Hoppá, az MSZP ügyvédjének irodája lett egy új párt székhelye
A Civil Frakció Pártot aznap jegyezték be, amikor a köztársasági elnök kihirdette a választások napját.
Képzeljük el Gyöngyösi első brüsszeli EP-felszólalását.
„A csúfos kudarcot hozó választás egyetlen brüsszeli helyet eredményezett a közös listának. A listavezető Tóth Bertalan már előre megmondta, hogy nem tart igényt a mandátumra, így az a lista második helyezettjét illeti meg. Ott pedig Ujhelyi szerepelt. A közös lista és a pártszövetség nagy szorításban volt, így tehát szombaton az MSZP választmánya titkos szavazással döntött úgy, hogy az amúgy rettenetesen elfuserált kampányuk levezénylője, Ujhelyi menjen öt évre Brüsszelbe. Mindezt Kunhalmi Ágnes, az idétlen vihogás és a nyelvvizsgák világbajnoka közölte az ülés után, azt is elárulván, hogy Ujhelyi kétharmados többséggel nyert. Aki tehát bevonul Brüsszelbe. Nyilván kisebb felhajtással, mint ahogyan a nekik kampányoló szocialista csúcsjelölt, a magyarokat erőteljesen utáló Frans Timmermans, aki kétszer is eljött Budapestre az MSZP–P-nek segíteni. Némelyek a választás után azt mondták, ha nem járkál ide ez a holland ember, nem bukik ekkorát a baloldal.
A magát jobboldalinak nevező politikai alakulat, a Jobbik is alaposan leégett az EP-választáson. Egy mandátumot kotortak össze, ezt Gyöngyösi Márton, a párt frakcióvezetője kapja meg, aki civilben közgazdász és politológus, a mozgalomban pedig 2010 óta a Jobbik országgyűlési képviselője. A valamikori adószakértő 2012-ben, legismertebb parlamenti beszédében felszólította a kormányt, mérje fel »azt, hogy az itt élő és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent«. Óriási botrány kerekedett, a magyar politikai élet minden valamirevaló tényezője antiszemita megnyilatkozásnak minősítette Gyöngyösi zsidólistázó szándékát, és elhatárolódott attól.
Ez az ember megy most az időközben a baloldallal szövetkező Jobbik színeiben Brüsszelbe. Képzeljük el Gyöngyösi első brüsszeli EP-felszólalását: – Helló fiúk, helló lányok, én egy olyan országból jöttem, ahol lábbal tiporják az emberi jogokat, tombol a rasszizmus, és diktatúra van. Eljöttem közétek, a demokrácia, a szólás- és véleményszabadság, valamint a jogállamiság fellegvárába, hogy bebizonyítsam, mi, ez a néhány tucat néppártosodó jobbikos igenis tud és akar úgy beszélni, ahogy éppen kell. Nem tagadom, életem egy rövid szakaszában erősen nemzeti radikálisnak gondoltam magam, ám attól nem kell tartanotok, hogy itt is előállok azzal, hogy vajon hány zsidó koptatja az EP székeit. Nem, megváltoztam, a fehérek között mára talán én vagyok a legeurópaibb. Itt a helyem köztetek, beleugrottam ebbe a nagy olvasztótégelybe, ahol nem számít, hogy ki arab, fekete, pakisztáni vagy zsidó. Emberek vagyunk. Fehérek, feketék, tarkák! Végre szabad lehetek köztetek, akkor és annyiszor comingoutozhatok, ahányszor csak akarok...”