Depressziója miatt családja támogatásával eldobta életét egy 17 éves holland lány

2019. június 4. 22:02
Instagram-posztban jelentette be: 10 napon belül meg fog halni.

Meghalt az a 17 éves holland lány, akit 14 éves korában két férfi megerőszakolt, és többszörös öngyilkossági kísérlete után gyakorlatilag a nyilvánosság előtt és családja támogatásával halálra éheztette magát.

Az üggyel kapcsolatban a hírforrások eredetileg eutanáziáról szóltak, erről szólt e cikk eredeti változata is, ám szerdai új hírek szerint nem ez történt, hanem egy a lány környezete által jóváhagyott és támogatott öngyilkosságról van szó.

Noa Pothoven Winning or Learning címmel díjnyertes könyvet írt, amiben beszámolt arról, hogy 11 éves korában támadták meg először, majd három évvel később megerőszakolták. Ezután depresszióban és anorexiában szenvedett, utolsó Instagram-posztjában arról írt, hogy döntött, 10 napon belül meg fog halni, mivel elviselhetetlen a szenvedése, és valójában már nem él, még ha lélegzik is.

Pothoven hangsúlyozta: sokáig gondolkodott döntésén. Halála előtt meglátogatta őt Lisa Westerveld, a Baloldali Zöldek képviselője, aki elmondta: lenyűgözte őt a tinilány ereje. "Sohasem fogom elfeledni őt. Folytatjuk a harcát" – nyilatkozta.

2017-ben Hollandiában 6585 ember választotta az orvos által asszisztált öngyilkosságot. 

(444, Euronews)

Összesen 429 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha lefekszik vele Amerikában valaki, az pedofília. Ha Hollandiában elteszik láb alól, az eutanázia, és csodáljuk a csaj erejét. Csodálatos világban élünk.

Komolyan, és fél Európa azon örömködik, hogy milyen csodás eredményeket értek el a zöldek. A hideg borsódzik a hátamon.

Szörnyű, hogy megtámadták,
szörnyű, hogy megerőszakolták,
de a legszörnyűbb, hogy ráhagyták azt a tömény beteg, öncsonkító hülyeséget, amibe a minden támasztól megfosztott szerencsétlen szociális árva belelovallta magát,
és hogy a végén megölték.

Szadista, gyermekgyilkos társadalom.

Ezt akarja "gyerekjogok" és "önrendelkezés" jelige alatt letolni a torkunkon a Brüsszeli elit?

Válaszok:
Csomorkany | 2019. június 4. 22:51

És bazmeg, mi kiakadunk, de ezzel a szarral nincs tele a média, hogy irány a kulturális karantén, mocskos, szélsőséges idióták!

Manapság háborgások médiavezéreltek. Jó, én is egy újságcikkre reagálok, nem az én életem, de ha a média így folytatja, még lehet az belőle.

Védjük a gyerekeket cefetül. Mert ez egy ilyen társadalom.

Mindent szabad, mindent muszáj szabadni.
Csak ha egy homoszexuális szex-mániás keres terápiát, hogy szabaduljon a kényszeres önromboló viselkedéstől, vagy megértse, hogy milyen belső kényszerképzetek miatt képtelen zöld ágra vergődni a kacsolataiban, na: akkor azt azonnal megbüntetnék, mert "homofób" és "kirekesztő" és "tudományosan elavult".

Nincs olyan disztópia, amit a valóság ne lenne képes überelni.

Sargentini párttársa dícsérte a halálba a gyereket.

Bezzeg ők maguk mindenkit túlélnek.

Nem szavazhat, de az életéről lemondhat? B+, ezt nem hiszem el!
Ilyenkor egy nemzetközi bíróság vagy az EUs jogdiktátorok miért
nem indítanak eljárást?

Válaszok:
legyetek | 2019. június 5. 8:09

Nem vagyunk messze attól, hogy EUs jogharmonizáció keretén
belül kötelező lesz átvenni a holland mintát. Jogilag semmivel
nem kacifántosabb, mint a kötelező migránskvóta.

Szar lehet Hollandiában súlyos betegnek lenni. Egy csomó családtag meg orvos ott sündörög körülötted, hogy "miért nem adod már föl végre", fájdalomcsillapításra van egy tuti ötlet, minek a részletekkel vergődni...

Azért a témához mérten vicces eset, amit egy ügyvéd ismerősöm mesélt.

Olaszországban egy ügyvéd kollégája megkapta a rák-diagnózist. Lévén ügyvéd, komoly harcba kezdett az euthanáziáért, és el is érte, hogy Svájcban jobb létre szenderítsék.

Utána kb. egy hónappal jött a bocsánatkérő levél, hogy összekeverték a diagnózisokat, az ügyvéd úrnak semmi baja.

Az olasz egészségügyben is adódnak hubák ugye.

Továbbá a posztimpresszionista festészetről sem ejt szót senki ebben a posztban. Szörnyű, nem?

A nevére rákeresve mindenhol ugyanazt írják: Noa Pothoven, 17, is legally euthanized at home.
Forrás?
Vagy csak próbálsz fake news-t terjeszteni?

Nagy a gyanúm, hogy ezért jár ide - bár ennyire átlátszóan eddig még nem hazudott. Csinálhat egy új nicket, mert ezt tönkretette, a mindent jobban tudó, kioktató stílusa már nem lehet hiteles.

Szerintem - és ezt most tökkomolyan írom - parlamenti vizsgálóbizottságot kellene küldeni Hollandiába az eset körülményeinek földerítésére, és pl. annak a megállapítására, hogy egy holland zöld parlamenti képviselő hogyan segített öngyilkosságba egy kamaszlányt.

Akkor segítek, látom, egyedül kicsit nehezen boldogulsz.
Amire hivatkozol, az a Russia Today, az orosz kormány által alapított, és jelenleg is pénzelt csatorna.

https://en.wikipedia.org/wiki/RT_(TV_network)
"RT (formerly Russia Today) is a Russian international television network funded by the Russian government."

Őszintén meglep, hogy erre hivatkozol, bármiféle forráskritika nélkül.
Azon meg valahogy átsiklottál, hogy az RT-s cikk címében is ez áll: "Dutch teenage rape survivor ends life with legal euthanasia", illetve első mondat: "ended her life in a state-approved euthanasia program"
_legal euthanasia_, nem _suicide_.

Ha csak találatok címeit nézed meg:
https://duckduckgo.com/?q=noa+pothoven&t=h_&ia=web

akkor is ilyeneket találsz, hogy: "died last Sunday in her Netherlands home with the assistance of an end of life clinic"

Szóval a rendelkezésére bocsátott "szakértői segítséggel" és "eszközökkel" halt meg, azután, hogy ezt kérte és ezt engedélyezték neki.

Nincs igaza. Szándékosan hazudik. Olvasd el azt, amit 09:39-kor írtam. Eutanázia-klinika segítségével halt meg, ez nem éhenhalás.

Mit várjunk azoktól, akik "ünnepeljük a döntés szabadságát" szlogennel hivatkoznak az abortuszra?
https://www.nationalreview.com/2018/01/pro-choice-movement-celebrates-abortion-disrespects-women-who-choose-life/

A progresszív baloldal önmagát számolja fel, mert épelméjű ember undorodva hőköl hátra attól, amit mondanak.

Légy következetes, és ezt majd kérlek oda is írd be, ahol a Russia Today éppen nem neked tetsző dolgot ír.

Szóval semennyire. Rendben, ezt sem nekem kellett kimondani :)

Szerintem sokkal hamarabb kellett volna pszichiáter segítségét kérni a trauma feldolgozásához, ahelyett, hogy hagyják elhatalmasodni a depresszióját.

Hullarablásról inkább ne szólj semmit, miután idejöttél egy Russia Today-es cikkbeli idézeteiddel, amiből ráadásul szándékosan kihagytad azokat a részeket, amik nem a te elképzelésedet támasztották alá.

"A depresszió nem móka és kacagás

“A depresszió mindmáig nagy titok.”

Elolvastam William Styron (1925 – 2006) amerikai író Látható sötétségcímű könyvét, amelyben a 60 éves korában rátörő depresszióról vall. Tudatos választás volt ez részemről, mert nagyon érdekel a téma. Egyelőre Elizabeth Würtzel Prozac-országa áll az első helyen nálam a hasonló tartalmú, elolvasott könyvek között,aki egészen részletesen avat be a depresszió mély, kaotikus, sötét lelkiállapotaiba. Styron épp csak érinti ezeket, de talán nem is ez volta célja rövid, 100 oldalas művének, amely tulajdonképpen egy kedélybetegségekkel foglalkozó konferencián elhangzott előadás írott anyaga. Ennek ellenére megéri elolvasni, őszintesége lekötötte figyelmemet, és elgondolkodtatott. Bár a Látható sötétség a 90-es évek elején jelent meg, Styron jó néhány gondolata ma is aktuális.

Például az, hogy a depresszió még mindig egy elég kevés konkrétummal rendelkező, megfoghatatlan téma. Vagy az, hogy még mindig nehéz vagy ciki beszélni róla. Vagy ha beszélünk is, sok esetben elbagatellizáljuk,elvicceljük a dolgot, miközben fogalmunk sincs arról, hogy mivel jár.

(- Te hallod, az Ica meg depressziós!
– Na nem mondd! Hogy jut ideje az ilyesmire? )

Pedig a depresszió nem holmi úri huncutság, ahogy az Dr. Belső Nóra pszichiáter könyvéből is kiderül. És kiderül a Látható sötétségből is. Az alábbiakban a könyv számomra érdekes gondolatait osztom meg.

1) Styron hangsúlyozza a betegség leírhatatlanságát. Ha lenne méltó kifejezés, amely ezt a fájdalmat leírja, talán nem övezné akkora értetlenség, és talán az öngyilkossághoz, az öngyilkosokhoz is másképp viszonyulnánk.

„… a súlyos depresszió okozta fájdalmat el sem tudja képzelni az,aki maga nem tapasztalta, s a depresszió azért öl, mert kínját lehetetlenség tovább elviselni. Az öngyilkosságok megakadályozását mindig is hátráltatni fogja, ha ilyen általános értetlenség övezi e fájdalom valóságos természetét. Az idő múlása – és sokszor az orvosi beavatkozás, a kórházi ellátás – jóvoltából a legtöbb ember átvészeli a depressziót, aminek ezt az egyet lehet a javára írni; a tragikus légiót azonban, akik kénytelenek elpusztítani önmagukat, ne illesse több rosszallás a gyógyíthatatlan rákbetegségek áldozatainál.”

2) Felhívja a figyelmet arra, hogy a depresszió jóval több embert érint közvetlenül vagy közvetve, mint ahogy azt a legtöbben gondolnák. Nem igazán válogatja meg áldozatait, korra, fajra, vallásra, társadalmi osztályra való tekintet nélkül szedi azokat (tehát pont nem érdekli, hogy az illető épp ráér-e depressziósnak lenni, vagy sem…).

3) Lelki-testi megpróbáltatásairól, vívódásairól például a következőket írja:

„… pánik, zavartság, s olyan érzés, mintha gondolataimra mérgező, nevesincs dagály borulna, eltörölve minden élvezetes reakciót a létező világra.”

„.. zavartság, dekoncentráció, emlékezetkiesés. Egy későbbi fázisban elmémet mindenestül eluralta az anarchikus összefüggéstelenség…”

„ Ami szembeszökő, a reakciók lelassulása már-már bénaságig, a lelki energiák visszaesése, úgyszólván nullára. Utóbb a test is megszenvedi mindezt, és kiürültnek, esettnek érzi magát.”

„ Különösen emlékezetes számomra a hangom siralmas elfakulása. Különös változáson ment át, esetenként alig hallható asztmás görccsé csökevényesült – később egy barátom azt mondta, hogy kilencvenévesen szoktak így beszélni.”

„ Immár elértem a betegség azon szakaszába, mikor minden remény elillant, megszűnt minden jövőidejűség; agyam, lázadó hormonjainak kiszolgáltatottan, már nem a gondolkodás szerve volt, inkább eszköz, amely percről percre visszajelezte tulajdon szenvedésének váltakozó fokozatait.”

4) Amíg a depresszió tart, nincs megváltás, nincs hosszabb enyhülés, a fájdalom kérlelhetetlen, az állapotot az teszi tűrhetetlenné, hogy a depresszióban szenvedők tudják: nincs orvosság. „Elsősorban a kilátástalanság, nem a fájdalom roppantja össze a lelket.” A legtöbben pedig a depressziót többnyire állva hordják ki, igyekeznek megfelelni a hétköznapi helyzeteknek, amennyire tudnak, pedig sok esetben „néhány egyszerű szó megformálása is keserves megpróbáltatás”.

5) Styron elismerte a pszichológusok, a pszichiáterek jelentős szerepét, ám ő sajnos nem a megfelelő szakemberrel találkozott. Terapeutája nem segített a gyógyulásában, rossz altatót írt fel neki, és engedte, hogy a kelleténél nagyobb dózisban szedje azt. Utóbb pedig kiderült, hogy részben ez is hozzájárulhatott az író egyre erősödő öngyilkossági hajlamához.

6) Styron hajszál híján öngyilkos lett, szerencsére az utolsó pillanatokban valami átkattant benne, és rájött: komoly segítségre van szüksége, kórházba kell vonulnia.

7) Végül a kórházban talált megnyugvásra, depressziója ott „kapitulált”. A megszokott környezetéből, amelyhez a fájdalom, a szorongások, a kilátástalanság kötődött, egy új helyre került, ahol egyedüli kötelessége a gyógyulás volt. „A magány és az idő voltak az én igazi orvosaim.”

(Megj.: Valami hasonlót hallottam Popper Pétertől is. A Lipóton (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) tapasztalta több páciens esetében, hogy miután bevitték őket, és becsukódott mögöttük az ajtó, megnyugodtak: elszakadtak az elvárásokkal teli külvilágtól.)

8) Styron depressziójának egyik oka az alkoholmegvonás lehetett. Gyakran nyúlt alkoholhoz, amely írói kreativitását is segítette, de aztán egyik napról a másikra teljesen leállt vele, egyszerűen nem kívánta többé. Nem volt ez tudatos a részéről, és – bár a dolog jól hangzik -, nagyon megviselte a megvonás. Az alkohol tartotta fogva démonjait, szorongásait, amelyek kiszabadultak, megszállták a tudatalattiját, sebezhetővé tették őt, érzelmileg lemeztelenítették. Az író szerint ez volt a depressziójának első figyelmeztető szakasza. Annak gyökere azonban valószínűleg egészen gyerekkorára nyúlt vissza. A korai veszteségek (és a hozzájuk kapcsolódó, feldolgozatlan gyász) meghatározóak lehetnek egy későbbi depresszió kialakulásában, Styron pedig 13 évesen elvesztette édesanyját. Emellett apja szintén depresszióban szenvedett. Úgy gondolta, ezek lehetnek betegségének fő okai (ugyan nehéz konkrétumokat megfogalmazni).

9) Styron hitte, hogy a depresszió idővel elmúlik, hogy amilyen titokzatosan jön, olyan titokzatosan megy is, és ez még akkor is így van, ha az illetőn semmilyen kezelés nem segít. Sajnos azonban sokakat az óriási testi-lelki fájdalom, a kilátástalanság érzése az öngyilkosságba hajszol. Ezért fontos akár az unalomig győzködni a szenvedőket, hogy igenis van értelme az életüknek, és túl fognak jutni ezen az állapoton, még akkor is, ha mindez nagyon sután és közhelyesen hangzik.

Az eddig hallottak, olvasottak alapján (könyvek, szakemberek gondolatai) rájöttem, hogy nem is az a fontos, hogy a depressziót depressziónak hívjuk-e, vagy valami másnak. Styron például inkább nevezte volna melankóliának, vagy brainstorm-nak (agyi vihar). Hogy valaki (pl. Feldmár) netán kimondja: nem is létezik olyan, hogy depresszió, mert az csak egy hülye skatulya. Hogy valaki betegségnek tekinti-e, vagy sem. (Amúgy szerintem nem baj, ha azt mondjuk: a depresszió betegség. Ez egy kicsit érezteti, hogy komoly, súlyos dologról van szó, valamint azt, hogy aki ebben az állapotban szenved, az nem tud teljes életet élni.) Szakemberek is nagyon eltérően vélekednek és fogalmaznak ezekkel kapcsolatban, de ez nem baj. Annak kellene elsősorban tudatosulnia mindenkiben (minél többekben), hogy a depresszió olyan valami, ami nagyon is létezik, hogy nagyon veszélyes tud lenni, és nagyon fontos (lenne) szakmai és nem szakmai részről egyaránt az emberi hozzáállás."
https://paravan.cafeblog.hu/2017/01/31/a-depresszio-nem-moka-es-kacagas/

Válaszok:
hhonor | 2019. június 5. 12:33

"Nem volt halálos beteg, mégis engedték orvosai meghalni a 29 éves lányt

„Elviselhetetlenül és reménytelenül szenvedek. Minden lélegzetvétel kínzás...” – nyilatkozta Aurelia Brouwers, aki mentális problémái miatt kérte az eutanáziát orvosaitól.

Ahogy az a BBC cikkéből is kiderül, Aurelia döntését nem támogatta sem a kezelő-, sem a háziorvosa. Végső elkeseredésében fordult a hágai Levenseindekliniekhez (aminek neve magyarul azt jelenti az Élet Vége Klinika), abban a reményben, hogy ott megszabadítják őt a szenvedéseitől és engedélyezik számára az eutanáziát. Merthogy a mindössze 29 éves Aurelia Brouwers szenvedett. A holland RTL stábjának, akik végigkísérték utolsó két hetét, elmondta, minden lélegzetvétel kínzás számára.

Mikor eutanáziáért folyamodott, a fiatal nőt több mentális betegség is kínozta. Méghozzá gyerekkora óta. „Amikor 12 éves voltam, depresszióval diagnosztizáltak. Nem sokkal később borderline személyiségzavarral” – mondta Aurelia, aki közel két évtizedet élt krónikus depresszióval, öngyilkossági hajlammal, szorongással és súlyos pszichózisokkal. „29 éves vagyok, és mostanra eljutottam odáig, hogy nem bírom tovább. Elviselhetetlenül és reménytelenül szenvedek.”

Aurelia végül január 26-án vetett véget az életének a Levenseindekliniekben. Az ezt megelőző hetekben rengeteg időt töltött a szeretteivel, a barátaival, a hobbijának élt, és sokat biciklizett a szülővárosában, amit elmondása szerint mindennél jobban szeretett. Az utolsó héten még arra is maradt ereje, hogy ellátogasson egy krematóriumba és elrendezze a saját temetését.

Az RTL stábja azt mondja, a fiatal lánynak rengeteg szép és önfeledt pillanata volt az utolsó hetekben, az állapotán mégis érezni lehetett, hogy egyre csak romlik. „Sokszor volt zaklatott, és előfordult, hogy bántalmazta is magát” – nyilatkozta az egyik stábtag, majd hozzátette, az egyre zavarodottabb lány a végén már csak akkor tudott tisztán és logikusan beszélni, amikor az eutanáziáról kérdezték.

Az elhatározottsága végül az utolsó pillanatig kitartott. Mikor átvette orvosától a mérget, azt mondta, tudja, hogy rossz íze lesz, de egy húzásra meg fogja inni, mert tudja, hogy utána végre szabad lehet. „Azt hiszem, ebben az életben sosem voltam igazán boldog. Nem is tudom igazán felfogni, mit jelent boldognak lenni.”
https://nlc.hu/egeszseg/20180810/nem-volt-halalos-beteg-megis-engedtek-orvosai-meghalni-a-29-eves-lanyt/

Válaszok:
hhonor | 2019. június 5. 12:36

A depresszió nem lustaság, hanem az agy zavara, biológiai zavara, ahol nem az akarás hiányával van gond, hanem azzal, hogy az agy adott folyamataiban változás állt be.

Ide messze nem elegendő az akarás.

"A depresszió nem lustaság, hanem az agy zavara!"
https://ujszo.com/hasznos-tanacs/a-depresszio-nem-lustasag-hanem-az-agy-zavara

Válaszok:
hhonor | 2019. június 5. 12:51

Alapvetően nem támogatom az eutanáziát, de azt látni kell, hogy a passzív és aktív eutanázia, az ezernyi egyedi eset, valós élethelyzetek, sok esetben a szenvedések mértéke és folyamatossága, sokszor az orvosi eszközök, fájdalomcsillapítás lehetőségeinek korlátos volta olyan problémakörré változtatja az eutanázia témakörét, amelyet egyetlen jól irányzott mondattal nem lehet kifejteni és lezárni. Az biztosan nem helyes irány, hogy sok beteget magunk is keresztre feszítsünk, csak azért, mert szenvednek és belefáradtak a közdelembe és nem akarnak tovább szenvedni, amit magunk nem élünk át, nem hogy éveken vagy évtizedeken keresztül hordozva az állapotot, de egyetlen pillanatig sem - még akkor sem ha a saját határozott véleményünk ellenzi az eutanázia minden formáját.

Eutanáziáról az egyházakban:

Őszintén az eutanáziáról – Kérdések és válaszok
https://www.evangelikus.hu/cikk/%C5%91szint%C3%A9n-az-eutan%C3%A1zi%C3%A1r%C3%B3l-%E2%80%93-k%C3%A9rd%C3%A9sek-%C3%A9s-v%C3%A1laszok

Eutanázia vagy emberséges ítélet?
http://www.magyarkurir.hu/hirek/eutanazia-vagy-emberseges-itelet

A Katolikus Egyház Katekizmusa az eutanáziáról
https://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/vatikani-dokumentumok/6551-a-katolikus-egyhaz-katekizmusa-az-eutanaziarol.html

Válaszok:
hhonor | 2019. június 5. 22:47

Bezzeg-Hollandia, Bezzeg-Nyugat...

S a másik meghatározó elem:
"miután erőszaknak esett áldozatul, depressziós és anorexiás lett. Először 11 éves korában zaklatták szexuálisan, majd 14 évesen két férfi megerőszakolta. Szüleinek semmit sem mondott el, mert szégyellte magát."

Az emberi bűnös megnyilvánulások (lásd akár szexuális zaklatásokat) közvetlenül vagy közvetetten embert rombolnak, szélsőségesebb helyzetben életeket vehetnek el, s a sor végén lelkeket vihetnek kárhozatba.

Pontosan így történt.

Nincsenek neked fogalmi problémáid? Nézz már utána az "öngyilkosság" - címszónak!

Bódi Magdi nem öngyilkos lett, hanem megpróbálta megakadályozni, hogy megerőszakolják, erre lelőtték. Akár el is állhattak volna a megerőszakolástól, és akkor Bódi Magdi ma is élhetne. Vagy leüthették volna, hogy ne tudjon tovább ellenállni, és akkor is, nyilván ha Istenhitével föl tudta volna dolgozni a traumát, de erről talán ne találgassunk, mert nem így alakult.

Azt mondjuk hajlamos vagyok elismerni, hogy a cikk címe nyálas, Magdi ugyanis akkor is megtartotta volna a szüzességi fogadalmát, ha tényleg megerőszakolják, mivel egy fogadalmat megsérteni csak szabad akarati döntéssel lehet.

Ezeken kívül még egy millió másik halálnem van, amelyek kapcsán nem csóváljuk a fejünket, miközben elítéljük azokat a gazembereket, akik ezt a holland csajszit segítették az öngyilkosságában. Probléma, ellenvetés?

Most éppen vezetni készülök, és ezzel szignifikánsan csökkentem a következő félóra túlélési esélyeit ahhoz képest, mint ha négy fal között lennék, és a neten pofáznék. Ez itt jóval kevésbé életveszélyes tevékenység, mint vezetni.

De azért ez még nem öngyilkosság: az a szó mást jelent.

Természetesen igaz, hogy ha Bódi Magdi belenyugszik a történtekbe, az szignifikánsan nagyobb (a kívánatos 100%-tól még mindig igen távol lévő) túlélési esélyt jelentett volna a számára, míg így, hogy ellenállt, veszélyesebb tevékenységet választott, amiről utóbb tudjuk, hogy bele is halt, de az "öngyilkosság" szó az mást jelent.

Nem tudlak megvigasztalni amiatt, hogy Bódi Magdi tettét a köznyelv nem tekinti öngyilkosságnak. Nem tekinti. Evvan. Talán ez mégiscsak összefügg azzal, hogy nem ő fogta a puskát, amiből kilőtték rá a golyót, hmmm? És aki kilőtte, akár másképp is dönthetett volna, és ebbe Bódi Magdi belenyugodott volna, hmmm?

Ugyanakkor azért el kell ismerjem, hogy mégiscsak van hasonlóság Bódi Magdi esete, és Noa Pothoven között, tudniillik a méreginjekciót nem Noa adta be magának.

Tehát mindkét lányt meggyilkolták.

Akik Noát eltették láb alól, pont azon az erkölcsi nívón állnak, mint Bódi Magdi gyilkosai. És pont úgy mögöttük áll az államhatalom. Szóval végülis sikerült érvényes párhuzamot találnod.

1. És Bódi Magdi esetét mégsem tekinti a köznyelv öngyilkosságnak. Többet nem tudok segíteni, hogy miért, gondolkodj önállóan! De valszeg összefügg azzal, hogy nem ő állt a puska azon végén, ahol az elsütőbillentyű is volt.

2. Noa sztoriját nem ismerem részletesen, de asszisztált öngyilkosságnak tűnik. Valaki segített neki. Na, az ő szerepe pont olyan, mint a Magdit meggyilkoló szovjet katonáé. Meg az emlegetett zöldpolitikusé is.

1. És? Akkor ki? Ha az az Isten, akiben Bódi Magdi hitt, akkor talán szögezzük le, hogy Magdi nem öngyilkosságnak élte meg, hogy védekezni próbált, hanem isteni parancsnak való engedelmességnek. Ha a te szubjektumod, akkor azzal az én szubjektumom áll szemben. Az én szubjektumom meg azt mondja, hogy az öngyilkossághoz, amennyiben golyó által történik, az kell, hogy az elhunyt húzza meg a ravaszt. Mármint azelőtt. Az összes többi szóba jöhető lehetőség az nem "ön..."

2. Rendben, a zindexet elolvastam, egy pici fokkal jobb a helyzet. Hagyták éhenhalni. Remek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés