A hagyományos házasság kikezdése a fiatal fiúk és nők elnyomásához vezet (2003)

2019. május 3. 13:16
Amikor az ilyen kapcsolatok kulturális elaboráción esnek át, szinte mindig a titkokba való bevezetéssel, a férfi kizárólagossággal és a nők alacsony státusával kapcsolatosak.

„Az antropológia – a kulturális relativisták és a kiégett értelmiségiek gyűjtőhelye – nem az a terület, ahonnan a hagyományos amerikai családi értékek védelmét várnánk. Ugyanakkor az antropológia rengeteg példával szolgál azzal kapcsolatban, hogy mi történik, ha egy társadalom más elképzeléseket is intézményesít.

Tudni szeretné, mit jelent igazán, ha egy társadalom bevezeti a „melegházasságot”? Vagy ha egy társadalom engedélyezi a poligámiát? Vagy ha eltűnik a stigma a házasságon kívüli gyermekvállalásról? Érdekli, hogy mi történik, ha egy társadalom tolerálni kezdi a kamaszok közti szexuális tapasztalatokat? Hogy az apák és anyák tényleg felcserélhetőek-e? Az antropológiának éppenséggel rengeteg bizonyítéka van ezen ügyekben – és sok másban is, ami mostanában számos lobbicsoportoknak köszönhetően terítéken van az Egyesült Államokban.

Antropológustársaim baloldali politikai meggyőződésük miatt hallgatnak  a 150 év alatt felgyülemlett etnográfiai tudás egyes eredményeiről. Ezek az eredmények ugyanis arra engednek következtetni, hogy a család alapintézmény, és azok a módosítási elképzelések, amelyeket a melegmozgalom és a feministák reklámoznak, valamin másoknak a szexualitással kapcsolatos hagyományos megkötetések elleni fellépése durva következményekkel fog járni. (…)

Van bármi köze egy új-guineai törzsnek a kortárs amerikai vitákhoz a homoszexuális életmód tiszteletével kapcsolatban? Talán nincs. Végső soron a homoszexuális életmód megkövetelése távol esik annak puszta lehetőségétől. De az etoro törzs és más népek esete mégis jól illusztrál valamit a homoszexuális férfi kapcsolatokat illetően az emberi társadalmakban. Amikor az ilyen kapcsolatok kulturális elaboráción esnek át, szinte mindig a titkokba való bevezetéssel, a férfi kizárólagossággal és a nők alacsony státusával kapcsolatosak. 

Hogy ez miért van, az egy összetett kérdés, ami kapcsolatban van a biológiával és az emberi társadalom természetével. A rövid válasz az, hogy a heteroszexuális házasságot a házastársi szex, a terhesség, a gyermeknevelés, valamint a férj és feleség kölcsönös, fenntartott függőségének komplex  összjátéka alakítja. A férfi homoszexuális kapcsolatok, mivel terméketlenek és mivel a férfi dominanciára épülő kapcsolatokat csatornáznak be, a szex, az alávetettség és a kontroll szűkebb értelmezésén alapulnak. (…)

Ha Amerika a melegházasságon keresztül normalizálja a férfi homoszexualitást, attól még kultúránk nem fog hirtelen olyanná válni, mint az etoroké, vagy az Új-Hebridákon élő nagy nambáké és más törzseké. Inkább az fog történni, hogy a homoszexualitás biológiai és kulturális logikája saját útját fogja követni. Az eredmények viszont megjósolhatóak az etnográfia tapasztalatai alapján: a heteroszexuális házasság gyengülni fog, a születési ráta esni fog, a nők státus, mint anyák tovább erodálódik, és a fiatal fiúk sokkal inkább az idősebb férfiak erotikus érdeklődésének homlokterébe  kerülnek. Tisztában vagyok vele, hogy erőteljes ellenérzéssel találkozom ezügyben azok részéről, akik szerint a melegházasság csak az emberi jogok kiterjesztése. De a kapcsolat a homoszexuális vágy és a gyermekek felé megmutatkozó erotikus érdeklődés között különös állandóságot mutat.  A melegaktivisták és támogatóik gyakran rámutatnak, hogy a legtöbb gyermekmolesztálást heteroszexuális férfiak követik el. És hangsúlyozzák, hogy a homoszexualitás nincs szükségszerűen kapcsolatban a pedofíliával: sok meleg férfi más meleg férfiak iránt érdeklődik. Elfogadom mindkét állítást, de mégis ott van az a makacs tapasztalati tény, hogy azok a társadalmak, amelyek valami olyasmit intézményesítettek, mint a „melegházasság”, azt olyan formán tették, hogy az idősebb férfiak partnerei kamasz fiúk voltak. Azt gondolni, hogy az Egyesült Államokban  a melegházasság bevezetése nem fogja bátorítani az ilyesfajta eroticizmust, az az etnográfiai bizonyítékok tekintetében vágyvezérelt gondolkodás. (…)

A bizonyítékok szerint a poliamória hívei is túlságosan meggondolatlanok saját önkifejezésüket a középpontba állítva a monogámia lerombolásával kapcsolatban. Töröld el az egy nő-egy férfi szabályt, és igen, a poliamoristák is nyíltan tehetik, amit szeretnének, ahogy sokan mások is. Ha a poliamoristák szabad utat kapnak, akkor viszont várhatóan a többes házasság abban a klasszikus formájában fog felbukkanni, hogy a gazdag férfiak dominálnak a sokkal fiatalabb, törékenyebb nők felett. 

Ez nem a „csúszós lejtő” előrejelzése. Ennél sokkal egyértelműbb a tendencia, minthogy tudjuk, hogy akármikor, akárhol az emberi társadalmakban opció volt a többes házasság, ott ez történt. Legyen szabadpiac, és ne legyenek szabályok a többes házasság ellen, és az emberek egy olyan hierarchiában találják magukat, amiben az idősebb férfiak több fiatal feleség felett uralkodnak. 

De miért? Miért nem lehet, hogy csak a poliamoristák kettes, hármas, négyes utópiái valósuljanak meg? Vagy legalább valami gyengébb verzió, amiben a legtöbben monogámok, de néhányan élnek ezzel a lehetőséggel? A válasz valami olyasmiben rejlik, amiről az antropológusok nem szeretnek beszélni: az emberi természetben. A nemek sokkal könnyebben alkalmazkodnak egy domináns férfihierarchiához; a férfiak biológiailag úgy működnek, hogy a szexuális változatosságot keresik; és a viszonosságnak azon rendszereiben, amelyre minden emberi társadalmat alapoznak, könnyen kialakul az a helyzet, hogy a domináns férfiak fiatal feleségek segítségével stabilizálják helyzetüket.” 

Peter W. Wood a Bostoni Egyetem antropológia professzora.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 24 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Régóta csodálkozom azon, hogy az emberrel foglalkozó biológusok és az emberi társadalmakkal foglalkozó antropológusok nem emelik fel a szavukat a "gendertudomány" abszurd állításaival szemben. Pedig nyilvánvaló, hogy a genderisták kb. úgy viszonyíthatók az embertudományhoz, mint a marxisták a történettudományhoz. Mindkét szellemi irányzat ideológia (értsd: politikai előítéleteken alapuló) paradigmákra épül, és mindkettő tudománynak álcázza az emberi természetet megváltoztatását célzó politikai törekvéseit.

Nem tudok másra gondolni, minthogy ezeket a tudományokat ma már nem valódi tudósok, hanem baloldali ideológusok művelik, vagy annyira elmerültek a részletkérdésekben, hogy nem éri el az ingerküszöbüket a szakterületük paradigmáinak felcserélése politikai ideológiákra.

Nem tudom melyik a rosszabb, a tudósnak álcázott politikus vagy a szakbarbár?

Az emberi természet alapvetően hierarchia-központú.
A természetes hierarchiákat a modern liberalizmus tönkretette.
A liberalizmus PC-mainstream pótlék-hierarchiák: emberellenesek és természetüknél fogva, a modern társadalmakat pusztítják elsősorban.

Naná, de a nyugdíját a heterók gyerekeitől várhatja.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés