Egy eredendő bűnös, derűs reakciósról – Lukács János emlékére

2019. május 8. 13:15
Történelem, politika, nők, alkohol, Winston Churchill, szivar – néhány téma, amiről hosszan lehetett John Lukaccsal beszélgetni. A „reakciós” történész igen szeretett élni: mérsékelt hedonista volt – a szó legnemesebb értelmében. Nem szaktörténész volt, hanem szintézisíró. Gondolatot vitt az adathalmazokba. Nekrológunk.

„Ebben a házban két dologban nincs hiány: alkoholban és könyvben” mondta nekünk John Lukacs, mikor 2017 májusában meglátogattuk phoenixville-i otthonában.

2017 februárjában hívtam fel, hogy meg szeretnénk látogatni; ezúttal nem ő jönne Budapestre, hanem mi mennénk hozzá. Azonnal elfogadta a bejelentkezést, mondván, amúgy is ritkán van alkalma magyarul beszélni. Végre aztán májusra össze is jött a találkozó. 

Phoenixville környéke a régi Angliára emlékeztetett; három deszkasoros fakerítések, rikító zöld fű, dimbek-dombok. János bácsi háza jól el volt rejtve, elsőre nem is hozzá kanyarodtunk be, de végül megtaláltuk a buja indák alatt a bejáratot és a kis tisztáson fekvő, legendás otthont. 

Lukacs háza...

Történelem, politika, nők, alkohol, Winston Churchill, szivar – néhány téma, amiről hosszan lehetett vele beszélgetni. Lukács János, a „reakciós” történész igen szeretett élni. Mondhatnám, mérsékelt hedonista volt – a szó legnemesebb értelmében.

A test élvezetei nála a szellem élvezeteit támogatták, segítették.

Az „eredendő bűnös” nagy adag szivarral és sörrel kuporodott le asztalához könyvet írni. 

Angolul írt, magyarra fordították, főleg világtörténelemről. De akcentus nélkül beszélt magyarul, és amikor Bécs népszerű lett nyugaton, büszke magyarként csak azért is megírta legendás könyvét, a századforduló magyar fővárosi világát bemutató Budapest, 1900-at. 

Ő ihlette elődlapunk, a Reakció nevét. És elmagyarázta nekünk egy alkalommal, utolsó előtti budapesti látogatásakor, hogy mi a mandiner a biliárdban. 

...kertje...

Szellemi arisztokrata volt, ő, a munkatáborból kiszabadult, Hitler elől elmenekülő, félig zsidó, katolikus vallású fiatalember, akinek még a munkatáborban is jutott egy arisztokrata szerető. Szellemi arisztokrata volt, így néha finnyás – például egy amerikai elnök sem felelt meg magas elvárásainak a huszadik század második felében. 

Nem szaktörténész volt, hanem szintézisíró. Gondolatot vitt az adathalmazokba.

Összefoglalt, értelmezett. A történelem nem csak erők küzdelme – ezért írt Hitler és Churchill párviadaláról. A polgári kor végén járunk – volt a meggyőződése, és megírta az Egy nagy korszak végén, meg A XX. század és az újkor vége c. köteteit. A középkor óta tudatosodik az emberben a történelem – fejti ki A történelmi tudatban. 

A derűs reakciós eközben vidéki, elvonult, de mégis aktív életet élt Pennsylvaniában, részt vett a helyi közösség ügyes-bajos dolgainak intézésében. Féltette a kisközösségeket, s nem szerette az amerikai republikánusok túlságosan technokrata, túlságosan haladáspárti főáramát – ez volt az egyik oka, amiért konzervatív helyett reakciósnak mondta magát. Kedvelte az Újvilágban balra sorolt vidékszerzőt, Wendell Berryt. Visszafogottan, régimódian vallásos volt: nem mindig ment misére, de sajnálta, hogy már nem latinul mondják a szentmisét. 

...és könyvtára

Magyar és amerikai, visszahúzódó és a világgal foglalkozó, történész és reneszánsz polihisztor, egyben kiváló házigazda volt.

Eredendő bűnös, derűs reakciós – ez volt John Lukacs, pontosabban Lukács János.

Legyen neki könnyű a föld. Vagy – mivel szerette a latint – Sit tibi terra levis.

Összesen 19 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés