Folytatják

2019. február 4. 19:37

Hargitai Miklós
Népszava

A Tarlós Istvánnal megmérkőzni hivatott jelölt kiválasztásának a szavazókra bízása a legprogresszívabb dolgok egyike, ami az utóbbi évtizedben történt.

„Donald Trump eddigi elnöki teljesítménye (és az a tény, hogy egyáltalán elnökké válhatott) első ránézésre nem igazán meggyőző érv az előválasztás mellett; az amerikai demokrácia több évszázados működése – és az a sajátosság, hogy a külvilág előbb vonja kétségbe az ottani választók ítélőképességét, mint a fékek és ellensúlyok bonyolult rendszerének hatékonyságát – annál inkább. Bármi lesz is a bal- (majd a következő körökben a teljes ellenzéki) oldalon zajló előválasztás-sorozat végeredménye, már most, a Karácsony-Horváth versenyfutás kapcsán leadott, nagyjából 35 ezer szavazat ismeretében kimondható, hogy a Tarlós Istvánnal megmérkőzni hivatott jelölt kiválasztásának a szavazókra bízása a legprogresszívabb dolgok egyike, ami a valamilyen mértékben még mindig demokratikus Magyarországon az utóbbi évtizedben történt.

A mindinkább egypártivá váló magyar belpolitika drukkerei és alakítói között mintha egyre kevesebben szeretnének emlékezni rá, de a demokráciának ugyanolyan lényegi eleme a versengés – az eszmék, programok és személyek versengése –, mint mondjuk az általános és titkos választójog. A szisztéma egyik nélkül sem működik. Márpedig ez a fajta megméretés szép lassan kikopott a hazai politikai hagyományból: sosem volt igazán a része, mostanra viszont odáig jutottunk, hogy már-már az szorul magyarázatra, ha az alternatívákat előzetesen kitesszük az asztalra, ugyanúgy, ahogyan az almákat a piacon. Pedig a politika is piac – a plurális demokráciákban mindenképpen -, és aligha írható le demokráciafejlődési folyamatként az, ahogyan az egykori Horn-Orbán, Medgyessy-Orbán és Orbán-Gyurcsány vitáktól eljutottunk a miniszterelnök felcsúti nyaralójában titkos beszélgetéseken kiválasztott Fidesz-frakcióig, az egyszavas („Folytatjuk”) ún. választási programig, meg a szavazópolgárokat/újságírókat szóra sem érdemesítő politikusokig.

Abból, hogy a kormánysajtó és azon belül is elsősorban a közszolgálatinak nevezett pártmédia – amikor egyáltalán foglalkozott a kérdéssel – Horváth Csabát igyekezett vonzóbb jelöltként bemutatni, nem következik semmi. A saját szempontjukból logikusan jártak el. Abból viszont, hogy az egész eljárástól láthatóan tartanak a kormányoldalon, nemcsak az olvasható ki, hogy talán tényleg jobban szeretnének egy diktatúrában élni, ahol ilyesmivel nem kell bajlódni, hanem az is, hogy egy csöppet sem veszik biztosra Tarlós győzelmét.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/142641

Ajánljuk még a témában