Marco Rossi Orbán Viktorról: Azonnal felismertem, hogy követi és érti a játékot
A szövetségi kapitány elmondta, hogy addig marad, amíg követik őt.
Indexet én is olvasok, ÉS-t nem. Interjú.
„Varga az Indexszel kezdi a napot, a hétvégét pedig az ÉS-sel. És ön?
Indexet én is olvasok, ÉS-t nem.
A nem fideszes oldalról van kedvenc publicistája?
Mióta Uj Péter belesavanyodott a 444-be és mióta Szily kivonult a közéleti frontról, azóta nem olvasom őket. A többiek pedig vizet sem vihetnek nekik. Illetve TGM-et, ha publicistának tartjuk, nagy élvezettel, bármikor olvasom, noha egy szavával sem értek egyet. Grecsó tárcáit szintén szeretem, csupa földközeli, lélekkel átitatott, szerethető történet. A többi? Egybites, Orbán-fóbiás történetek, a címből tudom, miről ír, hová futtatja ki, egyszerűen unom. Se stílus, se lendület, semmi nem maradt abból, ami valamikor a Magyar Narancsot Magyar Naranccsá tette.
Szerette a Narancsot?
Onnan loptam csomó mindent még a kilencvenes években.
Egyet mondjon.
Kapásból nem tudok. Nyelvi megoldások, a gonzó beleállás, ilyenek.
Sokakat meglepett, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum élére kerülve békülékeny, konstruktív hangot ütött meg. Az elsők között ült le a nem éppen fideszes, a könyvterjesztőket és könyvkiadókat képviselő Nyáry Krisztiánnal és a szépírókos Szkárosi Endrével. Majd azt nyilatkozta, hogy a PIM-ben helyük lehet az Orbán-kurzust kritizáló íróknak is.
Ha valaki nem imádja Orbán Viktort, nem jelenti azt, hogy nem jó író. Ha a művei bizonyos szintet megütnek, bármit gondoljon a Fideszről, helye van a PIM-ben. A PIM vezetőjeként annyit kérek: a politikát tartsuk a politika terében, az irodalmat pedig az irodalom terében. A PIM-ben ne orbánozzanak, hanem irodalomról beszéljenek.
Aki ezt megígéri, jöhet, aki nem, az meg nem?
Nem akarok cenzúrát, nem akarom senkinek se megmondani, mit szabad, mit nem. Mindenkinek magának kell éreznie, mikor csúszunk, csúsznánk át politikai terepre. Lehet politizálni is itt, de aki politizál, az politikai választ kap. Ilyen egyszerű a történet.
Honnan kap politikai választ? És milyet? Karaktergyilkosat a kormánysajtótól?
Például.
Az ön elődje a PIM-nél, Prőhle Gergely miért repült?
Nem tudom megfejteni.
Nem kérdezte a döntéshozót?
Nem.
Miért nem?
Mert nem az én dolgom.
Ha tudná, Prőhle min bukott, azt is tudná, önnek miben tilos hibáznia, nem?
A saját életemet élem, a magam dolgával foglalkozom.
Ki az, akitől nem kérdezte meg, hogy Prőhle mit szúrt el?
Kinevezésem előtt Kásler Miklós miniszterrel és Orbán Viktor miniszterelnökkel beszéltem.
Mit várnak öntől?
Tavaly októberben még századvéges gondolkodóként kaptam a feladatot, hogy elméleti munkaként vizsgáljam meg, milyen lehetőségei vannak a PIM-nek a kortárs irodalmi életben a kormányzati kultúrpolitika horizontján belül. Egy hét alatt végeztem, 2018. október 23-án éjfélkor adtam le az anyagot. A la carte menüt vázoltam fel, ami olvasható a PIM honlapjára kitett programomban.
Úgy írta a koncepciót, hogy ön legyen a befutó?
Eszembe nem jutott, hogy engem kérnek fel. Minden koncepció végén profilozunk, vagyis leírjuk, hogy néz ki az alkalmas vezetői személy. Azt javasoltam, semmiképp se az irodalom területéről érkezzen, olyan kell, aki nem foglya egyetlen érdekcsoportnak sem, akit senki nem zsarolhat azzal, hogy »közénk tartozol, nem cselekedhetsz másként«. Művelt közgazdászt, jogászt tartottam ideális választásnak.”