Bloomberg: ezért fogadják örömmel Orbánékat Izraelben

2019. február 8. 09:46

Amíg a visegrádi országok kormányai nem tűrik el a zsidók üldöztetését, márpedig nem tűrik; és nem dolgoznak aktívan Izrael ellenségeinek, illetve ellenségeivel; és emellett még támogatják is az izraeli politikát, addig a visegrádi vezetőket örömmel látják Jeruzsálemben – szögezi le Zev Chafets, Menachem Begin korábbi izraeli miniszterelnök tanácsadója a Bloombergen megjelent cikkében.

Zev Chafets újságíró, több könyv szerzője, Menachem Begin korábbi izreli miniszterelnök tanácsadója és a Jerusalem Report Magazine alapító főszerkesztője a Bloomberg honlapján megjelent cikkében a Visegrádi Négyek és Izrael prosperáló kapcsolatát tárgyalja. 

Február végén a visegrádi országok Izraelben tartják következő csúcstalálkozójukat. Chafets szerint sok európai nemzet csodálkozva figyelhette a bejelentést, hiszen ez az első kihelyezett csúcstalálkozó a Visegrádi Együttműködés történetében. Felmerülhet sokakban a kérdés, hogy milyen közös témája lehet a közel-keleti Izrael államának a nacionalista „illiberális demokráciáknak” bélyegzett Magyarországgal és a V4 további országával. Azonban nem annyira érthetetlen ez az együttműködés.

Az utóbbi időben Izrael új kihívásokkal találkozott az európai diplomáciában – emlékeztet Chafets. Az Európai Unió Izraellel szemben kritikái Benjamin Netanjahu szerint veszélyeztetik Izrael biztonságát. Az EU követeli Izraeltől a palesztin állam teljes függetlenségének engedélyezését és azt, hogy ne ellenezze a 2015-ös iráni nukleáris egyezmény újraélesztését, ugyanis a brüsszeli elit ebben látja a térség stabilitásának zálogát.

A visegrádi országok nem osztoznak az EU aggodalmaiban, és mivel nekik is vannak saját ellentéteik Brüsszellel, például a migrációs válság kezelésével kapcsolatban, 

könnyen szövetségest találhatnak Netanjahuval.

Az izraeli miniszterelnök is valós problémának látja az európai kontinensre egyre nagyobb számban érkező muszlim közösségeket, hiszen fontosnak tartja a diaszpóra zsidóság védelmét Európán belül. Úgy látja, hogy milliónyi muszlim beengedése Európába veszélyeztetné az ott élő zsidókat.

Chafets szerint nagyon valószínű, hogy a csúcstalálkozón is ki fog erre a kérdésre térni, és az is elképzelhető, hogy ilyen téren is mélyíteni kívánja az együttműködést a V4-es országokkal. Ha mindezt megteszi, akkor ezzel alááshatja az EU egységes álláspontját és gyengítheti az Unió közel-keleti befolyását.

A visegrádiakhoz való közeledés a nyugat-európai partnerekkel szemben növekvő ellentétre is utalhat. Izrael létező és egyre mélyülő problémának látja az antiszemitizmust Nyugat-Európában. Egyre több zsidó ember tervezi a kivándorlást, mert féltik a biztonságukat. Megfigyelhető, hogy a

az utóbbi években erősödött az európai kontinensen az antiszemitizmus,

és ezzel a kérdéssel foglalkozni kell.

Merkel is problémának látja az antiszemitizmust, de szerinte „az antiszemitizmus egészen más fajtája tapasztalható napjainkban. A lakosok és a bevándorló muszlimok részéről is érzékelhető az utálat a zsidó embertársaikkal szemben”. Ezt nehéz lehet elismerni, hiszen Merkel nyitott kapukra épülő politikája humanitárius jótékonyság volt (amiben közrejátszott az erőfitogtatás és a gazdasági érdek). Egyértelműen nem az volt a célja, hogy ártson a nyugat-európai zsidóságnak, de ő és a kollégái hibásan mérték fel annak a lehetséges következményeit, hogy beengednek embereket olyan társadalmakból, ahol az antiszemitizmus a társadalmi norma.

Sok liberális európai vonakodik attól, hogy kapcsolatot találjon a növekvő antiszemitizmus és a tömeges muzulmán bevándorlás között. Vitatják, hogy a muszlimok nagy többsége terroristája vagy zaklatója a zsidóknak. Ez természetesen igaz. Viszont

nem kell sok terrorista akció, hogy ártsanak az európai zsidó közösségeknek,

hogy általános félelmet keltsenek.

Ezek a fejlemények kellemetlenek a nyugat-európai országoknak, talán pont ezért sok országban nem mernek erről beszélni és inkább elfedik ezeket a történéseket. Franciaországban például 2011 előtt a bejelentett antiszemita bűncselekmények nagy részét muszlimok követték el – ezen adatok palástolására idén a kormány megszüntette az etnikai információk gyűjtését az elkövetőkről. Ez azonban nem hoz megoldást a már létező és egyre súlyosbodó problémára. Manuel Valls, a korábbi francia miniszterelnök és belügyminiszter bírálta is ezt a cenzúrát: „Senkinek nem szabadna attól félnie, hogy kimondja az igazat, hiszen tudjuk, hogy a muszlim közösségek radikalizálódó viselkedésének gyümölcse az antiszemitizmus növekedése ebben az országban”.

Chafest szerint igaz, hogy Kelet-Európában is gyakori és létező jelenség az antiszemitizmus, és sok az ellentmondás az Orbán Viktor által vezetett Magyarországon is, de sok zsidó családi és személyes tapasztalatok miatt is alacsonyra teszi a mércét, amikor a kelet-európai országokat bírálja ebben az ügyben. 

Az izraeli szerző leszögezi: amíg a visegrádi országok kormányai nem tűrik el a zsidók üldöztetését, márpedig nem tűrik; és nem dolgoznak aktívan Izrael ellenségeinek, illetve ellenségeivel, mint ahogy a Varsói Egyezmény országai tették a hidegháború alatt; és emellett még támogatják is az izraeli politikát, addig a visegrádi vezetőket örömmel látják Jeruzsálemben. 

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/142837