Trianon 99

2019. június 4. 10:33

Rajcsányi Gellért
Mandiner

Kilencvenkilenc problémát és veszteséget minimum felsorolhatnánk Trianon kapcsán a 99. évforduló napján. Talán össze is gyűjthetnénk őket.

Ma 99 éve írták alá a trianoni békeszerződést. Brutális amputálásokkal darabjaira szaggattak egy ezer éves, egységes és sokszínű politikai, gazdasági és kulturális régiót, amely épp egy példátlan, több évtizedes békés fejlődésen volt túl a háborús évekig bezárólag. 

Egymásra acsarkodó „nemzetállamok” jöttek létre a helyén, szokták mondani – bár nehezen érthető, hogy a megcsonkított Maradék-Magyarországon kívül Csehszlovákia, Románia vagy Jugoszlávia mégis hogyan is volt nevezhető nemzetállamnak. Persze igyekeztek úgy tenni az új országok új politikai elitjei. Meg is lett az eredménye a 20. század újabb konfliktusai, etnikai, kulturális és ideológia elnyomásai képében, a totális háborúig és a totalitárius rendszerekig.

1920-ban, mi, magyarok nyertünk némi függetlenséget, de sokkal-sokkal többet veszítettünk el. 

A nemzet egyharmadát. Fiume tengerérzését és kikötőszagát. Csíksomlyó kegyhelyét és ködös fenyveseit. Eperjes és Nagyenyed öreg iskoláit. Máramaros fából ácsolt és a Garam-vidék kőből épült ősöreg templomait. Kalotaszegi népi, vallásos feliratokat a templomfalakon. Kárpátaljai elfelejtett zsidó temetőket és délvidéki, szétlőtt templomtornyokat. Trencsén, Munkács, Hunyad várait. 

Meddig sorolhatnánk Trianonnal kapcsolatos veszteségeinket és problémáinkat?

Nem tehetünk mást, nem lehet mást tenni: emlékezni kell, beszélni kell, és napról napra, évről évre szőni össze azokat a szálakat, amiket belátás nélküli nagyhatalmak arrogáns vezetői és fogalmatlan diplomatái annak idején szétvagdostak.

Átadnám a szót kommentelőinknek: írják, írjátok meg, nektek milyen veszteségeket jelent Trianon, mi jut eszetekbe az 1920-as békeszerződésről, minek az elvesztése fáj a legjobban és mi az, ami most mégis reménnyel tölt meg?

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/149515

Ajánljuk még a témában