Kamera előtt és mögött

A köztévézés is lehet trendi – Koltay Anna rendező, műsorvezető a Mandinernek

2019. március 27. 11:35
Van létjoga manapság a dokufilmeknek? Hogy jön össze egy katolikus atya és a budapesti hiphop színtér? Mitől lehet a közszolgálati televíziózás izgalmas? Koltay Anna rendező, műsorvezetővel beszélgettünk a mai hiphop és punk világáról, arról, hogy mi is a rétegzene, illetve a BP Underground filmet is kiveséztük.

A tavalyi év egyik meglepetésfilmje volt a BP Underground, amely az elmúlt húsz év hiphop zenei színterét mutatta meg. A Highlights Of Hungaryn is díjazott dokumentumfilmet Koltay Anna és Turán Eszter jegyzi. Anna a rendezés mellett szerkesztő-műsorvezetőként a kamera előtt is sokat szerepel, jelenleg az M2 Petőfi TV műsoraiban.

Számos műsor arca voltál az utóbbi években, de hogyan is kerül valaki a tévézés világába?

Kevéssé volt tudatos döntés, nem tudtam, mit szeretnék csinálni a gimi után. Lehettem volna diplomata, de a nemzetközi tanulmányok szakról lemaradva a kommunikáció-médián kötöttem ki. Az egyetem alatt szakmai gyakorlatomat az MTVA-nál töltöttem, és annyira megfogott a televíziózás miliője, hogy puszta lelkesedésből ottragadtam másfél évre gyakornoknak, aztán máig tart a történet. Nyolc éve dolgozom szerkesztőként, riporterként, műsorvezetőként a köztévénél.

Mi az izgalmas a köztévében egy fiatal televíziósnak? Általában nem a legpörgősebb műsorokat és nem épp a fiatalos műsorkínálatot társítjuk a közszolgálati csatornákhoz...

A kereskedelmi televíziózás sosem érdekelt, azt már az elején tudtam, hogy közéleti-közszolgálati és kulturális tartalmakkal szeretnék foglalkozni. A sztárok világa hidegen hagyott, nem akartam showműsort se vezetni, nem is állna jól a habitusomnak. Mélyebb, értékközpontúbb tartalmat szerettem volna átadni már a kezdetektől, amiből én is nap, mint nap tanulok. Meggyőződésem, hogy

ezeket lehet korszerű módon tálalni az embereknek, lehet vonzó a közszolgálati tévézés. 

Idén az M2 Petőfi TV-hez igazoltál, ott azért könnyebb témákkal foglalkozol...

Most épp a fordítottját próbálom megvalósítani, mint az M5 kulturális csatornánál, amely fontos két év volt az életemben. Itt nem a komoly tartalmak befogadhatóvá tételén dolgozom, hanem a könnyedebb, popkulturális témák igényes, informatív bemutatása a cél.

Korábban Édes Anyanyelvünk címmel Kubik Anna színművésznő és Pölcz Ádám nyelvész közreműködésével nyelvi ismeretterjesztő műsort is szerkesztettél. Van a nyelvművelésnek bármiféle relevanciája ma, amikor az internetes kultúra fellazította a kommunikációs formákat?

A média egyik elsődleges feladata kell, hogy legyen az anyanyelv ápolása. Egyrészt a műsorvezetők, riporterek felelőssége is, hogy a megválasztott kifejezésekkel, a helyes hangsúlyozással milyen hatást gyakorolnak a nézők nyelvi igényességére. Másrészt közvetlenül,

nyelvi tematikájú műsorokkal is ösztönözhetjük az igényes nyelvhasználatot,

ezért örültem akkor, amikor megtalált az Édes Anyanyelvünk, két évig volt szerencsém ezt a műsort szerkeszteni. Itt öt perces, kifejezetten fiatalos, frappáns, dinamikus epizódokban jártunk körül egy-egy nyelvi jelenséget, amelyek adásba kerülés után a neten is könnyen megoszthatók voltak. Hiszem, hogy ez maga a közszolgálat a 21. században.

A televíziós szerkesztéstől azért nem vezet feltétlenül egyenes út a saját filmig. Honnan jött a BP Underground?

Két forrásból is táplálkozott a sorozat ötlete. Először is tévés munkám során nagyon sok interjút készítettem, kitapasztaltam, hogyan lehet egy visszahúzódó embert megnyitni, vagy épp hogy kezeljek egy szószátyár interjúalanyt. Édesapám rendező, így már otthon magamba szívtam a filmkészítést, noha apám eleinte távol akart tartani a szakmától. A témaválasztást pedig a zene iránti rajongásom hozta.

Dokumentumfilmet készítettél, ami valljuk meg, nem épp a legtrendibb műfaj a fiatalok között. Mennyire rétegműfaj a doku manapság?

Egyre több itthon az újító szellemű vagy különleges témaválasztású, esetleg játékfilmes illusztrációkkal is színesített dokumentumfilm, csak ügyesen el kell juttatni a közönséghez. Attól nem tartottam, hogy légüres térbe kerülünk ezzel, de arra nem számítottunk az elején, hogy ekkora érdeklődés fogja övezni. A BP Underground első része a hardcore-punk zenei színteret mutatja meg, akkor még kísérleti alkotásnak szántuk alkotótársammal, Turán Eszterrel. Ő hozta a produceri tapasztalatokat, a filmes látásmódot, én a mélyinterjúkban, szerkesztésben szerzett rutinom. A fogadtatása meglepett, azok is szerették, akik nem az adott színtér zenéit hallgatták, mert mondjuk ők is jártak szórakozni a bemutatott helyekre, pl. a Kultiplexbe vagy a Totalcarba, mások a ’90-es évek nosztalgiája miatt kedvelték, amely ma egyébként is reneszánszát éli.

Milyen nyomon indultatok el? Egy letűnt korszak szubkultúráját dolgoztátok fel, de a legtöbb zenekar, sőt a klubok jó sem létezik ma már.

Több hónapos kutatómunka előzte meg mindkét filmet. Bár ebből a közegből jövünk mindketten Eszterrel, de így is sokórányi háttérbeszélgetést folytattunk zenészekkel és a színtérhez köthető figurákkal, illetve rengeteg archív anyagot kellett felkutatnunk. 

Hogy látod, mennyiben más ez a közeg ma, mint húsz évvel ezelőtt?

Általában megváltozott a rétegzenék világa. Könnyebb hozzájutni a ruhákhoz, zenékhez, miközben a hatásuk, például a punknak, marginális. Nem igazán működik a lázító ereje,

egy-egy háromperces dallal sokkal kisebb hatást lehet elérni, mint a vasfüggöny mögötti időben vagy a ’90-es években.

A második részben feldolgozott hiphop színtérnél egy rétegműfaj mainstreammé vált, tömegeket mozgatnak meg az előadók, ott van például a Pilvaker is.

A második résznél számomra is új világ tárult fel, alapvetően én egy rock and roll csaj vagyok, így a forgatás hónapjai alatt ismertem meg közelebbről a hip hop-ot, amelyet nagyon megszerettem, mert inspiráló, elgondolkodtató szövegeket kaptam, és nagyon tehetséges előadókat ismertem meg. A hip hop ma virágzik, de persze kérdés, mit is tekinthetünk mainstreamnek. Ha valami bekerül a rádióba és a fesztiválok nagyszínpadaira, elveszti underground jellegét. De hol húzzuk meg a határvonalat? Mi a hiphop underground oldalát akartuk bemutatni körképünkben, de foglalkozunk az ismertté válás dilemmájával is. Ezért vannak benne a filmben a rádiókban is játszott Punnany Massif vagy az Irie Maffia tagjai, és ugyanúgy a tudatosan ma is vitathatatlanul hiteles underground NKS vagy Bobakrome is.

Folytatást terveztek? A hazai elektronikus zenei közeg virult a 90-es években, és nincs igazán feldolgozva.

Mindenképp szeretnénk folytatni, terveink szerint végigvesszük a budapesti szubkultúrákat, kidomborítva, mitől váltak sajátosan hazaivá. Izgalmas a magyar rock és metálszíntér is, ’89-ben indul a Metal Hammer magazin és a Tankcsapda, ekkor adja ki a Pokolgép az Éjszakai bevetést, de ott van a Junkies, Sex Action és sok más zenekar története is. Van egy elektronikus szubkultúránk is, gondolunk a techno/rave közegre is. A folytatás mellett szól az is, hogy a második részt már nemcsak a neten, hanem a mozikban is játsszák. A közönség folyamatos visszajelzése és a Highlights Of Hungary óriási motivációt adott, nem is számítottunk rá, hogy a második díjat elhozzuk. 

Mik a terveid a BP Undergroundon túl?

Most fejeztem be egy portréfilmet egy 90 éves katolikus atyáról, Farkas Attiláról, Életút Krisztus követségében címmel. Zenei vonalon egy videoklipet rendeztem a Kormorán zenekarnak, a tavaly megjelent Új időszámítás lemezük egyik dalára. Vannak még terveim, szívesen végigvenném a Hungáriától a Mystery gangig a rockabilly közeg történetét, vagy a hip hop olyan ágait, mint a breaktánc, amit csak érintőlegesen tudtunk a BP Undergroundban bemutatni. A ruhaiparról és az instagramos influenszerek világról is szívesen forgatnék, összefüggésben szívügyemmel, az ökotudatos gondolkodással.

Honnan jött a vallásos témájú film? Kicsit meglepő témaválasztás a kemény zenei szubkultúrák után.

Hívő ember vagyok, katolikus családban nőttem fel, és Farkas Attila atya sokat adott nekem személyesen is. Úgy gondoltam, születésnapjára megajándékozom egy filmmel.

Hiszek abban, hogy azt kapjuk vissza, amit adtunk, én pedig úgy éreztem, tartozom neki ezzel.

A tévés karriered az M5 után az M2 Petőfi TV-nél folytatódott, mivel foglalkozol ott?

Az Én vagyok itt! című műsorban az A38 hajón van egy impozáns panorámájú stúdiónk, ahol egy rendkívül fiatal, inspiráló, dinamikus csapattal dolgozhatunk azon, hogy a zenei és popkulturális témákat igényes köntösben mutathassuk be a nézőknek. Műsorvezető és riporter is vagyok a csatornánál, és külön öröm, hogy alkotói szabadságot kapva, a kreatív energiáim mozgósítva, abban a kulturális közegben forgathatok, amely a privát életemben egyébként is a mindennapjaim része.

***

Fotók: Földházi Árpád

Összesen 45 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Elég öreg vagy te is, ha ez jutott eszedbe:-))))) ifjukorom egyik kedvence

Megvan bakelit en:-)
A nagymamája magyar:-)

Most már csak azoknak a buta embereknek kéne rászoknia a köztévére, de ez még mindig nem jön össze, annyinak felfordul a gyomra a seggnyalástól...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés