Szuverenista kiáltvány az európai népek jogaiért

2019. április 15. 14:06

Paolo Becchi
Látószög
Az államok régóta válságban vannak.

„Az európai politikai rend a 17. század közepe óta »államok rendszerére« épült, vagyis arra, hogy a nemzetállamok kölcsönösen elismerték egymást, illetve a közöttük létrejött megállapodásokat: az állam volt a nemzetközi jog, ezen belül a jus pubicum europaeum kizárólagos alanya. A 19. századtól kezdve megjelent egy másik jogalany is: az egyén, akinek nemzetközi szinten is egyre több jogát ismerték el, mégpedig olyan jogokat, amelyek az államától függetlenül is megilletik, s amelyeknek akár saját államával szemben is érvényt szerezhet. Az Európai Unió, amelynek ma tagjai vagyunk, maga is mindig ezt a logikát követte: egyfelől formálisan elismerte a tagállamokat, amelyek azonban a valóságban Németország uralma alá kerültek, másfelől elismerte az egyéneket, az európai polgárokat is, mint akik az Unió biztosította jogok alanyai. Mindezt nézetünk szerint mára meghaladta az idő.

Egyfelől az államok, legalábbis abban az értelemben, ahogy a klasszikus nemzetközi jogban szerepeltek, régóta válságban vannak, egyre többet veszítenek (külső és belső) szuverenitásukból az önmaguk létrehozta nemzetközi szervezetek javára, márpedig pontosan ez a szuverenitás alapozta meg nemzetközi jogalanyiságukat. Milyen állam az, amelynek nincs pénzügyi önállósága, amely szüntelen alkudozni kényszerül gazdaságpolitikájáról, közkiadásairól, éves költségvetéséről és amely még azt sem döntheti el szabadon, milyen intézkedésekkel gondoskodjék belső biztonságáról?

Másfelől egyetemes igényű és elvi »nyilatkozatok« sokasága folytán megszaporodtak az egyének jogai, de anélkül, hogy érvényesítésük hatékony mechanizmusa létrejött volna. A kiindulópont azonban mindig egy és ugyanaz: a jogalany egyes egyedül a maga elvontságában felfogott egyén, és nem is lehet más. Márpedig valami kimaradt a számításból.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az egyén jogalanyisága az individualizmus térnyerésének következménye. Paradox módon a szuverenitás védelme képviseli a közösség jogainak védelmét, annak ellenére is, hogy a szuverenistákat szeretik elkülönüléssel vádolni. A szupranacionális hatalmi logika nem a közösségek érdekeit képviseli, hanem az atomizált, individualista fogyasztói társadalmakét.

"3. Minden olyan cselekedet, amelynek akár célja, akár eredménye az, hogy az európai népeket megfossza integritásuktól, amely megkülönbözteti őket más népektől, illetve kulturális értékeiktől vagy nyelvi identitásuktól, a népek jogaival ellentétesnek minősül. Tilos minden olyan cselekmény, amely akár közvetve vagy akár közvetlenül erőszakos asszimilációt vagy integrációt eredményez."
"7. Az európai népeket kizárólagos szuverenitás illeti meg nemzeti vagyonuk, illetve természeti erőforrásaik felett.
Európa népei szabadon dönthetnek arról, milyen gazdaságpolitika szolgálja tagjaik munkáját és jólétét."
"8. Azon külföldiek, akiket országukban megakadályoznak alapvető szabadságjogaik gyakorlásában, menedékre jogosultak az európai országokban, az illető államok törvényeinek keretei között. Az európai népeknek jogukban áll megvédeni határaikat és jogosultak a nemzetbiztonságok szavatolása céljából szükséges minden intézkedést életbe léptetni területükön."
Fordította: Betlen János
Paolo Becchi (Genova, 1955) jogfilozófus, akadémikus, a Luzerni Egyetem jog- és államfilozófia professzora és a Genovai Egyetem jogfilozófia professzora. 2013 és 2015 között a Movimento 5 Stelle (Öt Csillag Mozgalom) ideológusaként tartották számon, manapság a másik olasz kormánypárthoz, a Legához áll közel.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés