A lehető legnagyobb ellenzéki sikerre több millió polgárnak szüksége van
Ez a beszéd a törzsszavazóknak szólt, illetőleg a többieknek annyiban, hogy: féljetek.
Március 15. már nem egyszerűen az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc ünnepe.
„Március 15. már nem egyszerűen az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc ünnepe.
Több annál, az európaimagyarok (így, egybeírva!) lázadásának napja. Az Európai Egyesült Államok áhításának lázálma. Hogy ne legyünk ösztönország ösztönlényei. Hogy ne hagyjuk, hogy egy átkozott rablóbanda uralkodjon felettünk. Polgárháborút vizionálva ezt mondta Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök, őszödi hazudozó büszke hazafiként és demokrataként a szónoki emelvényről – tornacipőben tisztelegve a magyar történelem legszentebb hősei előtt, a nemzeti függetlenségi harc legnagyobb ünnepén.
Egy másik igazi európaimagyar, a támogatottság nélküli Párbeszéd Tordai Bencéje a Parlament Kossuth térre néző főkapuja előtt várakozó, a nemzeti lobogó felvonására készülő köztársasági és házelnökhöz lépve kockás inges ellenállóként próbálta - magát újságírói szerepbe képzelve - provokálni Áder Jánost és Kövér Lászlót. Március idusán az egységbe forrt ellenzék közös emelvényén pedig együtt lengett az európaimagyar DK és az immár európaimagyar Jobbik lobogója. Gyurcsányné Dobrev Klára, az Európai Egyesült Államok magyarországi követe és az egykoron EU-s zászlót égető Jobbik képviselője együtt jelentették be, hogy létrejött a nemzeti egység a köztársaság helyreállítása, a jogállam visszahódítása érdekében. És az ég nem szakadt le. Dobrev és Jakab Péter mellett persze ott feszített egy másik párbeszédes európaimagyar, Jávor Benedek, aki európai parlamenti képviselőként többször jelentette fel Magyarországot brüsszeli fórumokon, mint Haynau titkosrendőrségének besúgói az Aradon kivégzett tábornokainkat. S persze ott volt az ügyészséget Brüsszelbe telepíteni akaró Hadházy Ákos is. Igaz, egyedüliként némi önkritikát is gyakorolt, amikor önnönmagukat »szánalmas bal...asznak« titulálta.”