Uramisten

2019. június 3. 17:53

Jávor Benedek
Facebook
Szerencsés voltam, hogy személyesen ismerhettem Jánost.

„Olyan szerencsés voltam, hogy személyesen ismerhettem Jánost. Amikor a 90-es évek közepén először találkoztunk Domokos Mátyás legendás Somogyi Béla utcai lakásának félhomályos halljában, az asztal két oldalán ülve korrektúrázva a Holmi következő számába szánt írásainkat, akkor ő már nekem legenda volt. A természetes arrogancia, A tulajdonosi szemlélet versei közül jónéhány a friss, új magyar költészet emblematikus darabja volt számomra. Elfogódottan javítgattam gyengécske novelláim kefelevonatát mellette.

Aztán inkább csak a pályafutása látszott nekem, a Paulus, a Niebelung-lakópark. Pár éve időnként összefutottunk. Felolvasásokon, kocsmákban, öröm volt minden alkalom. Legutóbb valamikor a télen, de csak futólag, és nem tudtam beszélni vele a Káli holtakról, amivel pedig igen nehezen birkóztam, szerettem volna egy csomó mindent megkérdezni tőle. Majd legközelebb, gondoltam.

Hihetetlen, hogy nincs legközelebb.

Nyugodj békében, János!”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés