XXI. Század Intézet

Szájer József: Nagy csatazaj várható a bevándorláspártiak részéről

2019. május 8. 22:44

Írta: Kereki Gergő
Hisz a politika alakító erejében, az EU képes lehet levetkőzni a negatívumokat, de változtatni kell az Unió bürokratikus mentalitásán – mondta Szájer József a XXI. Század Intézet rendezvényén szerdán. A Fidesz EP-képviselője szerint hiba az EU részéről az egyes országok közjogi berendezkedésében vájkálni, hiszen republikánusként ő sem bírálja a spanyolokat vagy a dánokat a királyság miatt. Tudósításunk.

A szuverenitás kérdésköre határozza meg Szájer József új könyvét – ezzel a gondolattal vezette fel Lánczi Tamás, a XXI. Század Intézet igazgatója a szerda délután tartott beszélgetést, amelynek fő témája az fideszes EP-képviselő Ne bántsd a magyart! című könyve volt.

„Az EU-hoz való csatlakozáskori illúziókhoz képest tisztábban látunk. Látjuk, hogy az a Nyugat-Európa, amelyről harminc évvel ezelőtt álmodoztunk, megváltozott” – ezt már Szájer József mondta, aki szerint harminc éve a Nyugat volt Magyarország számára a példa, de

ma már „mi képviseljük Európa jövőjét”. 

A 2000-es évek közepén kezdtek el a németek „európázni”

Az elmúlt 15 évben fokozatosan lett uralkodó az a szemlélet, amely a mostani európai közéletet dominálja – válaszolta Szájer Lánczi Tamás azon kérdésére, melyik volt a momentum az elmúlt időszakban, amellyel kapcsolatban először felmerült benne, hogy utat tévesztett Európa. A politikus szerint „hűha-élménye” nem volt, ugyanis fokozatosan történt a változás. „A béka megfőzésének este állt fenn, fokozatosan történt az egész” – tette hozzá.

Felidézte, a 2000-es évek közepén kezdődött el az a tendencia, hogy a németek, akik addig minden egyes kérdést a német nemzeti érdekek alapján közelítettek meg, elkezdtek „európázni”.

Európa irányítását ettől kezdve a németek az Európai Unión keresztül képzelik el.

Ez egy modellváltás a korábbi viszonyokhoz képest, hiszen ezzel a németek formálisan beáldozták a nemzeti érdekeik közvetlen érvényesítését. De csak formálisan, mivel a közös Európa felépítésének jelszava alatt jóval hatékonyabban, tágabb körben tudják megvalósítani a saját érdekeiket, mint korábban.

Ezt a váltást elmondása szerint „konkrét német képviselőkön” is észrevette. „Egyszer csak azt vettük észre, hogy az EU elkezd szankciókat kiszabni, fenyegetőzni, és már nem ajánlatokat tesz, hanem parancsolgat, áttér a többségi döntéshozatalra, ahol a kisebbség véleménye már nem számít” – folytatta.

Erre a jelenségre világít rá a lengyel elnök tanácsadója Krzysztof Szczerski is, aki figyelmeztet, az EU az egyes nemzetek egyenjogúságának tisztelete helyett átállt a részvénytársasági modellre. Egy részvénytársaságban ugyanis mindenki a részvénye arányában szavaz, hiába vannak tehát sokan kisebbségben, ha pár nagy, például a németek és a franciák, önmagukban eldöntik Európa fontos kérdéseit. Szájer gyorsan hozzátette: „itt még most nem tartunk, de a folyamat erre halad.” Az a rendszer, amelynek keretében Brüsszel elkezd egyre több funkciót, hatalmat magához vonni, egyre inkább kézzel fogható.

Elitprojektként tekintenek az EU-ra, inkább kihagynák belőle az embereket

„Hiszek a politika alakító erejében” – ezt már azzal kapcsolatban mondta a Fidesz politikusa, hogy

lehetséges olyan Európát építeni, amely levetkőzi a mai működés negatívumait.

Szerinte az a probléma, hogy az európai politikusok nagy része elveszítette a cselekvőképességbe vetett hitet, nem hisznek abban, hogy a politikusok igenis hatással lehetnek a folyamatokra. Ehelyett azt gondolják ma Európában, hogy az EU egy elitprojekt, nem akarják, hogy az emberek beavatkozzanak az EU fejlődésébe, hiszen „az emberek türelmetlenek”. Szájer szerint gyakran hangoztatott brüsszeli érv, hogy ha a második világháború után az Európa-projektet a francia és német emberekre bízták volna, akkor nem valósulhatott volna meg az EU. Szerinte a demokrácia tud hosszabb távon is eredményeket hozni, csak megfelelő politikusok kellenek hozzá, „ez nem megy abban a bürokratikus mentalitásban, amelyben most az EU működik.”

„Az egyik legiszonyatosabb dolog az, hogy aki az Unió jelenlegi működését kritizálja, az már EU-ellenesnek van kikiáltva” – folytatta. „Nem veszik észre, hogy ilyen logika alapján egy idő után mindenki EU-ellenes lesz, hiszen mindenki fogalmaz meg kritikát. De amikor a magyar kormány a status quót védelmezi, már azt is EU-ellenesnek állítják be” – fogalmazott Szájer arra utalva, amikor a magyar kormány a szabadpiaci energiaárak ellen „folytatott küzdelmet”.

Az EP-képviselő arról is beszélt, hogy bár

már a 2008-as pénzügyi válság idején nyilvánvalóvá váltak a problémák

a liberális Európa-koncepcióval kapcsolatban, az európai uniós elit nem volt hajlandó meghozni alapvető változtatásokat, és mindössze toldozgatták a hibás rendszert. Amikor pedig már a krízis legsúlyosabb részén túl voltunk, akkor rögtön visszatértek a korábbi, rossz gyakorlathoz, sőt szerinte ugyanezt láthatjuk a bevándorlási válsággal kapcsolatban is, hiszen az európai mainstream már azt hangoztatja, hogy a migráció nem probléma.

A Magyarországgal szemben elindult hetes cikkelyes eljárással kapcsolatban azt mondta, „végre nem a Parlamentben van a folyamat, hanem átment a Tanácshoz, ahol tagállami kormányok vannak. A jogállamisági kérdés nem fog lekerülni az asztalról, pedig tévedés ennek a vitának a napirenden tartása az EU részéről”. Szerinte

hiba az egyes országok közjogi berendezkedésében vájkálni,

ilyen alapon republikánusként ő is beleköthetne az angol, a dán vagy a spanyol rendszerbe, de nem teszi, mert ez a tagállamok belügye – tette hozzá.

Az európai parlamenti választásokkal összefüggésben Szájer azt mondta: az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a vesztésre álló erők agresszívabbá válhatnak, így a kampányban „nagyobb csatazajra” számít a sarokba szorult bevándorláspártiak részéről.

Összesen 125 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Adott szándékok mentén sokszor egyszerűen bevándorláspártiakra és nem bevándorláspártiakra próbáljuk osztani a társadalmakat, tagjaikat, országokat, Európa közösségét, egymással szembe állítva embert és embert.
Sokszor úgy tálaljuk a mindennapjainkat, mintha az élet itt az országban, tíz millió ember élete és a földrészen százmilliók élete, a hétköznapok zajai, az ember igénye másból nem is állna, másról nem is szólna, mintha más jellemzője nem is lenne az emberi életnek - ez határozva meg életünk jellemzőit. Csak ennyiből állna az ember, ennyit látnánk az emberben? Életünk nagyon sok összetevőből áll, amelyek együttesen befolyásolják azt, határozzák meg jelenünk és jövőnk minőségét.

"...változtatni kell az Unió bürokratikus mentalitásán..." - attól tartok, hogy ez nehéz lesz, mert ezt az Uniót nem résztvevőinek közös tudata, hanem talán jó szándékú szerződések rendszere hozta létre, ami akarva-akaratlanul kitermeli a saját felsőbbrendűségében biztos bürokrata apparátust.

Igen, a rendszerváltás, a rablóprivatizáció megtette hatását. Miért csak ez után vettek fel minket? Talán azért, hogy gazdasági összeomlás nélkül ne távozhassunk. Nem csak mi a többi hozzánk hasonló sem. Lásd a brit példát. Csak az látszik belőle, hogy bosszút kell állni rajtuk, mert el akarják hagyni ezt az állítólagos kánaánt.

Ha összeáll az eurázsiai régió, az csak akkor lesz rossz, ha az EU továbbra is felülről kezeli a mi régiónkat, és megalapozza, hogy y mérlegelni lehessen, melyik a jobb. Mert, kedves EU rajongók, ez nem egyértelmű. Az EU-nak jelenleg az a szerepe, hogy innét Európából ellensúlyozza, próbálja gyengíteni az USA felé Ázsia irányából érkező kihívásokat, függetlenül saját érdekeitől. Ázsia pedig egyre kevésbé pejoratív jelző.

Európa háború utáni szétszakítása létrehozott egy árkot, amit a nyugati államok nem kívánnak betemetni, hiszen éretlen kiskorúként kezelik az árok keleti oldalán lévőket. Az nem megy, hogy ezeknek az országoknak ők akarják megszabni az elvárt gondolkodásmódot, a belső berendezkedést, miközben piacként és olcsó munkaerő forrásként kezelik őket. Szépségtapaszként pedig "felzárkózási" pénzekkel megfinanszírozzák, hogy a nyugati cégeknek legyenek innét megrendeléseik.

A probléma abból van, hogy harminc év után nem sikerült átdolgozni a közép európai népek agyát olyan mértékben, mint nyugaton. Az a tény, hogy negyven éve a szovjet blokkba löktek minket, más reflexeket alakított ki, főleg a kívülről érkező diktátumokkal szemben.

Te is egyoldalúan fogalmazol: "... félre kéne egy időre tenni a szokásos kelet európai sértettséget meg dacot, és rámenni az európai vízióra."

Odaát meg félre kéne tenni a felsőbbrendűséget, és be kéne venni minket is az európai vízió kialakításába. A részben a nyugatnak is köszönhető, történelmileg kialakult reflexeinkkel együtt.

A "keresztény Európát" ami első sorban nem a templomba járásban, hanem az évszázadokon át kialakult társadalomképben nyilvánul meg, Ázsia felől ma már nem fenyegeti veszély. De azt lássuk be, csak úgy elvi szinten, az eurázsiai országok együttműködése Európától Kínáig, a technológiai fejlettség és az erőforrások összehangolása természetesebb, mint az óceán túlsó oldaláról érkező agresszív demokrácia exporton alapuló együttműködés. Az említett eurázsiai együttműködés beleértve még a BRICS országokat is, marginalizálná a pusztán fegyveres ereje alapján uralkodó USA-t. Ennek egyik példája a hírközlésben fölénybe kerülő Kína ellenében tett lépések, vagy éppen az autóipar, ahol mind Európa, mind Ázsia fölényben van az USA-val szemben. Ha pedig sikerül korlátozni a dollár, mint világpénz abnormális létét, ez még inkább az USA ellen dolgozik.

Tehát csak a kifejezésmódba lehet belekötni, nem a tartalomba? Miért kerülik velünk a nyílt vitát például Sargentini irományáról? Az nem felháborító, hogy egy politikailag nulla, félművelt, de önmagát túlbecsülő, törtető képviselő ideutazva az egynapos bevásárlás szintjén "tájékozódik", majd utána csokorba gyűjti a velünk szemben állók ötleteit? A kormány 136 oldalas válaszáról miért nem folytattak tételes vitát? Mert szerintük mi még politikaim kamaszkorunkat éljük és nem tudjuk, ők milyen jót akarnak nekünk. Mégis milyen válaszokat lehet erre adni.

Pont a kisvasútról nem írtak semmi elítélőt azok, akik ide jöttek megnézni. A kormány gazdasági téren semmi olyant nem tesz, amit az ellenzék nem tenne meg. Az, hogy a gazdaságban kinek osztanak lapot, már a szoci kormányok idején sem volt másképpen. A politikai hatalom a gazdaság nélkül nem ér semmit, erről Antall József tudott volna mesélni. Nem lenne itt semmi kifogás, ha Orbán az EU elvárásai szerint politizálna, ez itt a lényeg. Nem az emberi jogok, nem a jogállamiság, nem a demokrácia, ezeket félre söprik a művelt nyugaton, ha az érdek úgy kívánja. Csak a pénz, amelyből nem jut az ellenzéknek és az őket támogató érdekeltségeknek. A gazdasági befolyásért rinyálnak, mert az egyre csökken. Szóval hagyjuk ezt a szintén szemforgató kioktatást.

Az általad említett országok kivárnak, Ausztriában pedig Kurz sáros az általa összehozott koalícióval, neki muszáj ide-oda lépve alkalmazkodnia.

Orbán illiberális kezdeményezése, majd a lassan kialakuló támogatói kör volt az indok, hogy Sargentinivel, egy megbízható, kiskaliberű pártkatonával fémjelezve támadást indítsanak Orbán ellen. Ez azért működhet, mert a mai kor bolsevikjai, a létszámukban kicsi, de hangjukban, pénzügyi és média lehetőségeikben erősen támogatotty liberálisok befolyásuk alá vonnák az EP össze pártját. Országos választásokon, önállóan indulva10% körül szerepelnek, milyen alapon akarják ők fújni a passzátszelet? Olyan alapon, mint elődeik a bolsevikok. Addig szükséges a sokszínűség, a virágozzék száz virág szlogenje, míg úgy érzik, hogy ők már elég erősek, a többi virág már csak gátolja őket.

József Attila ezt így írta a Világosítsd föl című versében, akkor még a kommunizmusról:

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg -
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.

Miközben az EP-ben van kimondottan, vállaltan liberális párt, miért kéne a többi pártnak is liberálissá színeznie magát? A liberalizmus csak egy a lehetséges világlátások közül, miért kell pont ennek kitüntetett szerepet szánni? Előbb volt a demokrácia utána a liberalizmus, de mára ezt a kezdeti liberalizmust kiforgatva a demokrácia fölé helyezik. Olyan ezt, mint amikor a több, mint száz évvel ezelőtti jogos munkásmozgalmi kezdeményezésekből kinőtt a bolsevizmus, a melyik létrehozta aztán a proletárdiktatúrát a proletárok, a munkások ellen. Természetesen rájuk hivatkozva, hogy ezt ők akarják így.

Ennek mintájára működnek a mai liberálisok.

Mindenbe bele lehet kötni, ha az érdek azt diktálja, ha a támogatók azt diktálják.

"Az ország gazdagodik,a flúgos, ragacsos liberal-bolsevik gazemberek nem kapnak pénzt."
Csányi 1. hely, Mészáros 2. hely, Tiborcz 32. hely a leggazdagabb magyarok listáján. Tudjuk, látjuk kinél van a pénzünk. Talán egyszer majd visszakérjük.

Válaszok:
Negue | 2019. május 10. 23:10

És például az első, és a 32. hely között lévő baloldali kötődésű gazdagoktól, (Gyurcsányt is beleértve) szintén visszakéritek a pénzt, "talán egyszer"?
Nem zavar egyébként, hogy a rendszerváltással együtt járt a privatizáció, és ezáltal a magántőke megjelenése.
De fölöttébb érdekes, hogy csak a jobboldali kötődéssel bíró vállalkozók szúrják a szemeteket.

Teljesen egyetértek. De arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire mosta át az agyukat a nyugati média, mert akármennyire tartanak is egymástól a munkahelyeken (is), most 26.-án semmi nem akadályozza meg a nyugati polgárokat abban, hogy egy X-el elzavarják azokat a pártokat a fenébe, akik lopakodva, évek alatt, rájuk hozták ezt az elképesztő helyzetet.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés