EP-körkép

Egy női Thor segít a Svéd Demokratáknak? – így választ Svédország

2019. május 25. 08:16

Az elpusztíthatatlan svéd szocdemek tartják a frontot, jobboldali ellenfeleik a Fidesz EPP-ből való kizárására hajtanak, a Zöldeket behálózzák az iszlamisták, a kiközösített Svéd Demokratáknak pedig a kereszténydemokraták vezetője, Ebba Busch Thor nyújthat segítő kezet. EP-választási körképünk Svédországból.

Svédország, ez a közel félmillió négyzetkilométer kiterjedésű északi ország mindig is fontos szerepet játszott az európai történelem alakításában az elmúlt 1200 évben. Kezdve a viking-varég hódításoktól és az óorosz államiság kialakításától a protestantizmus egyik fellegvárának szerepén és a második világháborús ellentmondásain át a hidegháborús dacos katonai semlegességéig Európa északi fertályának központi fontosságú nemzete volt a svéd.

Midsommer

A svéd belpolitika évtizedekig nem izgatott sokakat a határaikon túl – hiszen gyakorlatilag folyton a szociáldemokraták voltak hatalmon –, talán Olof Palme svéd miniszterelnök nyolcvanas évekbeli tragikus meggyilkolása volt az első olyan esemény, ami közelebb hozta az átlag magyart a svéd politikumhoz. Később, a kétezres években a kultúrafogyasztás digitalizációja miatt előtérbe került jogi kérdéseket, illetve torrenteket szó szerint meglovagló Kalózpárt svéd parlamentbe való kerülése volt nemzetközi hírű fejlemény (legutóbb, 2018 őszén tartottak parlamenti választást Svédországban, ahol a Kalózpárt már nem tudott labdába rúgni). Aztán a 2015-ös migrációs hullám nyomán a nemzetközi figyelem újra a jelentős tömegeket befogadó Svédország felé fordult.

A 2018-as svéd választási végeredmény szerint hiába nyertek a szociáldemokraták, nem tudtak többséget szerezni a svéd parlamentben, ezért koalíciós tárgyalásokba kezdtek, amit azonban ötödszöri nekifutásra sem sikerült sikeresen befejezniük.

A megoldás a patthelyzetre egy kisebbségi kormányzás lett,

a Magyarországot és Orbán Viktort gyakran kritizáló Stefan Löfven régi-új kormányfő ugyanis megállapodott a Baloldallal, a Liberális Párttal, a Zöldekkel, valamint a Középpárttal, hogy kívülről támogatják a kormányát.

Forrás: Politico

Most, az EP-választás előestéjén érdemes újra megvizsgálnunk a svéd pártokat: a legfrissebb, 2019 májusi erősorrendet vesszük alapul a bemutatott pártoknál. Sajnos a legeredetibb alakulat, a Kalózpárt nincs köztük.

Szocdemek: egy demokratikus értelemben vett állampárt

A Szociáldemokraták (svédül: Arbetarepartiet–Socialdemokraterna, rövidítése: S) az egyik legrégebbi svéd belpolitikai erő, jelenleg a legerősebb párt a parlamentben. Mostani vezetője 2012 óta Stefan Löfven, aki 2014 óta a kormányfői posztot is betölti. 1889-ben alapították, jellemzően a kékgalléros munkásokat és a köztisztviselőket képviseli, de későbbi tisztviselői – mint August Palm – már évekkel korábban betöltötték a munkások mellett az agitáció és az érdekvédelem funkvióját, Skandináviában utolsóként. (A dán szocdemek még 1871-ben, míg a norvég szocdemek 1874-ben alakultak meg)

1914 óta a svéd parlament legerősebb pártját alkotják, 

korai éveiket a marxizmus erőteljes befolyása alakította, de 1917-ben – az oroszországi események hatására – a baloldali szárnyuk leszakadt, ezzel pedig sokak szerint a marxizmustól is megszabadultak a szociáldemokraták. A 2010-es választásokra (újra) összeálltak a kommunistákkal, mai nevükön a Baloldali Párttal, de mivel a Zöldekkel együtt alkotott hármasuk elvesztette a választásokat, a Vörös-Zöld néven hívott politikai ernyőszervezetük felbomlott, így hivatalosan legalábbis újra szétváltak az útjaik.

Tagságuk egy 2017-es adat szerint kicsivel több mint 89 ezer fő, ezzel a legnagyobb is. A stockholmi parlamentben, a Riksdagban 100 képviselőjük van. Ideológiájuk nagyobb részt a modern szociáldemokráciához kapcsolódik, de erőteljesen jelen vannak a neoliberális politikai motívumok, valamint a környezetvédelem és a feminizmus is szerepet kap a párt programjában, ugyanis politikájára nagy hatással van a Zöldek és a Baloldal politikája (mivel megállapodást kötött az S az utóbbi két párttal a kisebbségi kormányzás fenntartásához).

Az EP-ben az Európai Szocialisták frakciójának tagjai az EP-képviselőik, egészen 2017-ig a Szocialista Internacionálé tagjai voltak. Május 24-én eggyel EP-képviselőre számíthatnak, mint öt évvel ezelőtt, azaz ötre.

Stefan Löfven szocdem miniszterelnök

A korábbi évekhez képest azonban mintha lassan változna korábbi álláspontjuk: annak ellenére, hogy 2015-től kezdve a nyitott kapuk politikáját folytatta a Löfven vezette kormányzat, újabban már manapság már arról is hallani a kormányfő szájából, hogy lezárná az uniós határokat a gazdasági bevándorlók előtt,

ez pedig mintha a 2001-ben elfogadott jelszavuknak (Becsület, Egyenlőség, Szolidaritás) legalább egy tekintetben ellentmondana.

Egy valaminek azonban nem: Stefan Löfven és kormánya évek óta sokat kritizálja Magyarországot és Orbán Viktort, emiatt a svéd nagykövet igen sűrűn látott vendége a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak. Legutóbb is arról beszélt a skandináv ország kormányfője, hogy Európában szélsőjobboldali hullám van, és hogy szerint Magyarországon az európai értékek veszélyben vannak. Ezzel szemben áprilisban úgy fogalmazott – némileg visszhangozva Orbán Viktor migrációról mondott szavait –, hogy olyan migrációs politikára van szükség Európában, amely segít a kiinduló országoknak abban, hogy ne alakuljanak ki újabb és újabb migrációs válságok.

Thor menti meg a Demokratákat?

Viszonylag fiatal politikai alakulatnak számítanak a Svéd Demokraták (Sverigedemokraterna, rövidítése: SD), és az elmúlt években vált az egyik legjelentősebb belpolitikai erővé a migrációs válság következtében az 1988-ban, fehér felsőbbrendűséget hirdető mozgalomként elindult párt. Ugyan a kezdeti fasiszta, néhol már nácinak is beillő eszméitől (ennek ellenére sosem nyilvánították náci pártnak) már régen eltávolodott, és hivatalosan megtagadta azokat,

a svéd belpolitikában afféle karanténban voltak egészen 2019 márciusáig,

amikor is megtört a jég, és a régi önmagához képest összezsugorodott Kereszténydemokraták új elnöke, Ebba-Busch Thor bejelentette, hogy leülnek tárgyalni velük.

Egy biztos: a parlamenti pártok közül ma az SD testesíti meg leginkább a bevándorlásellenességet, és egészen 2019 elejéig a Swexitet, azaz az EU-ból való svéd kilépést is támogatták, igaz, képviselőik ott ülnek az EP-ben, mint az Európai Reformerek és Konzervatívok (ECR) frakciójának tagjai. 

Egyik EP-jelöltjük, Jessica Stegrud kampányvideója. Forrás: Sverigedemokraterna/Youtube

A Svéd Demokraták ideológiájának alapja a nacionalizmus és a szociális konzervativizmus – ellenfeleik szerint szélsőjobboldali, populista és idegengyűlölő politikát folytatnak. Utóbbi jelzőt a svédországi sugárzási hatóság is megerősítette egy vizsgálatában még 2013-ban, amikor a Sveriges Rádióban elhangzott jelző ellen a párt kifogással élve, hivatalos panaszt nyújtott be hozzájuk. Igaz, azt nem lehet nem figyelembe venni, hogy a legtöbb helyi és parlamenti képviselőjük távozása mögött általában egy rasszistának minősülő kiszólás vagy tett állt.

Előszeretettel jelenítenek meg a muszlimokkal szemben sértő álláspontot is, az egyik nagy visszhangot kiváltó eset az volt, amikor támogatásukról biztosították a tucatnyi Mohamed-karikatúrát közlő Morgenavisen Jyllands-Posten nevű dán újságot, sőt, amikor a Közel-Keleten sorra jelentettek be bojkottot emiatt a dán árukra, az SD meghirdette a „Vásárolj dánt!” nevű ellenakcióját.

Teljes mértékben elutasítják a bevándorlást, álláspontjuk szerint az utóbbi években érkezett tömegek aláássák a nemzeti identitást, valamint a szociális kohéziót is.

Álláspontjuk szerint az integráció helyett a kibocsátó országokban kell segíteni

a kivándorláson gondolkodókat. Nem értenek egyet a multikulturalizmussal sem, habár a klímaváltozás ellen globális fellépést szeretnének. A megújuló energiák helyett a nukleáris erőművekben hisznek.

Virágba borult svéd nacionalizmus

Svédországban politikai autonómiájuk (saját parlamentjük) van a számiknak, közkeletűbb nevükön a lappoknak, és viszonylagos többletjogokat élveznek a rénszarvastartás területén – az SD szerint azonban nem jó, hogy a jogegyenlőségen alapuló társadalomban ők többletjogokat kapnak, ezért politikai eszközökkel igyekeznek lebontani a parlamentet, valamint elvenni az állattartáshoz fűződő jogokat.

Parlamenti és EP-képviselőik a szociáldemokrata miniszterekkel ellentétben

nem kritizálják, inkább pozitívan értékelik az Orbán-kormány kijelentéseit a migrációról,

így legutóbb Kristina Winberg is, de volt már arra példa, hogy a párt korábbi politikusa Magyarországra költözött: 2012-ben az akkori szóvivő, Erik Almqvist lemondott minden párttisztségéről, miután egy felvételen rasszistának és szexistának mondott kijelentéseket tett.

Úgy tűnik azonban, hogy a botránytól most sem tudták megkímélni a svéd szavazókat: egy 2018-as bulin történtek miatt ugyanis szexuális zaklatással gyanúsították az EP-listavezetőjüket, Peter Lundgrent, aki második EP-ciklusára készül.

Maria Sterup főügyész az Expressen nevű svéd napilapnak nyilatkozott az ügy kapcsán: elmondta, hogy többeket ki kell kérdezniük, majd értékelniük kell az anyagot, ami eltart egy ideig. Mint a Svéd Demokraták politikusa ugyanennek a napilapnak az előző hétvégén elmondta, egy tavalyi bulin megérintette egy női párttársa, Sara-Lena Bjälkö melleit alkoholos befolyás alatt.

Ezzel kapcsolatban Lundgren pártja videófelvételt tett közzé a YouTube-on az esettel kapcsolatban. A felvételen Lundgren elismeri, hogy durván viselkedett, és bocsánatot kért Bjälkötől. A nő azt mondta, hogy túltette magát az eseten, és nem áll szándékában feljelentést tenni. Ez az a videó:

Az Expressen szerdai jelentése azonban mégis indult vizsgálat, mert egy meg nem nevezett személy panaszt tett Ludgren ellen. Ezen felül egy keddi cékkében úgy fogalmaz az újság: Lundgren sokat tett Brüsszelben, hogy a Svéd Demokratákról alkotott kép megváltozzon. Jimmie Akesson, a Svéd Demokraták vezetője a svéd rádiónak közben kijelentette, hogy üdvözli a vizsgálatot.

Úgy tűnik azonban, hogy ez a botrány inkább előrevitte a párt szekerét, ugyanis egy kisebb hullámvölgy után újra az egy héttel ezelőtti mandátumszámot, azaz négyet jósol számukra a Politico.

Arccal a NATO és a határok megvédése felé

A Mérsékelt Párt (svédül: Moderata samlingspartiet, rövidítése: M) egy liberális-konzervatív párt, ami a Szociáldemokraták után a második legrégebben működő párt – még ha nem is ezen a néven: 1904-ben mint Általános Választási Szövetség néven alakult meg, később – az '50-es évek elejéig – a Jobboldal Országos Szervezete nevet viselte, ezután lett Jobboldali Párt. 1969 óta viseli a jelenlegi nevét, az elnevezést az akkori vezetők a szélsőségessé váló párt képével való szakítással indokolták.

Az EPP egyik svéd tagpártja, ilyen minőségében támogatja a Fidesz kizárását a Néppártból.

Ugyanannyi mandátumot szerezhetnek, mint öt éve, azaz három mandátumot.

Volt kormánypárt történelme során többször is, a szociáldemokraták után a második legnagyobb párt, ennek ellenére önálló kormányalakításra jelenleg nem lenne esélye, sőt, a 2018-as, számukra katasztrofális eredményt hozó választások után újra felmerült a névváltozás, legalábbis a mostani elnök, a 2017 óta pártvezető Ulf Kristersson ezt jelentette be egy április kongresszuson.

Programjában a Mérsékelt Párt a szabadpiacot, a személyes szabadságot támogatja, emellett elkötelezett a magántulajdon védelmében, a deregularizációban, az adócsökkentésben, valamint az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentésében. Szigorú fellépést követel az erőszakos bűncselekmények és a nemi erőszak elkövetőivel szemben. Szeretnék, ha a svéd rendőröknek jobb anyagi körülményeket biztosítanának (ezzel kapcsolatos pénteki hír, hogy egyes svéd rendőri vezetők norvég rendőrökkel pótolnák a rendőrhiányt).

Támogatják az azonos neműek házasságát és az ország európai uniós tagságát, de ezzel együtt a NATO-hoz való csatlakozást is, ami a hagyományos svéd semlegességi politikával szöges ellentétben állna (hiszen a napóleoni háborúk óta nem vett részt katonai szövetségben). Korábbi politikájuk eredetileg bevándorláspárti volt, azonban a migrációs válság csúcsévében, 2015-ben az akkori elnök, Anna Kinberg Batrat vezetésével a Mérsékeltek szigorúbb irányvonalat kezdtek követni.

Egy évre rá, 2016-ban az Almedaleni Héten – ahol Svédország meghatározó politikusai tartanak beszédeket, vitafórumokat –

Batra kijelentette: a bevándorlóknak nagyobb erőfeszítéseket kéne tenni,

hogy a svéd nyelvet megtanulják és részt vegyenek a svéd társadalom életében; de ha erre nem képesek, akkor kevesebb szociális juttatást kapnak, ezzel pedig azt kockáztatják meg, hogy nehezebben kapják meg a tartózkodási engedélyeket.

A párt jelenleg támogatja a határellenőrzés bevezetését, szigorúbban szabályoznak a családegyesítésre vonatkozó törvényt, csökkentenék a jóléti kiadásokat és szigorúbban szabályoznák a bevándorlást, és újra bevezetnék a sorkatonaságot.

Edda-Busch Thor kereszténydemokrata elnök

Amikor egy újságcikk nem vitát, hanem pártot szül

EPP- és CDI-tagpárt a Kereszténydemokrata Párt (Kristdemokraterna, rövidítése: KD, tehát papíron a magyar kormánypártok testvérpártjának számít, azonban 2019 tavaszán szintén támogatta a nagyobbik magyar kormánypárt, a Fidesz kizárását az EPP-ből.

A párt jobbközép kereszténydemokrata szellemiségű, történelmileg a legfőbb szavazói az evangélikus közösségek közül kerülnek ki: metodisták, baptisták és a pünkösdi-karizmatikus mozgalom követői. Emellett népszerűek a felső-középosztály körében.

Önmagát „emberarcú neoliberálisnak” definiálja,

ez főleg gazdasági kérdésekben van jelen, hiszen a gazdasági liberalizmust követi (kevesebb állam, több piac).

Ezzel együtt ők sem mentesek a politikai környezet változásaitól, erre jó példa az, hogy az ifjúsági szervezetük vezetője, Aron Modig azt szeretné, ha a párt egyfajta populista-konzervatív fordulatot végrehajtva a svéd Tea Party-vá válna.

Ez lehet, hogy megérintette a svéd választókat, ugyanis a 2014-es egy mandátum helyett immár két mandátumot becsül nekik a Politico. 

Politikájuk négy pilléren nyugszik: több és jobb ellátást nyújtsanak az időseknek, a szülőknek megadni a gyereknevelés felett szabad döntésjogot, a vállalatokat érintő szabályozások csökkentését, adócsökkentés a gazdasági növekedésért, valamint a munkanélküliség ellen.

Érdekesség, hogy egy újságcikkből született meg a párt ötlete: a Pentecostal nevű svéd baptista-pünkösdi mozgalom vezetője, Lewi Pethrus, aki egyben a Dagen nevű napilap főszerkesztője is volt, egy vezércikkben feltette a kérdést: Vajon van-e létjogosultsága 1964-ben egy kereszténydemokrata szellemiségű pártnak?

Ebben arról írt, hogy az általa korábban megkérdezett emberek szerint igen, van, ugyanis az ateista gazdasági materializmus szószólói voltak csak jelen a politikai palettán. Ennek nyomán nemsokára, pár hét leforgása alatt egy konferenciát szerveztek Politika és a kereszténység címmel, itt az egyik szünetben lezajlott eszmecserén dőlt el, hogy meg fognak próbálkozni egy keresztény szellemiségű politikai erővel.

Ezután Pethrus és még nyolc másik szabadegyházas képviselő egy bizottságot hozott létre, amely alig másfél hónap múlva, 1964. március 20-án bejelentette a Kereszténydemokrata Egység (Kristen Demokratisk Samling) megalakulását.

Első éveik nem voltak egyszerűek, ugyanis erőteljes médiaellenszélben kellett működniük:

amíg nem lettek parlamenti párt, addig kizárták őket a tévévitákból,

így szó szerint meg kellett küzdeniük azért, hogy bekerüljenek a Riksdagba.

Jelen társadalmi viszonyok között leginkább a fentebb említett szabadegyházak mellett egynémely lutheránus véleményvezér követői között népszerű a KD. Főleg a déli Smäland tartomány a hátországa.

Amanda Lind, a raszta kultuszminiszter

Az iszlám vagy a természet zöld pártja?

1980-ban a nukleáris erőművekről rendeztek nem kötelező erejű népszavazást. az ezután létrejövő antinukleáris mozgalomból született a svéd Zöldek (Miljöpartiet de gröna, rövidítése: MP) pártja. Viszonylag gyorsan, alapítása után hét évvel került be a svéd parlamentbe, ami azt is jelentette, hogy két választás után került új párt a Riksdag falai közé. Először a 2014-es választások után kerültek kormányzati pozícióba, viszont a 2018-as választásokon visszaszorultak, és a parlament legkisebb politikai ereje lett, ennek ellenére a szocdem párt továbbra is koalíciós partnerként számít rájuk, a híres rasztahajú kulturális miniszter, Amanda Lind is a Zöldek tagja.

Politikájuk alapja a szolidaritás, de nem csak a társadalmi, ugyanis

az állatokkal, a természettel, a világ összes emberével és az elkövetkezendő generációkkal is szolidaritást vállalnak.

Támogatják a közvetlen részvételi demokráciát a képviseleti ellenében: szociális igazságosság, gyerekjogok, globális igazságosság, egyenlőség, feminizmus. állati jogok – a teljesség igénye nélkül ezek befolyásolják leginkábba pártprogramot.

Rövid, alig harmincéves történetük során két dolgot elleneztek sokáig a svéd Zöldek: a nukleáris energiát és az uniós tagságot. Előbbi nem meglepő egy zöld párttól, az utóbbi is csak elsőre. Annak ellenére, hogy hisznek egy szabad és demokratikus, határok nélküli Európában, sokuk számára sokkal természetesebb a lokális döntéshozatal az ügyekben, ami viszont egy decentralizált intézményrendszerben sokkal könnyebben megvalósul. Ezért egészen 2008-ig a programjuk része volt az EU-ellenesség, vagy más néven a Swexit, és a mai napig némi euroszkepticizmus is érződik a politikájukon.

Lassan negyvenéves politikai pályafutásokban még sem ez, hanem

egy szélsőséges iszlamista szervezet vezetőjével való közös vacsora

utáni események ejtették a legnagyobb foltot.

A Zöldek politikusa, a török származású Mehmet Kaplan 2016-ban – aki akkoriban városfejlesztési és jóléti miniszteri posztot töltött be a S-MP kormányban – a Szürke Farkasok nevű török iszlamista-szélsőjobboldali szervezet vezetőivel vacsorázott, majd ezután olyan kijelentéseket tett, miszerint Izrael egyenlő a náci Németországgal. Távozása után még sokkolóbb felvételek kerültek elő róla és több más zöld vezetőről, ugyanis a Muszlim Testvériségre utaló kézmozdulatokat tettek. Egy másik – szintén migrációs hátterű – párttag, Yasri Khan pedig nem akart kezet fogni egy női riporterrel.

De ezzel még nem volt vége az iszlamista incidenseknek: egy regionális politikusuk Oszama Bin Laden egyik korábbi tanácsadójával vett részt egy előadáson, ennek során antiszemita és holokauszttagadó kijelentések hangzottak el. De emlékezetes eset volt, amikor – szintén 2016-ban – a környezetvédelmi tárca vezetője, egyben Zöld-társelnök Åsa Romson szerint 9/11 csak egy baleset volt.

Nem csoda, ha Lars Nicander, egy svéd think thank munkatársa úgy fogalmazott, ahogy a hidegháborús nyugat-európai pártokba szivárogtak be a szovjetek,

úgy szivárogtak be iszlamisták a Zöldek soraiba.

Ahogy az már lenni szokott zöld pártoknál, nincs klasszikus vezetői pozíció náluk, a bináris rendszerben hisznek, azaz van egy női és férfi szószólójuk, akik tulajdonképpen egyenrangú elnöki pozícióban vannak. Szabályzatuk szerint évente újra vagy újat választanak, egy személy maximum kilencszer töltheti be ezt a pozíciót náluk. A párt mindennapi életét a főtitkár szervezi, így valószínűleg – a napi politikai teendők tekintetében – a legfontosabb poszt náluk. Nincsen tipikus ifjúsági szervezetük, több, fiatalokat tömörítő zöld szervezettel tartanak fenn intézményesített kapcsolatot.

Mindezek ellenére úgy tűnik, a svéd választók jelenleg inkább megbüntetnék őket jelen állás szerint, ugyanis két képviselőt küldhetnének az EP-be a május 24-i mandátumbecslés szerint, ez feleannyi, mint ahány képviselőt öt éve sikerült nekik az EP-be küldeni.

Annie Lööf, a Centrum Párt vezetője

Északi agrárliberálisok középen

Még az első világháború előtt alapították (hivatalosan 1910-ben) a Centrum Pártot (Centerpartiet, rövidítése: C), igaz, nem ezen a néven, akkor mint a Farmerek Ligája néven volt jelen a boldog békeidők-beli svéd politikai életében. Nem sokáig maradt ez a párt sem egyesülés nélkül, ugyanis 1922-ben a Farmerek Uniója beolvadt a Ligába, hogy jóval a második világháború után, 1959-ben felvegye a mostani nevét, ami leginkább ahhoz kellett, hogy a korábbi fő szövetségesüktől, a Szociáldemokratáktól minél jobban középre húzódjanak.

Eddig négyszer voltak kormányon, kétszer a szocdemekkel, kétszer jobboldali pártokkal, ezután már – a nevükkel ellentétben –

inkább jobboldali pártnak tartják magukat, fő ellenfelüknek a szocdemeket tartva.

Politikájuk jobboldali, neoliberális és libertariánus elemekkel együtt. Ennek lenyomata megtalálható a migrációs elképzeléseikben is: a bevándorlást elősegítenék 2015 után is, azonban nem szociális segélyként adnák oda a juttatásokat az újonnan érkezőknek, hanem – a diákhitelezés mintájára – egyfajta hitelként tekintetének azokra.

Véleményük szerint ezzel is segítenék a beilleszkedésüket.

Az uniós politikában az uniós tagság mellett állnak ki, az ALDE tagjai, sőt, EP-képviselőjük ott van annak vezetőségében is. Viszont minden pro-EU-s politika ellenére ellenzik az euró svédországi bevezetését, valamint egy kisebb, de jobb hatásfokú EU-t szeretnének. Jelen állás szerint megduplázzák mandátumaik számát, azaz két képviselőt küldenek az EP-be.

Korábban tényleg az agráriumban lévőket képviselték, azonban

egy ideje már a városi liberálisokat is sikeresen szólítják meg.

Velük kapcsolatban érdekesség, hogy ők adták a Riksdag első női frakcióvezetőjét, Karin Södert, aki aztán másban is elsőzött: az ország első női külügyminisztere lett. De másban is voltak elsők: amikor eladta a tulajdonában lévő kiadóvállalatot, a Centertidningart, 1,85 milliárd svéd koronát kapott a Centrum, ezzel pedig állítólag egycsapásra a világ leggazdagabb politikai pártja lett 2005-ben.

Vonul a svéd szélsőbal

Vörösingesekből vörösingesek

A szociáldemokratákat azért hagyták el az alapítói 1917-ben, mert ők támogatták a bolsevik forradalmat Oroszországban (ami akkor közvetlen szomszédjuk volt, hiszen Finnország területe akkor éppen a cári birodalom része volt), ezután a párt a svéd marxisták fellegvára lett, a marxizmus minden jól ismert jelenségével együtt.

Így is az egyetlen svéd párt a Baloldal (Vänsterpartiet, rövidítés: V) a mostani EP-választáson, amelyik azon az oldalon maradt, ahonnan indult. Természetesen nem kerülte el a névváltoztatás ezt a pártot sem: Svéd Baloldali Szociáldemokrata Párt, Svédország Kommunista Pártja, majd a Baloldal – Kommunista Párt nevet viselte a mai neve előtt. Ezzel párhuzamosan folyamatosan belső tisztogatások zajlottak a párttagok közül, például az a vezető – Zeth Höglund – aki levezényelte a távozást, 1924-ben el lett távolítva a pártból, ugyanis nem értett egyet, ahogy a leninizmus 1924 után egészen más irányt vett (jött ugyanis a sztálinizmus).

Ők voltak az egyetlen politikai erő, amely a náci Németország katonáinak svéd földön való átszállítása ellen fellépett – plakátokkal. Másképp ugyanis nemigen tehettek: 

Berlin kérésére ugyanis a svéd kormány betiltotta a pártot,

és sok tagját őrzött táborokba internálta.

Későbbi politikájuk is sokáig az antiimperialista és háborúellenes retorikát követte, különösen a vietnami háborúk alatt. Ez persze nem lehet teljesen mentes a szocialista blokk befolyásától, ugyanis egy 2002-ben bemutatott dokumentumfilm szerint a párt életében igen fontos napi szintű szerepet játszottak a blokk állampártjaival fenntartott kapcsolatok.

Ennek ellenére ’68-ban – egyedüliként a nyugat-európai kommunista pártok közül – elítélték a szovjetek vezette szocialista tábor beavatkozását Csehszlovákiában, ami kiváltotta a szovjethű szárny haragját. Ez az ellentét egészen a Szovjetunió megszűnéséig fennmaradt a pártban, igaz, ezt már nem kísérték tömeges kizárások, mint a húszas években.

Egészen 2019 februárjáig támogatták a Swexitet, bár ebben is következetesek, mert az uniós csatlakozást is ellenezték.

Egyetlen nemzetközi szerveződésben való svéd részvételt támogattak, 1980-ban szerették volna, ha felveszik az országok az el nem kötelezett országok közé, azonban ez nem sikerült nekik. Sosem voltak kormányon, legalábbis országos szinten.

Politikájuk alapja a társadalmi egyenlőség és a feminizmus. Előbbit persze „felülről” szeretnék elérni, ugyanis programjuk követelése, hogy hozzanak létre egy „egyenlőségi minisztériumot” Svédországban, utóbbit főleg a hatvanas évekbeli marxista behatásokon keresztül tekintik. Nem tekintik rossznak a migrációt, sőt, álláspontjuk szerint még többet kellene adni az újonnan érkezett bevándorlók nyelvtanítására. Úgy tűnik, ez a svéd választók egy részének is szimpatikus, ugyanis az öt évvel ezelőttihez képest megkétszerezhetik a mandátumaik számát vasárnap, azaz két EP-képviselőjük lesz.

Küszöb-liberálisok: EP lesz, vagy sem?

Ez az az a párt, akikkel kapcsolatban két nappal a választások előtt sem lehet pontosan kijelenteni, hogy bejutnak-e vagy sem. A liberálisok (svédül: Liberalerna, L) egy korábbi kormánypárt, jelenleg a hetedik legnagyobb a Riksdagban. Korábban – hogy itt szót ejtsünk a svéd névváltoztatásról – Liberális Néppárt néven szerepeltek a skandináv ország belpolitikájában. Az ALDE tagpártja.

Korábban középpártként határozták meg magukat, és hajlamosak voltak együttműködni a baloldallal is, de Lars Leijonborg korábbi és Jan Björklund jelenlegi pártelnök alatt inkább a jobbratolódás volt megfigyelhető. Ők szabadpiac- és NATO-pártiak, valamint hisznek a nukleáris energiában. Fontos számukra a társadalmi nemek egyenlősége, a gender téma. Az utóbbi években

a kezdeti szociális liberalizmusból egyre inkább a konzervatív liberalizmus felé mozdulnak,

ami esetükben a bűnelkövetők súlyosabb megbüntetését is magába foglalja. Ugyanakkor ők egyik legerőteljesebb politikai támogatói a nyitott bevándorlási politikának, de szerintük jobb eredmények kellenek az érkezők integrálására. 

Jelenleg a bejutási küszöbön állnak, naponta változik a helyzetük: a május 24-i állás szerint nem jutnak be, míg a 22-én éppen hogy „elcsíptek” 1 mandátumot.

Egy nagyobb botrány fűződik a nevükhöz: 2006-ban több, azóta már kilépett tagjuk feltörte a svéd szociáldemokraták számítógépes rendszerét, emiatt távozni kényszerült az akkori főtitkár. Igaz, ebben az ügyben csupán három embert ítéltek el több tucatból, köztük egy újságírót és egy szociáldemokratát a liberális párt tagján felül.

2003-ban támogatták az Irak elleni amerikai inváziót – hiszen erőteljesen atlantista orientációjú –, de minden nagyobb svéd részvétel nélkül.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/148432

Ajánljuk még a témában