Megaválasztás az óriásországban

India választott: Gandhi vagy Modi?

2019. május 23. 16:27

Írta: Matsuzaki Diána Sayuri

Az előzetes végeredmény szerint Narendra Modi jelenlegi miniszterelnök és pártja hatalmas többséggel nyerte a rekordméretű választást Indiában. Közel egymilliárd választópolgár szavazhatott majd' 40 napig a világ legnagyobb demokráciájában – ami rövidesen a világ legnépesebb országává lép elő. India legalább olyan sokszínű, mint az Európai Unió: a hatalom kérdése viszont végső soron a nacionalista Modi és kihívója, a mérsékeltebb Rahul Gandhi, India fő politikusdinasztiájának trónörököse között dőlt el. Körképünk a szubkontinensről!

Narendra Modi jelenlegi miniszterelnök és pártja a friss hírek szerint hatalmas többséggel nyerte a rekordméretű választást Indiában az előzetes végeredmény alapján: mintegy 300 helyet szerezhettek az 543 fős parlamentben, míg fő ellenfele, Rahul Gandhi pártja kevesebb mint 100-ra számíthat.

De hogyan zajlik a voksolás a világ legnagyobb demokráciájában és milyen témák uralták a kampányt?

Egymillió szavazóhelyiség, 990 millió választópolgár, 39 napig elnyúló szavazási időszak – a világ második legnépesebb, egyben hetedik legnagyobb területű országában a választások is más léptékben zajlanak, mint a többi országban (jóval több indiai szavazhat, mint az EU és az Egyesült Államok szavazópolgárainak összessége).

A 39 napos választási időszak alatt 8 kijelölt napon lehetett leadni a szavazatokat. A rendkívül hosszú időkeretet a biztonsági intézkedések indokolja, a szavazóhelyiségeket nem merik a sokszor korruptnak bizonyuló helyi rendőrségekre bízni, a szövetségi biztonsági erőket pedig nem lehet egyszerre a szükséges létszámban mozgósítani. Ráadásul a részvételi arány mindig magas, 2014-ben több mint 66% jelent meg a szavazóhelyiségekben. Annak ellenére pedig, hogy India a nők egyenjogúságának kérdésében a világranglista utolsó harmadában foglalnak helyet,

az indiai nők politikai aktivitása egyre erősebb,

az államok kétharmadában mára már jelentősen több nő megy el szavazni, mint férfi.

Így dől el tehát, hogy ki kerül a Lok Sabha, azaz a szövetségi parlament alsóházába, ami alig kisebb, mint az Európai Parlament. 543 képviselői hely sorsáról döntenek, illetve arról is, hogy ki legyen a következő miniszterelnök, és ki, illetve milyen összetételű kormány álljon újabb 5, kulcsfontosságú éven át a világ legnagyobb demokratikus országának élén.  


  
Nagy ország – nagy tét 

India a következő ötéves ciklus alatt várhatóan több szempontból is szintet lép. Szakértők előrejelzései szerint a szubkontinens gazdasága ezalatt az idő alatt fogja megelőzni Nagy-Britanniát, és előrelép a világranglista 5. helyére. Szintén ugrik egyet a népesség szempontjából is, jelenlegi 1.34 milliárdos lakossága már a következő néhány évben szinte biztosan megelőzi az éllovas, ám demográfiai visszaeséssel küzdő, 1.39 milliárdos Kínát. 

Annak ellenére, hogy az ezredforduló óta a gazdaság rohamos fejlődésnek indult, és

már százmillióknak sikerült kitörniük a mélyszegénységből,

a munkanélküliek száma még mindig meglehetősen magas, 6,1 százalékos. A népesség csaknem felének munkát adó mezőgazdaságból egyre nehezebb megélni, köszönhetően a termények alacsony felvásárlási árának, de magát a termelést is számos tényező nehezíti, az infrastruktúra hiányosságaitól a természeti katasztrófákig. 

A forráspont közelében

Mindezek dacára India mégis szuperhatalom, ennek azonban biztonságpolitikai oka van. India egyike az atomhatalmaknak, atomprogramját még a függetlenség hajnalán, 1946-ban jelentette be Dzsavaharlal Nehru miniszterelnök. Ma, bár hivatalos számokat nem tettek közzé, a szakértők becslései szerint az országban körülbelül 130-140 nukleáris fegyver található, amiket azonban egy nemzetközi egyezmény értelmében csak és kizárólag honvédelmi célból használhat fel.

Erősen bonyolítja a helyzetet, hogy India legnagyobb ellenlábasa a szomszédban van, ráadásul szintén atomhatalomként: Pakisztán. A két ország között több mint 70 éve fennálló diplomáciai, időnként  azonban súlyos áldozatokat követelő fegyveres konfliktus folyamatosan veszélyezteti a regionális biztonságot. A Brit Birodalomtól elszakadt, függetlenné vált hindu India, és az abból levált, muszlim többségű Pakisztán között a vallási-etnikai ellentét mellett Kasmír hovatartozása is enyhén szólva vitás kérdés. Több háborút vívtak a hegyi régió teljes irányításáért, és, bár számos alkalommal próbáltak párbeszédet kezdeményezni a megbékélésről, az ellentétek már olyan mélyre nyúlnak, hogy

egyik ország sem bízik a másikban annyira,

hogy tartós és nem utolsósorban megnyugvást hozó békét köthessenek. 

Mumbai (Bombay) ma

Közigazgatási kihívások

Több mint 1,3 milliárd ember és csaknem 3,3 millió négyzetkilométernyi terület irányítása elképzelhetetlen és leginkább megoldhatatlan lenne aprólékos közigazgatási felosztás nélkül. Indiát 6 zóna, ezeken belül 29 szövetségi állam, valamint 7 szövetségi terület alkotja, beleértve a fővárost, Újdelhit. Az egységeket további alcsoportok alkotják, egészen a falvak, illetve faluközösségek szintjéig. Két szövetségi területen, valamint az államok mindegyikében választott kormányzat működik, amelyek fölött a kétkamarás szövetségi parlament hozza a közös döntéseket. A föderalista rendszer azonban

nem jelenti azt, hogy az államok függetlenek lennének a központi vezetéstől,

az államok kormányzatai rendszerint kevés hatáskörben intézkedhetnek, igaz, a kilencvenes évek végétől jogköreiket kibővítették a szociális és gazdasági igények miatt. 

A kormányzás és a törvényhozás alapja a világ leghosszabb és legrészletesebb, 1950-ben elfogadott alkotmánya. Az állam élén a regionális vezetőkből álló bizottság által megválasztott elnök áll, a legtöbb végrehajtói hatalom azonban a választásokon győztes parlamenti párt által kijelölt miniszterelnök kezében összpontosul. 

A brit hatás nem maradt el a koronától való függetlenedés után sem, az indiai parlament is a brit mintát követi. A kétkamarás parlamentben a 245-fős felsőházba 6 évre, közvetett választással kerülnek a képviselők, a szövetségi államok lakosságának a teljes népességhez viszonyított arányának megfelelően. Az 543 alsóházi képviselő ezzel szemben közvetlen választás útján kerül a Lok Sabhába.

Narendra Modi: a jól szabott nacionalista

Modi vagy Gandhi?

India modern kori belpolitikáját az ötvenes évek óta két párt, a Nehru-Gandhi-dinasztia nevével fémjelzett, szociáldemokrata Indiai Nemzeti Kongresszus, illetve a nemzeti konzervatív Bharatija Dzsanata Párt (BJP) határozza meg. Mellettük még csaknem 40 regionális és több ezer helyi kis párt működik. Az 1980-as évekig a Kongresszusnak szinte egyeduralma volt, később emelkedett fel melléjük a BJP, de viharosabb időkben arra is volt példa, hogy kisebb pártok segítségével létrejött koalíció kormányzott. 

Sokak szerint

a választás gyakorlatilag a jelenlegi miniszterelnök, Narendra Modi fölötti ítélet volt.

Modi szerény körülmények között élő családból, egymaga küzdötte fel magát a nyugat-indiai Gudzsárat állam kormányzójává. A tisztséget végül 3 cikluson át viselte. Amikor 2014-ben megválasztották, évtizedek óta a legmagasabb többséggel nyerte a választásokat, pártja pedig 282 széket szerzett a parlamentben. A miniszterelnök rendkívül összetett és megosztó személyiség, puritán vallásossága jól megfér a divatos és egyedi ruhák iránti rajongásával. Személyes sikertörténete ellenére kritikusai gyakran szemére vetik, hogy erős hindu nacionalizmusával túlságosan nagy éket próbál verni a népesség 80 százalékát kitevő hindu többség és a népesség mindössze 15 százalékát kitevő, ám még így is jelentős, 200 milliós lélekszámú muszlim kisebbség  közé. 

Ezt használta ki az ellenlábas párt, a Kongresszus ugyanis szinte egész kampányát Modi gyengeségeinek kihangsúlyozására építette. A miniszterelnök legnagyobb ellenfele az a Rahul Gandhi, aki Modival ellentétben szó szerint beleszületett a politika elitjébe, és a már-már legendás Nehru-Gandhi politikusdinasztia legfiatalabb generációját jelenti. Gandhiék egészen a független India megalapításáig vezetik vissza politikai jelentőségüket, az irányítás azonban több alkalommal is életükbe került. Dzsavahralal Nehru volt az ország első miniszterelnöke, míg lánya, Indira Gandhi az első női miniszterelnök lett, akit 1984-ben saját szikh testőrei öltek meg. Utódául fiát, Radzsiv Gandhit választották, akit azonban 1991-ben szintén meggyilkoltak, ezúttal egy öngyilkos merénylő, a választási kampány egyik állomásán. Radzsivot később olasz származású felesége, Sonia követte a Kongresszus párt élén, fiuk, Rahul azonban csak a 2000-es évek óta vállal aktív politikai szerepet. A Kongresszus legutóbb hatalmas vereséget szenvedett, korábbi 204 helyükből 160-at veszítettek el, és

Rahulról is eleinte azt tartották, hogy családjának neve többet nyom a latba,

mint saját személyisége és politikai képességei. 

Rahul Gandhi: ez nem jött be

Erre cáfolt rá a 2018 decemberi regionális választások eredménye. Addig még úgy tűnt, a BJP és Modi támogatottsága magasan meghaladja a többi pártét. A decemberi regionális választásokon azonban a BJP váratlanul elvesztette többségét azokban a hindu kulcsállamokban, amelyeknek a 2014-es győzelmét is köszönhette. A politikai elemzők újrapozicionálták Rahul Gandit, akit a közvélemény végül nyitott és toleránsabb politikusnak talált, mint a radikális és erővel kormányzó Modit. Gandhi legújabb aduja saját húga, Priyanka Gandhi, aki – élve a családban öröklődő karizmájával – ismét tömegeket tudott megszólítani és bátyja mellé állítani. 

Népszerűségük növeléséhez kellett persze, az is, hogy Modinak nem sikerült minden választási ígéretét betartania, a gazdaság pedig érezhető károkat szenvedett az utóbbi 5 évben. A mezőgazdasági stagnálás miatt a gazdák elégedetlenek voltak, gyakoriak a sztrájkok és figyelemfelkeltő a mezőgazdasággal foglalkozók körében bekövetkezett öngyilkosságok egyre emelkedő száma is. De komoly veszteségeket szenvedtek a kis- és közepes vállalkozások is a túlságosan bonyolult és rosszul levezényelt adóemelések miatt, és nem használt a 2016-os drámai pénzügyi húzás sem, amikor egyetlen nap alatt érvénytelenítették és kivonták a forgalomból a két legnagyobb címletű indiai bankjegyet. Ismét nőtt a munkanélküliség, és csökkentek a külkereskedelmi számok is. Ahhoz, hogy csökkenjen a munkanélküliség, a jelenleg előirányzott 6.8%-os gazdasági növekedés helyett 7%-osra lenne szükség. Modi szerint a gazdasági reform egy folyamat, aminek idő kell, hogy megmutatkozzon hatékonysága – a választások nagy kérdése az volt, hogy az indiai nép bizalmat szavaz-e neki újabb 5 évre, hogy ezt be is bizonyíthassa. 

Populista kampány

A közvélemény-kutatások szerint tehát Modinak egyre kisebb lett az esélye arra, hogy egymaga megszerezze pártjával a kormányzáshoz szükséges többséget. Némi reményre adhat okot, hogy a közelmúltban ismét fellángolt kasmíri fegyveres konfliktusok nyomán

ismét előtérbe kerülhetett az indiai/hindu nemzeti öntudat,

aminek erősítése megfelelő kampánytémát szolgáltatott a konzervatív BJP-nek. A miniszterelnök ráadásul szívesen és jól használja az Indiában is fontos kommunikációs csatornának számító közösségi médiát, tavaly a Twitteren ő volt a harmadik legnagyobb olvasottságot elérő állami vezető (az éllovas Donald Trump után), a Facebookon és az Instagramon azonban nem talált legyőzőre. 

Mindkét párt kampánya a nehéz anyagi helyzetre épült, igyekeztek populista, az emberek zsebére ható ígéreteket tenni, főleg az elégedetlenebbnek bizonyuló szegényebb vagy földművelésből élő réteg számára. A BJP a gazdáknak juttatott közvetlen pénzátutalást, a földekre felvett hitelek elengedését, valamint az ivóvízhálózat egész országra való kiterjesztését ígérte, valamint nyugdíjat a 60 év fölötti gazdáknak. Minden indiai család saját, komfortos házra számíthat, a szociális hálózat és a munkalehetőségek növelésével pedig 2024-re egy számjegyűre csökkentenék a lakosság szegénységben élő rétegének arányát. Programjuk a felsőoktatást és a friss diplomások elhelyezkedését is fejlesztené, javítaná az infrastruktúrát, és fokozott erővel tartaná fenn a biztonságot a kasmíri régióban. 

Sok a nép, sok az ígéret

A Kongresszus párt is jelentős erőket fordított a szegények megnyerésére: a társadalom legszegényebb 20 százalékának segélyprogramot ígért, amelynek keretében minden család évente ezer dollárt kap egy bankszámlára –

a hasznos felhasználás érdekében a család egy kijelölt nőtagjának számlájára.

A munkanélküliség felszámolására egymillió új munkahely teremtését vállalták, valamint megemelték és kiterjesztették volna az oktatás és az egészségügy GDP-arányos költségvetését. A kisebb pártok pedig egyszerűen értékes ajándékokkal (tévékészülékekkel, laptopokkal) halmozták el támogatóikat. 

A kiegyenlített viszonyokat tekintve az elemzők egy államra helyeztek nagyobb figyelmet: az észak-indiai Uttar Prades India legnépesebb szövetségi állama, itt él a választók csaknem egyhatoda, és egyben ez az etnikailag leginkább megosztott állam is. A legutóbbi választásokon Narendra Modinak sikerült az állam 80 képviselői helyéből 71-et megnyernie, ráadásul egy különleges, kasztokon átívelő, úgynevezett „szivárványkoalíciót” hozott létre. Sokak szerint a társadalmi rétegek összeborulása csak a választásokig tartó, törékeny szövetség volt. 2019-re a kasztrendszer kivetettjei, a helyi népesség figyelemre méltó egyötödét adó dálitok pártja (BSP) szövetséget kötött az addig szintén ősellenfélnek tartott szociáldemokratákkal (SP), és abban reménykedtek, hogy együttesen sikerül 50 helyet kiharcolni, és ezzel semlegesíteni a közös ellenségnek tartott BJP-t. 

Esélyegyenlőség 

A világ legnagyobb szavazása május 23-án, a szavazatok megszámlálásával és az eredmény kihirdetésével zárul. A modern vívmányoknak köszönhetően erre nem kell annyit várni, mint amilyen hosszan a szavazás elhúzódott. Indiában amerikai mintára az ezredfordulón vezették be az elektronikus szavazóberendezések (electronic voting machine - EVM) használatát, ami ugyan megkönnyíti mind a voksok leadásának, mind az eredmény megállapításának folyamatát, kritikusok és szakemberek szerint azonban akár egy egyszerű okostelefonnal is manipulálni lehet a szavazatok számát – ezt egyelőre az indiai választási bizottság cáfolta. A szavazás menetének kidolgozásánál figyelembe vették az indiai lakosság csaknem egynegyedét kitevő írástudatlanok rétegét is – számukra az elektronikus szavazáshoz mellékelt szavazólapon a nevek mellett egy-egy piktogram segíti a választott jelölt beazonosítását. 

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/148865

Ajánljuk még a témában