Trianon

2019. június 5. 23:07

Gágyor Péter
Mandiner

Cipeled hűséggel határon túl és határon innen, mint emigránsok az álomképeket.

Elmagyaráznám,
de ki érti meg,
ami egy kőhajításnyira
van tőled…
És bámulod.
Bármit nézhetsz 
hegyet, mezőt,
füvet, házfalat, füzek
hajladoznak,
egyszóval nézed…
És nem mehetsz oda.
a folyó túlpartjára nem léphetsz…
Nem is mehetsz feléje
akár a barlangvasútban,
minden csak ismétlődő villanás.
Így telik gyerekkorod.
Apád ott gombászott
s mikor évtizedek múltán
arra visz utad
látva látod: minden más.
Apád meséi elszáradt
lapulevelek,
és beásta magát az erdőben
a szovjet hadsereg
tovább ágyúzta
a drégelyi romot…
Tényleg,
valami végleg elromlott.
Újra csak kóvályogsz
a régi leshelyre mész,
s egyszerre csak  (és mindig) 
elmennek az oroszok
a Föld forog
eppur si muove
minden olyan más
nincs jobb szó – lehetne.
De csak ez a más 
ez a mindig csak más marad
álmaidra korlátokat
szabtak,
eredendő bűn
hogy itt születtél,
itt ezen a szérűn
cipeled hűséggel
határon túl
és határon innen
mint emigránsok
az álomképeket
és szétporlik szülővárosod.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/149628

Ajánljuk még a témában