Nem igaz, hogy a társadalomtudósok nem politizálnak

2019. március 18. 13:16

A társadalomtudományok valójában az összes tudományterület közül a legátpolitizáltabbak.

„Mostanában azzal vádolnak minket, hogy a társadalomtudósok politizálnak. A társadalomtudósok nem politizálnak, hanem kifejezetten ezekkel a kérdésekkel, mélyszegénységgel, gyermekvállalás kérdésével” foglalkoznak – mondta az MTA Jogtudományi Intézetének kutatója, Szilágyi Emese az ATV-ben Fiala Jánossal (a most épp önkormányzatokkal gyártott PR-interjúi miatt előtérbe került rádióssal), Vadai Ágnessel és Gulyás Balázzsal beszélgetve. A műsorban az Orbán-kormány családvédelmi akcióterve volt az egyik fő téma. 

Szilágyi az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa, fő kutatási területei a párt- és kampányfinanszírozás alkotmányos alapjai, a politikai szabadságjogok elmélete valamint a demokratikus egyenlőség és az egyéni szabadságjogok kapcsolata.

Lehet, hogy Szilágyi ritkán beszél a tévében napi pártpolitikai ügyekről, de a politika nem csak a napi adok-kapok,

az ő kutatási területeiről pedig aztán nehezen mondhatók, hogy ne lennének átitatva politikával, sőt: eleve politikai területek.

Szilágyi Emese tehát egész munkájával, tetszik vagy nem, végső soron politizál. Kutatási területeinek minden fogalma politikai: szabadságjog, egyenlőség, demokrácia, kampányfinanszírozás, alkotmányos alap. Ez politika a javából. Ami nem baj, sőt igen tiszteletre méltó, csak ne tegyünk úgy, mintha ez a politikum világától teljesen függetleníthető tudományos kérdés lenne, Hans Kelsen Tiszta jogtana után feltalálva a Tiszta Kampánytant és a Demokratikus Egyenlőség Tiszta Tanát. Carl Schmitt is tudományosan vizsgálta a politika és jog világát, de nem hazudta azt, hogy ő puszta tudományt művelne.

 

 

A társadalomtudósok ugyanis igenis politizálnak. A politika nem csak a reggeli meg az esti híradó és a hírek a hírportálokon –amelyekről nehezen tudom elképzelni, hogy a társadalomtudósok ne követnék őket. Politizálás az is, hogy valaki állást foglal, mit hogyan kellene csinálni egy közéleti, társadalmi kérdésben. Ekkor ugyanis prioritások és értékek mellett teszi le a voksát. Ha egy társadalomtudós állást foglal a családvédelmi akciótervvel vagy a mélyszegénység kérdéskörével kapcsolatban, akkor igenis politizál. 

Ráadásul a társadalomtudósok jó részének a motivációja a társadalomtudóssá válásban – szociológus, politológus, jogász – épp az volt, hogy valamiképp hozzá akart járulni saját álláspontja diadalra juttatásához. 

A műsorban azt is kifogásolta Vadai és Szilágyi, hogy a kormány nem olvassa a társadalomtudósok folyóiratcikkeit. Nos, a világ legnagyobb és legjelentősebb angol nyelvű folyóiratainak cikkeit is szűk szakmai körök olvassák.

A tudósok és újságírók általában azt gondolják, hogy a miniszterelnöknek, az amerikai elnöknek és a római pápának is minimum őket kellene olvasnia, különben nem tudnak megalapozott döntéseket hozni. 

A társadalomtudományok valójában az összes tudományterület közül a legátpolitizáltabbak

– egyszerűen nem tudnak nem azok lenni, természetükből fakadóan. Hogy művelőik többsége baloldali, az egy tudományszociológiai kérdés; de ez is azt bizonyítja, hogy igazából politizálnak: nem csak vizsgálni, hanem átalakítani is akarják a társadalmat. Ezzel együtt persze vannak jobboldali, konzervatív társadalomtudósok is. 

Sok társadalomtudós azon alapállása, hogy fokozni kell a társadalmi egyenlőséget, teljesen egyértelmű világnézeti és politikai cél, még akkor is, ha az egyenlőséget is lehet tudományosan vizsgálni. Az egyenlőséget ugyanakkor tudományosan kritizálni is lehet, ott van például a magyar származású amerikai gondolkodó, John Kekes Az egalitarianizmus illúziói című kötete (Kekes a University at Albany nyugalmazott filozófia professzora).

A társadalomtudományok kiválóak arra, hogy velük egymással homlokegyenest ellenkező álláspontokat támasszunk alá tudományosan.

Szilágyi az ATV műsorában azt a szociológiai beszédmódot használata, ami a rendszerváltáskor vált dominánssá a közéletben a marxista nyelv helyett vagy inkább mellett. Ez a nyelv a világnézeti, politikai kérdéseket tudományosan eldönthetőnek tartja, és közös pontja a marxizmussal a tudományra való hivatkozás, a haladás tudományos igazolásának igénye. Szilágyi megkérdezhetné erről Szűcs Zoltán Gábort is, aki elvégre a kollégája.

A társadalomtudományok hozzá tudnak járulni a jó politikai döntések meghozatalához,

de hogy az egyenlőségből mennyi és hogyan szükséges, az nem társadalomtudományi kérdés, hanem etikai, világnézeti, politikai

– még akkor is, ha van tudományos aspektusa is a témának. Hogy például a támogatásokat, segélyeket, a szociális hálót mennyire tegyük érdemalapúvá, ez elsősorban nem szociológiai vagy jogi kérdés, hanem etikai és politikai.

 

Szilágyi nem csak társadalomtudós, hanem jogász is. A jogászok pedig hajlamosak eljogiasítani a politikát – ez a kérdéskör a kortárs politikatudomány egyik nagy témája.

Ezt már kitárgyaltuk korábban, utalnám az érdeklődőket (az egyébként baloldali) Richard Bellamy Political Constitunionalism című kötetéhez, amiben a politika eljogiasítása ellen érvel.

A jogászok, bírák nem mondhatják meg egy társadalomnak, hogy annak mit kell gondolnia az élet, a világ nagy kérdéseiről. 

A közösségek, azok politikai képviseleti szerveui határozzák meg a jogászok működési kereteit.

A 21. század jogászai sem lesznek képesek ugyanis véglegesen eldönteni azokat a nagy kérdéseket, amelyekről Platóntól Richard Rortyig nincs egyezség. 

A társadalomtudósok és a jogelmélettel foglalkozók tehát, tetszik vagy nem tetszik, politikai kérdésekben foglalnak állást, akkor is, ha ezt igyekeznek tudományosnak és politikamentesnek beállítani. 

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/144855

Ajánljuk még a témában