Téves az egyenlőség-elvű politika

2019. június 11. 18:43
Egyetlen ésszerűen gondolkodó ember sem fogadhatja el tovább azt a mítoszt, hogy minden ember egyenlő értékű.
„A civilizált élet lehetőségét sodorjuk veszélybe, ha szokásszerű rossz cselekedeteiért csak akkor tartjuk felelősnek az egyént, ha cselekvése szándékos. Valójában a legtöbb rossz cselekedet nem szándékos, a társadalomnak pedig ezek ellen is védekeznie kell: elítélve és megbüntetve azokat, akik így cselekszenek. Az, hogy nem szándékosan tették, amit tettek, felelősségüket, az elítélést és a nekik járó büntetést enyhítheti; az viszont romlást okozó ostobaság, ha úgy gondoljuk, hogy ez őket felmenti. 
 
Az igazságosságot megrontja, ha arra használjuk, hogy segítségével a törvényesen többet birtoklókat megfosszuk javaiktól, hogy ezzel a kevesebbet birtoklókat gyarapítsuk. Valójában az igazságosság alapvetően azzal a politikával függ össze, amelynek célja éppen az, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, illetve ne kapja meg, amit nem érdemel meg. 
 
Az az állítás, hogy a kormányzatnak minden polgárral egyenlően kell bánnia, eltorzítja az erkölcsnek azt az elemi követelményét, hogy jókkal és rosszakkal másként kell bánni. Valójában a társadalom nem maradhat fenn sokáig, ha produktív tagjait nem becsüli meg és nem oltalmazza, illetve nem bünteti meg és tartja féken a csalókat, a tolvajokat és a potyautasokat. 
 
A velünk született képességek és az egy életen át követett cselekvési minták fényében egyetlen ésszerűen gondolkodó ember sem fogadhatja el tovább azt a mítoszt, hogy minden ember egyenlő értékű. Valójában az ember értékét az határozza meg, hogy használja-e képességeit; hogy ezek a képességek jók-e vagy rosszak; s hogy cselekvési mintái az emberi állapot jobbá vagy rosszabbá tételéhez járulnak-e hozzá.
Az együttérzést az erkölcs alapjának tekintő érzelgősség védhetetlen. Megcélzott alanyát megalázza, nem képes felismerni az ember érdemét és érdemtelenségét, a megkülönböztetés nélküli együttérzés révén nem vesz tudomást az individualitásról, s elkeni az alapvető különbséget azok között, akik saját maguknak köszönhetik balszerencséjüket, s azok között, akik nem a saját hibájuk miatt szenvednek. Valójában az erkölcs gyakran azt követeli meg, hogy az emberekkel igazságosan bánjunk, ahogy megérdemlik: hibásnak tartjuk őket, ha nem végezték el munkájukat,  vagy ha megszegték az általuk aláírt szerződést; s a nekik fölróható hibák miatt bírálattal illetjük őket, ahelyett, hogy együttérzéssel fordulnánk feléjük. Az együttérzéssel semmi baj nincs, ha erkölcsileg helyénvaló. Sokszor azonban nem az, s ezért nem lehet az erkölcs alapja. 
 
Az a fogadatlan prókátorkodás, amely bűntudatot igyekszik ébreszteni az emberekben amiatt, hogy bizonyos kényelemben élnek, miközben más, távoli országok lakói szegénységben élnek, nem más, mint féktelen moralizálás. Rossz hírét kelti az erkölcsnek, s elfordítja tőle az embereket. Valójában az erkölcsi felelősség az ember saját családjával, barátaival, munkahelyével, szomszédságával és polgártársaival kezdődik. Minél vékonyabb az összekötő szál, annál kisebb a felelősség. Minél távolabbi emberekről van szó, annál nehezebb kideríteni, hogy nyomoruknak nem ők-e az okozói, s hogy a nekik nyújtott segítséget nem tékozolják-e el. Sokkal realistább ezért saját világos és jól megérthető felelősségünket a hozzánk közel állókkal szemben gyakorolni. 
 
Az a kísérlet, hogy az egyenlő szabadságot kivételes értéknek tekintsük, amely a vele összeütköző minden más értéket megelőzi, minden ideológia alapvető hibáját ismétli meg. Mindegyikük úgy véli, hogy egy vagy több értéket mindig előnyben kell részesíteni, miközben abból indul ki, hogy számos más érték is létezik. Valójában minden érték más értékekre épül. Az értékek egymással összefüggő és egymást kölcsönösen megerősítő rendszert alkotnak. Az elégtelen megértés és a hiányos távlat tünete, ha valaki ennek az összetett rendszernek csak az egyik elemére összpontosít, s annak fontosságát a többi rovására eltúlozza. A realista politika fölismeri, hogy az értékek rendszerét annak egészében kell megvédeni. Ha egy bizonyos időszakban, helyen és helyzetben az egész védelme valamely értéknek a többivel szembeni előnyben részesítését igényli is, a realista politika nem esik abba a tévedésbe, hogy föltegye: ez egy másik időszakban, helyen és helyzetben ugyanolyan ésszerű lesz. A szabadság értelemszerűen értékes, de nem jobban, mint a béke, a jólét, a rend, a biztonság, a tisztességesség és így tovább. Minden ideológia annak a helyrehozhatatlanul téves ítéletnek a rabja, hogy egy vagy néhány értéket hangsúlyoz, a többiről viszont megfeledkezik. (…)
 
Az a kérdés, hogy milyen felfogást nevezhetünk ésszerűnek, közvetlenül átvezet ahhoz a kérdéshez, hogy mi esik a tolerancia határai közé, s mi azon kívülre. Az egalitarista liberalizmus retorikája szisztematikusan azt állítja, hogy övé a tisztesség, hogy a tolerancia mintaképe lehet – ez azonban nem egyéb, mint képmutató tettetés. Az egalitáriusok a szexuális szokások terén igen nagyfokú toleranciát tanúsítanak, mert ártalmatlannak tartják azokat. Sokkal kisebb fokú tolerancia jellemzi őket azonban vallási, gazdasági, erkölcsi attitűdökkel kapcsolatban; de a sajátjuktól eltérő szexuális felfogásokkal szemben is. Ilyen toleranciának bárki mintaképe lehet. A realista politikának elvileg megalapozott választ kell adnia arra, hogy mit kell és mit nem szabad tolerálni. A minden jó élethez szükséges egyetemes feltételeket védő konvenciók megsértését nem szabad tolerálni. A társadalom számára erkölcsi identitást biztosító értékrendszer szétrombolására tett kísérleteket sem szabad tolerálni, noha a rendszer egyes részeinek megváltoztatására tett próbálkozásokat nem csak tolerálni, hanem üdvözölni kell. A tolerancia legnagyobb foka a személyes életteret érinti, amelynek határait a minden jó élethez szükséges egyetemes követelmények és az erkölcsi identitást alkotó értékrendszer védelmének követelménye húz meg. (…)
 
Okfejtésünk indoka az volt, hogy kimutassuk az illúziók téves voltát és az egalitarizmus alapját képező hit ésszerűtlenségét. Ez a cél tehát a kritika, s nem egy alternatív konstrukció kidolgozása. Az érvelés során azonban eljutottunk néhány olyan megállapításhoz is, amelyek egy alternatív politika megfogalmazását vezérelhetik. Konklúzióképpen, minden pozitív érvelés és pontosítás nélkül, röviden felsoroljuk őket:
 
1. A rossz visszaszorítása a jóra való törekvés eszköze, és prioritást élvez vele szemben.
2. Az emberek elsődlegesen cselekedeteikért, nem pedig szándékaikért viselnek felelősséget. A szándékosság hiánya az elítélést és a büntetést csökkentheti, de nem ment föl a felelősség alól.
3. Az igazságosság azt jelenti, hogy ki-ki megkapja, amit megérdemel, s ne kapja meg, amit nem érdemel meg. 
4. Az erkölcsi érték az erkölcsi érdemtől függ, s mindkettő egyenlőtlenül oszlik meg. 
5. Minél távolabb él a másik ember, annál kisebb felelősséggel tartozunk érte.
6. Az ésszerű politika konkrét, helyzetértékeny és nem pártatlan.
7. Nincs olyan érték, amely még fontosabb, mint a vele ütköző bármely érték.
8. A társadalom stabilitásához szükséges dolgok védelmét kombinálni kell a nem szükséges dolgok megsértésének tolerálásával. 
9. A politika célja a konkrét problémák megoldása, nem pedig egy eszmény megvalósítása.”
 
John Kekes: Az egalitarizmus illúziói. Attraktor, 2004. 223-226. Fordította: Balázs Zoltán.
John Kekes a University of Albany nyugalmazott filozófia professzora.

Összesen 117 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Igen, de a rászorulóknak segíteni, nem bűn!!!"

Ha nem tehet róla a rászoruló és tényleg segítség.

"Az ember értéke

A fiú „egyke” volt. Szüleitől mindent megkapott, amire szüksége volt, sőt, még azt is, amire nem volt. Erejükön felül dolgoztak, hogy fiuknak mindene meglegyen. Segítenie semmiben nem kellett, mondván: „te csak tanulj fiam, mi majd elvégezzük a munkát!” A fiú felnőtt. Megtetszett neki egy lány, aki egy hatgyermekes család első gyermeke. Csinos, kedves, aranyos teremtés. Szorgalmas, beosztó, takarékos és mivel szabad idejében sokat olvasott, művelt. A fiú udvarolni kezdett neki, majd feleségül vette. Egy év múlva kisfiuk született. A fiatalasszony ellátta férjét, a háztartást, a kisbabát, közben jókedvűen énekelgetett a kicsinek. A férj, látva, hogy az első hónapokban a baba került a figyelem központjába, és nem ő, kezdett kimaradozni. Barátai előtt a feleségéről megalázó szavakat kezdett mondani. Legjobb szándékát, közeledését, figyelmességét kifigurázta, lenézte. Éreztette vele, hogy ő mennyivel gazdagabb, milyen iskolái vannak. Szép lassan elhitette feleségével, hogy ő egy értéktelen selejt, csak arra jó, hogy otthon mosson, főzzön, takarítson, és kiszolgálja férjét. A baj akkor kezdődött, amikor a fiatalasszony is elhitte mindezt, és saját magáról a legrosszabbat kezdte gondolni. S ha már ilyen gondolatoknak helyt adott, lassan elhanyagolta önmagát. Pontosabban nem adott magára. Nem törődött a lakással, a gyermekével, a férjével. S minél jobban megbarátkozott a gondolattal, hogy ő milyen kis értéktelen, senki, annak arányában vált azzá.
Aztán egy napon fordulat történt. Kisfiával elment a templomba és leültek a hátsó sorban. A lelkész éppen az alapigét olvasta, ami így hangzott:
„Nemde két verebecskét meg lehet venni egy fillérért, de a ti Atyátok akarata nélkül egyik sem esik le azok közül a földre. Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.”
Máté 10:29-31.
Egy pillanat alatt lepergett előtte egész élete. Még hogy ő értéktelen lenne? Hisz mennyiszer megtapasztalta korábban Isten szeretetét! S lassan, ahogy figyelte a lelkész szavait, mintha pikkelyek estek volna le szeméről. Igen! Isten mindent tud és lát! Értékes vagyok számára.
A lelkész folytatta: „Ha csupán egyedül lettél volna ezen a földön, Jézus Krisztus akkor is meghalt volna érted, mert olyan értékes vagy!” Ez már sokkal több volt számára, mint amennyit elbírt viselni. Kimentek a templomból, és leültek egy közeli padra. Igen, kisfiam, Jézus szeret minket! Értékesek vagyunk számra! Nagyon, nagyon értékesek. S ahogy ezek a szavak elhagyták ajkát, egyre inkább megerősödött benne az a tudat, hogy neki olyan Istene van, aki még a hajszálai számát is tudja. És ha ő most úgy érzi is magát, mint egy ázott kis veréb, akkor is értékes Isten szemében.
Mint ahogy Te is az vagy. Lehet, hogy Sátán szeretné elhitetni veled ennek ellenkezőjét, de ne hallgass rá! Fogadd el a feléd kinyújtott kezet, kapaszkodj belé, és sose felejtsd el: SOKKAL, de sokkal értékesebb vagy, mint azt el tudnád képzelni!" [reggelidicseret.blogspot.com]

Válaszok:
hhonor | 2019. június 12. 8:20

"Az elveszett bárány.
A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük” – mondták. 3Erre mondott nekik egy példabeszédet: „Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett bárányomat! Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.

Az elveszett drachma.
Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett drachmámat! – Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”

A tékozló fiú.
Majd így folytatta: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. – Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült."

Válaszok:
hhonor | 2019. június 12. 8:37

Teréz anya gondolatok

"Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet. Ne törődj vele! Te csak építs.
Ha valakinek segítesz, az emberek haragudni fognak rád. Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá!
Minden tőled telhetőt tégy meg a világért! Ezért rúgást kapsz cserébe. Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!
Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
A becsületesség, a tisztesség és az igazmondás támadhatóvá tesz. Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte!
Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik és önző. Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!
Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek. Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!"


"Uram, akarod a kezemet,
hogy ez a nap a rászoruló szegények
és betegek megsegítésével teljen?
Uram, neked adom ma a kezemet.

Uram, akarod a lábamat,
hogy a mai nap azok látogatásával teljen,
akiknek barátra van szükségük?
Uram, ma neked adom lábamat.

Uram, akarod ma a hangomat,
hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal,
akik a szeretet szavát szomjazzák?
Uram, neked adom ma a hangomat.

Uram, akarod a szívemet, hogy ez a nap
a magányosok szeretetével múljon el,
mert hiszen ők is emberek?
Uram, ma neked adom a szívemet."

"Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.
Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk.
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.
Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?
Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!
Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.
Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra – s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket."

„Minden az imával kezdődik. Ha nem kérünk szeretetet Istentől, nem lesz bennünk szeretet, és mi sem tudunk adni belőle másoknak”

"Teréz anya elment egy nyolcgyermekes hindu családhoz. „Hallottam, hogy éheznek – írja később –, fogtam hát egy kis rizst, és azonnal odamentem. Láttam a gyermekeket – a szemük csak úgy fénylett az éhségtől. Az asszony elvette a rizst, kétfelé osztotta, és kiment. Amikor visszajött, megkérdeztem, hová ment és mit csinált? Nagyon egyszerű feleletet adott: a rizs felét odaadtam a szomszéd családnak, mert ők is éhesek. A legjobban az hatott rám, hogy tudott róla. Hát itt kezdődik a szeretet."

" Ő csak hiszi, hogy az egalitarizmussal vitatkozik itt. Vitaképes dolgokat mond, de nem az egalitarizmussal szemben, hanem az egalitarizmus valami elfajult változataival szemben."

Kékes János ezt a cikket 2001-ben írta az USA-ban, ahol akkor már tombolt a feketék helyzetbehozására kidolgozott "affirmative action" háló. Egyetemi kvóták, állami állásokba a feketék országos arányánál magasabb foglalkoztatás- aminek olyan gyöngyszemei is vannak, mint pl a tűzoltóság felvételijének eltérő erősségű fehér és fekete tesztváltozata. Vagy gondoljunk a rendőrség állományára, melynek jelentős része azért fekete nő, mert a kvótákat nem lehet férfiakkal feltölteni a bűntetlen előélet miatt. De mondok még jobbat: A N Times két hónapja arról cikkezett, miért nincsenek az egyetemek matematika tanszékein arányuknak megfelelően fekete matek professzorok. Ugyanis az elit egyetemek tanszékein kettő darab van belőlük... Nyilván egy egaliternek ez csak a rasszizmussal magyarázható állapot. Kékes meg azt mondja inkább az eltérő képességekkel.
A fentiek, valljuk meg, eléggé elfajult változatai az egalitarizmusnak.
P.s. A Nobel -díjas példádba próbálj meg cigány gyereket behelyettesíteni...

OK, de a Nobel díjas példádban miért ferde szemű szegény gyereket helyeztél- mikor az onnan származók amerikában átlagosan még a fehéreknél is jobban keresnek?
Látod, egaliter módon érvelsz te is, de vigyázol a hitelességre...

Kinek ki a félkegyelmű: nekem pl TGM, Kékes János meg a bölcs filozófus. De szerintem Zokni úr is sértésnek venné, ha cigánykodásnak mondanám a szellemi teljesítményét...

Jó látni, hogy a zsidók között is van bicebóca..

Kékes eléggé koherens, de elismerem, egy olyan egaliter balosnak, mint zokni úr, idegesítő lehet.

"3. Az igazságosság azt jelenti, hogy ki-ki megkapja, amit megérdemel, s ne kapja meg, amit nem érdemel meg."

Ez az elv nagyon komoly kérdéseket vet fel korunkban, amikor a népesség 1%-ának kezében koncentrálódik az emberi vagyon több, mint 90%-a. Ez a helyzet nem igazságos, mert (1) a vagyon öröklés révén koncentrálódik olyanok kezében, akik nem a személyes érdemeik révén jutnak hozzá és élnek az így szerzett hatalommal, (2) az érdemeket is eltorzítja az egyenlőtlen verseny.

Nyilvánvaló, hogy a tőkekoncentrációnak, az öröklésnek, illetve ezzel összefüggésben az örökölt vagyon fölötti rendelkezésnek korlátokat kellene állítani - az igazságosság és a hatalomkoncentráció visszafogása érdekében.

Ebből az elvből tehát további elveket kellene levezetni...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés