappal mondhatom, hogy a gazdasági protekcionizmus mindenütt jelen van. De hogy ne menjünk messzire, nézze meg a G7 portál május végi írását az elmúlt tizenöt év osztrák krónikájáról, hogy Németországról ne is beszéljünk. Épp ezért nem erkölcsileg tekintek arra, amit ön NER-burzsoáziának nevez, hanem gazdasági teljesítmény szempontjából. De fokozhatom is.

Tudná?

Személy szerint jónak tartom a nemzeti burzsoázia kialakulását, mert ami most van, az nemzetközi összehasonlításban még túl kicsi, szinte említésre sem méltó. Még több tehetős ember kéne, és még vagyonosabbak.

A vagyonos réteg feltételez egy magabíró középosztályt, ami a tartóoszlopa minden jövőképes országnak.

Az emlegetett demokratikus fékek és ellensúlyok lebontásával is egyetért?

A hatalom végrehajtásra való, arra, hogy megvalósítsuk a terveinket. Hannah Arendt 1958-ban úgy fogalmazott, hogy a hatalom nem elraktározható, akkor kell élni vele, amikor megvan a lehetőség. A hatalom érvényesítése nélkül szétesnek a politikai társulások, nem valósulnak meg a célok. A történelem hemzseg olyan példáktól, amikor a legnagyobb anyagi gazdagság sem tudta ellensúlyozni a hatalommal élés hiányát. Ezért mondták a régi görögök, hogy a politika az időzítés művészete.

Rendszerváltó pártjaink arra jutottak a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, hogy a választási győztest túljutalmazza a rendszer, annak érdekében, hogy potens kormánya legyen az országnak. Viszont egyúttal független intézmények sorával ellenőrzi, hogy senki ne élhessen vissza azzal a túlhatalommal. Orbán, amint alkotmányozó kétharmadhoz jutott, a túlhatalmat megtartotta, a fékektől és ellensúlyoktól viszont megszabadult, ma neki dolgozik az ügyészségtől a számvevőszéken át a médiahatóságig mindenki.

Vegyük észre, hogy változik a világ, a rendszerváltás idejéhez képest egészen új helyzet állt elő.

Mennyiben új?

Annyiban feltétlenül, hogy a Fidesz háromszor is kétharmadot szerzett. A választók a választási rendszer ismeretében ruházták fel többször is ekkora hatalommal a Fideszt. Ez azt jelenti, hogy a Fidesz által adott világértelmezés és országszervezés összhangban van az akaratukat kifejező emberek többségének elképzelésével. Az ellenzéknek nincs közös világértelmezése, az egyes ellenzéki pártok egyenként pedig sokkal kevesebb embert tudnak megszólítani az elképzeléseikkel, mint a Fidesz. Ezt a hiátust nem pótolja az, hogy mit nem akarnak.

Orbán Viktor nem visszaél a hatalommal, hanem használja azt, s közben sorra nyeri a választásokat, mindet, legutóbb épp az EP-választást. Ha mástól nem, hát ettől a sikersorozattól rendben van az egész.

De nemcsak a magyar glóbusz, hanem az egész világ felgyorsult, gyorsabb döntésekre van szükség. A vállalati világban ezt agilitásnak hívják.

A Magyar Tudományos Akadémia elfoglalásához mit szól?

Az MTA zömében állami forrásokból működő szervezet, ezért az elfoglalás kifejezés nem értelmezhető. Az akadémiát a kommunisták foglalták el az 1949 őszén.

Az akadémia mindig is az államtól kapta működéséhez a közpénzt, de az állam, kivéve az államszocializmus évtizedeit, nem szólhatott bele a működésébe. Most majd beleszól.

Azt senki nem gondolhatja, hogy az akadémia és az állam között ne lett volna mindig is párbeszéd. A változás sodrában erőteljesebben exponálódnak az álláspontok. A jó élet kialakítása érdekében időnként felül kell vizsgálni a különböző struktúrák szövetét a politikában épp úgy, mint az üzletben, az oktatásban, az egészségügyben vagy épp a tudományban… De megint csak azt tudom kérdezni: hol az ellenzék? Hol az ötlet, hol az intellektus? Hol a munka? Hol az ellenzéki sajtó?

Van helye pártsajtónak egy normális demokráciában?

A sajtó politikai tényező, így a pártok versengése a média világában is helyénvaló. Komolyan kérdem: az ellenzék miért nem szervezi meg magát a médiában? Minta van, a Fidesz is megszervezte magát, amikor 2002-ben ellenzékbe került.

Abban a nagy menetelésben lett is fideszes tévé és fideszes rádió és fideszes napilap. A fideszes hetilap pedig már 2001-ben megszületett. Utóbbiba ön is belekóstolt, hiszen 2004 és 2009 között az öné volt a Heti Válasz. Miért vette meg s miért adta el? Saját idea, vagy az önmagát a sajtóban is megszervező Fideszből szóltak önnek, hogy itt az ideje áldozatot hozni a politikai közösségért?

Teljes egészében az én döntésem volt. Amikor megvettem az alaposan veszteséges lapot, kijelentettem, hogy nyereséges polgári médiumot faragok belőle. Kiröhögtek vagy bolondnak néztek. Két év alatt megcsináltuk a tulajdonostársakkal és a szerkesztőséggel. Mert volt hozzá ötlet, és tettünk bele munkát. És gyűjtöttem rá pénzt, magam jártam a hirdetőkhöz. Ma miért nincs ilyen ellenzéki vállalkozó?

Honnan szerezne hirdetéseket az az ellenzéki vállalkozó?

Én is szereztem.

A Heti Válasz a G-nap után maradt Simicska Lajos tulajdonában. Sőt, a szerkesztőség sem mozdult, pedig főszerkesztőstül átvonulhatott volna az orbáni oldalra, de inkább elkészítették a lap legtisztességesebb, korrekten kormánykritikus számait. Cserébe, vagy inkább bosszúból Simicska kapitulálása után, tavaly, megszűnt a Heti Válasz. Senki sem sietett a megmentésére. Ön sem.

Mi a kérdés?

Tehette volna büntetlenül, hogy beszáll egy a Fidesz által halálra ítélt médiumba?

Elég szuverén ember vagyok, vagyis megtehettem volna, hogy beszállok.

Miért nem tette?

Mert ugyan félig filantróp vagyok, de félig üzletember.

Vagyis?

Nem akartam elégetni a pénzemet.

Keresték a válaszosok?

Folyamatosan. Sokszor elmondták, hogy én voltam a legjobb tulajdonosuk, kérték, vegyem vissza a céget, de azt válaszoltam: nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni.

Már miért ne lehetne?

Mert elég volt egyszer.

Úgy hallani, a végső nem előtt, de már a G-nap után Simicska Lajos azért megüzent önnek egy árat. Így volt?

Így. De teljesen irreális összeg hangzott el az időközben ismét masszívan veszteségessé váló lapra.

Vajon miért? Eleve el sem akarta adni Simicska? Úgy lehetett vele, hogy inkább pusztuljon a lap, semmint Orbán befolyása alá kerüljön?

Nem tudom, mi járt a fejében. Olykor megesik, hogy a tulajdonos túl büszke, vagy irigy.

A neten pár hónapja elindult a Válasz online. Abba miért nem száll be? Most van oka tartani kormányzati retorziótól?

Dehogy tartok, mondom, hogy szuverén ember vagyok.

Hát akkor?

Egyrészt fel sem keresett a szerkesztőség. Másrészt hiába is keresne, mert nem akarok ismét megjelenni a médiában.

(...)

A Corvinuson sokan attól tartanak, hogy az alapítványosdi csupán fedősztori, a valódi cél, hogy politikailag áthangolják a Fidesz által a neoliberális gazdaságpolitika elitképzőjének elkönyvelt egyetemet.

Alaptalan félelem. Eddig is oktattak ott neoliberálisok, heterodoxok és unortodoxok egyaránt, eztán is fognak. Amúgy a kuratórium ilyen kérdésekbe nem tud és nem is akar beleszólni.

Mi változik az oktatás tartalmában?

Áttekinthetőbbé válik. Jelenleg tizenhét alapszakot indít az egyetem, míg Bécs csupán hatot, de magas színvonalút.

Chikán Attila, Csaba László és a többi úgymond neoliberális maradhat oktatni?

Természetesen. És jönnek mások is, újak s olyanok, akik az elmúlt években hagyták el az intézményt.

Ortodoxok vagy unortodoxok?

Mindenfélék.

A Corvinus alapítványa a magyar államtól megkapta annak Mol- és a Richter-részvényeit, ezek hozamából kell finanszírozni a működést.

Ez csupán a tizenhétmilliárd forintos éves költségvetés felét adja. A másik fele tandíjakból és kutatási pénzekből kell befolyjon.

Marad a tandíjmentes magyar hallgatók száma?

Igen. Csak eztán nem állami, hanem Corvinus-ösztöndíjat kapnak. Méghozzá egy emelkedő presztízsű egyetemen.

Mitől emelkedik az a presztízs?

Attól, hogy nemzetközibbé tesszük a Corvinust. Több lesz a külföldi oktató, a külföldi hallgatók színvonalát pedig közelíteni akarjuk a magyarokéhoz. Kizárólag így gyarapodhat a gondolattermelés és az emberi elmékben megtestesülő tőke. Egyszerűsítjük a jelenleg rettentően bonyolult szervezetet, mobilizáljuk az egyetem gazdag vállalati kapcsolatait és az itt végzettek sokaságát, igyekszünk úgy megfizetni a kiemelkedő teljesítményt nyújtó oktatóinkat, hogy ne kelljen öt helyen tanítaniuk. Az egyetemen számos elképzelést kidolgoztak, amelyek a bürokratikus rendszer vagy helyi érdekek miatt nem valósulhattak meg. Meggyőződésem, hogy ezeket az energiákat felszabadítva ugrásszerűen javulhat a minőség, a hallgatókra való odafigyelés. Megtartjuk a kiválósággal járó ösztöndíjakat, várjuk azon vállalatokat, melyek ösztöndíjat kínálnak a hallgatóknak. S továbbra is fenntartjuk a szociális alapon nyújtott támogatásokat.

Tisztes, szerény körülmények között élő családból származom, jól tudom, hogy a tehetséggondozás szempontjából milyen fontos az oktatáshoz való hozzáférés. Kiemelkedő cél a társas élet segítése: lesz néptánc, kézilabda, kosárlabda, s remélem, még boksz is.

Ön bunyós?

Volt idő, amikor egészségügyi rehabilitáció céljából lejártam edzésekre, amit egy volt ökölvívó edző tartott, és rájöttem: az ökölvívás igazán jellemformáló sport.

Pofont adni vagy kapni a jellemformálóbb?

Mindkettő az.

Hány évesen lépett először ringbe?

2014-ben, ötvenkét évesen, de ez inkább csak ugrabugrálás volt. Tizennégy évesen valóban elmentem a Fradi ökölvívó szakosztályát megnézni, de végül a foci mellett döntöttem.

Mit kell még ötvenkét évesen formálni az emberen?

Az önértékelést. Azt, hogy mire vagy képes, s mire nem. Erőnléti edzésen részt venni olyan, mint biciklivel két nap alatt megkerülni a Balatont.

(...)

Orbánnal is focizott.

Legenda. Illetve egyetlen egyszer, egy kis családi pikniken együtt rúgtuk a labdát, de formálisan csapatban sosem játszottunk se együtt, se egymás ellen.

Családi foci?

Már a Mol-elnökségem után egy kerti partin. Családi ebéd.

Önnél vagy nála?

Nála.

Felcsúton?

A Béla király úton, a régi kormányfői rezidencián.

Ön parádés üzleti karriert futott be. Harmincegy évesen, 1993-ban a Matáv pénzügyi igazgatója lett, aztán 1997-ben a T-Mobile Magyarország elnökének nevezték ki, majd 1999-től, az első Orbán-kormány idején másfél évig ön vezette a Molt. A kinevezéseibe volt beleszólása a politikának?

Nem tudok róla. A Matávot az én vezetésemmel vittük ki a New York-i tőzsdére, ami felettébb jót tett a megítélésemnek. Utóbb annyiszor hangoztattam, hogy a Molból is igazán nagyvállalatot lehetne csinálni, míg egyszer csak mondták, hogy akkor akár meg is csinálhatnám.

Ki kérdezte meg?

Gansperger Gyula, ő volt az ÁPV Rt. elnöke, s ebben a minőségében a Mol huszonöt százalékos részvénycsomagjának kezelője.

Mol-karrierjének a politika vetett véget. Történt, hogy a világpiacon villámgyorsan két és félszeresére emelkedett a gázár, ám a Mol nem módosíthatott árat, Orbán Viktor nem engedte. Amivel brutális veszteséget kényszerített egy ellátási kötelezettséggel béklyózott magáncégre. Ön mit gondolt akkor arról a beavatkozásról?

Cifrákat gondoltam, ugyanis arra esküdtem föl, hogy a Molt Közép-Európa legnagyobb, megkerülhetetlen vállalatává teszem. Haladtam is szépen, megszereztük a Slovnaft egyharmadát, az INA-val pedig exkluzív tárgyalásos szakaszba léptünk. Csak hogy érzékeltessem, micsoda pénzről volt szó: a teljes MOL másfél milliárd dollárt ért, a Slovnaft harmincöt százalékáért, úgy emlékszem, kétszázharmincötmillió dollárt fizettünk, miközben a gázon idehaza stratégiai összeget, évi százötvenmillió dollárt buktunk. Folyamatosan tájékoztatni is kellett a tőzsdei befektetőket Londonban, New Yorkban és szerte a világban. Ez egy ideig ment, mert szerencsémre jól ismertek még matávos koromból, és hittek nekem.

(...)

Ki a kedvenc magyar politikusa?

Nem is tudom.

Bajszos?

Ja, a Laci?  Kövér? Az ő bajusza nagyon más, betyáros. Az enyém rákóczis. Nem véletlenül. A régi politikusok közül Rákóczi Ferenc a kedvencem. Meg Deák Ferenc. Meg Széll Kálmán.

És a rendszerváltás utáni ellenzékből?

Antall József. És ámuldozom az ideológiák közt kanyargó Tamás Gáspár Miklóson. És bár annak idején nagyon megrázott az 1994-es balos győzelem, a mai felhozatalt elnézve Horn Gyula teljesítményét elismerem, döntésképes, azt hiszem, jó hazafi, a nemzeti érdekek kiváló képviselője volt. És szerettem Karátson Gábort, a Duna-mozgalom alapítóját is.

És a Fideszből?

Szájer Jóskát szeretem. Novák Katalint is nagyon jónak tartom. S nem kedvencnek mondanám, de nagyon tisztelem Orbán Viktort. Lenyűgöz az intellektuális felkészültsége, az eltökéltsége, a szervezőképessége és a lelkiereje.

Sokan kérdik, hogyan létezik, hogy minden faluban ott a Fidesz. Hát úgy, hogy Orbán Viktor fáradhatatlanul sokat dolgozik, és ezt várja el a munkatársaitól is. Erre születni kell, én biztos nem tudnék ennyit dolgozni.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/150203