Írói győzelem, ha le tudok menni kutyába

2019. április 14. 12:05

Spiró György
Népszava
Az első Parlament szellemileg sokkal rosszabb volt, mint amilyen a nagy magyar átlag. Interjú.

„Visszatérve a parlamenti felszólalás paródiákra, ezekkel a parlamenti életet és a felszólalók stílusát, az elhangzottak tartalmát is célkeresztbe helyezi. 

Parlamenti paródiákat már a rendszerváltás legelején is lehetett volna írni, csak nem volt hozzá kedvem. Akkoriban jobban kétségbeestem, mint azóta bármikor, úgy láttam, hogy rettenetes szellemiségű emberek kerültek be a Parlamentbe, néhány tisztességes idealista kivételével, akik előbb-utóbb természetesen kikoptak. Úgy érzékeltem, hogy az első Parlament szellemileg sokkal rosszabb volt, mint amilyen a nagy magyar átlag.

Azóta változott valami? 

Nemigen. A legnagyobb sokkot, amire vissza-visszatérek, az okozta, hogy leszavazták a Kossuth-címert. Talán azért is érintett mélyen, mert 56-ban tízévesen tucatjával festettem a Kossuth-címereket lelkesen, még az osztály falára is felkerült némelyik. Címerfestőnek egészen kiváló voltam. Kilencvenben úgy éreztem, hogy a koronás címer törvénybeiktatása miatt ezentúl csak abszurdumban élhetünk. Írtam is aztán másfél évtized múlva egy szatírát a kommunista királyságról. 

Abszurdumra abszurdummal lehet válaszolni?

A kérdés a válasz minősége. Sok mindent írtam, történetesen épp humoreszket aránylag keveset. Bohózatot és vígjátékot inkább, elő is adták őket. Sok szempont lehet termékeny. A mostani kötetben szereplő írásokban egy-egy magát hivatalosságnak vélő alak szerepébe bújtam bele. Rekonstruálni szerettem volna az egymástól kissé eltérő, de végső soron állami balgaságokat. Ebben a műfajban azt élvezem, hogy a hülyeséget képes vagyok előidézni magamban. Az az írói győzelem, ha le tudok menni kutyába.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 60 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha Spiró rendelkezne lelkiismerettel - sajnos, az ő köreiben ez ismeretlen - akkor hozzákezdene a magyar 20. század megfejtésével.
Mert amúgy szellemileg rendelkezik az ehhez szükséges erőforrással.
A hozzákezdés pedig indulna: Az 1917-es Balfour-nyilatkozattal, amelyet 1917. november 2-án adtak ki...
Innen kell göngyölíteni az eseményeket, ahol minden összefügg, természetesen.
Semmi nincs "magától", előzmény nélkül.
De erről "hősünk", a fölényes, ihletett "igazlátó" és -mondó valahogy megfeledkezik, vagy kínosan kerüli.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2019. április 14. 16:33

Viszont - megint csak az ő köreiben szokásosan - felülfényezi önmagát, megint csak a köreiben megszokottan, naiv-jó szándékú, kicsit balekként beállítva emberbarátságát.

Ja kérem, aki egyszer oda szarik, ahonnan kenyeret kap, az ne csodálkozzon azon, hogy örökös idegennek fogják tekinteni.

Volt egy bon motja, amivel még egyet is lehet érteni: "Ha az emberiség okosabb lenne, már rég kihalt volna." A többi genetikusan kódolt fikázás.

Huszonegyedik századi jobboldali átok: "A Népszava interjúvoljon meg téged!"

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés